Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-15
20 168 óra: Svätopl uk Pozsonyban Felvidék.ma 2008.01.14. A Nagymorva Birodalom fejedelme ezer esztendőnél többet várhatott, amíg ígértek neki egy valamirevaló szobrot. A szoborállítás eszméjét Robert Fico hirdette meg, mármár kormányprogramként. „Értelmes histor izmusról” beszélt, amelynek lényege, hogy „nem szabad a szlovák történelmet elnépteleníteni”. „Legyen kormányunk példaképe Jánošík”, a betyár. De mi köze Svätopluk a mai Szlovákiához? A kormányfői mutatvány tavaly decemberben kezdődött. Akkor beszélt elős zör Fico arról, hogy „a hazafiság távolról sem olyan minőségű, amilyennek lennie kellene... Az emberek tudatára kell hoznunk, hogy van történelmünk, és nincs miért szégyenkeznünk”. Mindez összefügg az önálló szlovák állam kikiáltásának 15. évfordulójával, amelyre mindenki készült. Fico koalíciós partnerei közül Ján Slota, „a nemzetiek vezére” sietett kijelenteni: a Szlovák Nemzeti Párt már a rendszerváltás óta követelte a csehektől való elszakadást. Vladimír Mečiar – aki ténylegesen végrehajtotta (a jelenl egi cseh elnök, Václav Klaus aktív segédletével) Csehszlovákia felszámolását – ugyancsak felemlegette saját érdemeit. Nem szólva a kereszténydemokraták egykori elnökéről, Ján Čarnogurskýról, aki arra is hivatkozhatott, hogy édesapja, Pavol már 1939ben seg ített Tisónak a szlovák önállóság megvalósításában. Fico sem koalíciós társait, sem az ellenzéket nem hívta meg a tizenötödik évforduló állami ünnepségeire. Még kellemetlenkedtek volna. Viszont nekilátott a történelem birtokbavételének... Juraj Jánošík, a 18. századi felvidéki betyárvezér példaképpé avatása azokkal a legendákkal függ össze, amelyek a „szegények pártfogójává” avatták. Nemigen gondolhatta végig a miniszterelnök a hasonlatot. (Gondoljuk el, ha egy magyar miniszterelnök arról kezd szónokolni, hogy kabinetjének eszményképe Sobri Jóska...) Az „ószlovákok” annál régebben foglalkoztatják a politikusok fantáziáját. Azokról a szláv törzsekről van szó, amelyek a Nagymorva Birodalom korában, a 8 – 9. század táján még nem különültek el nyelvileg. Annyi igaz, hogy ők a mai csehek, szlovákok, szorbok, sőt szlovénok és horvátok elődei, s akkor még azonos nyelven beszéltek. A Theszaloníkiből hozzájuk érkezett szláv – görög szerzetesek – Cirill és Metód – ennek megfelelően alkották meg írásukat, amely a ciril l ábécé őse. E szlávokat az újkori európai nacionalizmusok krónikájában Franjo Tudjman horvát minidiktátor fedezte fel először. Megtette e szlávokat horvátoknak, majd az úgynevezett ősiség jogán ekként „nyugtatgatta” az 1990es választások idején a szerb népességet: „Horvátországban mindenki egyenjogú, de tudni kell, ki az úr a háznál.” A cseheket sosem érdekelte komolyan a nemzeti romantika 19. századi láza óta a szláv ősök ügye, holott annak idején eposzt is hamisítottak az ősi múlt jegyében. T. G. Masa ryk volt az, aki még egyetemi tanárként vállalta a leleplezés feladatát, mert – mint mondotta – „egyetlen nép történelme sem alapulhat hazugságra”. Nagyjából a cseh hamisított eposzokkal egyidejűleg kezd érdeklődni a szlovák nemzetébresztő értelmiség a Na gymorva Birodalom és Svätopluk iránt. Egy szlovák katolikus pap, bizonyos Ján Hollý 12 énekes eposzt ír Szvatoplukról 1833ban. Pár évvel Vörösmarty eposza, a Zalán futása után – és nem függetlenül tőle. De nehéz élő szlovákot elképzelni, aki e nehézkes, m a már ismeretlen nyelvjárásban fogant hexametereket olvasni tudná. A mai szlovák történettudomány elveti az „ószlovákokról” szóló elméleteket, a „szlovákságteljesítmény” vizsgálatát, hogy egy Magyarországon is forgatott teóriával is érzékeltessük a kép gr oteszkjét. A historikusszakma alaposan bírálja a délibábos teóriát, a többi között Dušan Čaplovič egy 2000ben kiadott történelemkönyvben. Ő akkor még tudós volt, nem miniszterelnökhelyettes Fico kormányában. Az egyik legtekintélyesebb történész, a Szlová k Tudományos Akadémia titkára, Dušan Kováč szerint „a szlovákokról, mint önálló etnikumról csak a 10. századtól lehet szólni”. Fico nyilván nem helyettesével ért egyet a történelemtudomány társadalmi szerepéről. Sokkal közelebb áll hozzá az a felfogás, am elyet Matúš Kučera professzor fejtett ki. Aki a rendszerváltás előtt is egyetemi tanárként hirdette az egyenes öszszefüggést a Nagymorva Birodalom és a mai szlovákok között, hogy aztán politikai szerepet vállaljon. A Mečiarkormány idején a pozsonyi Nemzet i Múzeum igazgatójaként.
