Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-15
17 De azért attasék, intézmények, felelősök működnek Szegeden, Pesten is, ki vannak nevezve, költségvetésük van. De ha a sok pénzből valamennyi el is folyik, azért még mindig marad elég. Mert, mint mondtam, a kultúra ma Romániában stratégiai fontosságú. Közben a kulturális intézmények tekintetében Románia sok mindent Magyarországtól vett át. A magyar NKA (Nemzet i Kulturális Alap) mintájára jött létre a román kulturális alap, olyan a tevékenysége, stuktúrája. S mivel Romániában most komoly jelszó a korrupcióellenes harc, közben igen szigorú lett a pénzosztás. Személyes felelősséggel párosul, számonkérhetőséggel, i ntézmények és emberek ellenőrzik egymást körbekörbe. hvg.hu: Az erőfeszítésnek eredménye van: divatos lett a román kultúra Európában, még ha minálunk a Fanfare Ciocarla talán unalmas is már kicsit. A román kortárs zene, film, képzőművészet ma remek expo rtcikk. P. B.: Talán túlzottan is. Túl jó a román filmes lobbi, s nem annyira jók a filmek. Ismétlik önmagukat. A mostani nemzetközi sikerek tíz évvel ezelőtt lettek volna aktuálisak. De a kultúrdiplomácia nagy sikere, hogy a kicsit már öregedő fiatal rom án filmet bevitte az európai köztudatba, és el is tudja adni. hvg.hu: A konjunktúrából kijut a romániai magyar kortárs kultúrának is? P. B.: Nem tudom, mennyiben lehet erdélyi magyar kortárs kultúráról beszélni. Itt nagyon nagy felelőssége van a magyar országi kultúrpolitikának. Az első fázisban a rendszerváltás utáni időszakban minden a megőrzésről szólt. Megmaradni, hagyományt őrizni. Aztán az egyetemes magyar kultúra megteremtéséről, hogy tehát nincs különbség ottani és itteni között, ami magyar nyelv en íródik az a magyar irodalom része, egyenrangú író Parti Nagy Lajos és Kovács András Ferenc. Lefutott ez a két fázis és közben senki nem gondolt arra, hogy másmás terekben élünk, mozgunk. Kulturális cserékben kellene részt vennünk, s ha van olyan, hogy erdélyi magyar kultúra, akkor a legnagyobb értéke mégiscsak az lehetne, hogy hogyan tud ebbe a keleteurópai hálóba beépülni és hozzátenni a magáét. Én nem látom, hogy felismerné a nexusait és keresné a kapcsolódásokat. Szlovákiában például más a helyzet, érdekes volna felfejteni, miért. Közben az is igaz, hogy a románok se fe dezik fel maguknak a magyar kultúrát. Háromnégy szerzőt fordítanak most már húsz éve. Kevés az ismeretük, a rálátásuk. Itt sokat tehetne a romániai magyar kulturális intézményrendszer. De hol van ilyenkor, és hol vannak az emberei? 2007ben Szeben volt Eu rópa kulturális fővárosa. A magyar kínálat meglehetősen ingerszegény volt, szinte teljesen hiányzott belőle a kortárs kultúra. Ezek igen komoly mulasztások. S az alapjuk még mindig az az elképzelés, hogy mi külön világokban élünk s nem kötődünk egymáshoz. Miért is félünk egymástól? hvg.hu: Szlovákiában azért is lehet más a helyzet, mert az elitben van nyitottság. Kedvenc példám a dunaszerdahelyi Németh Ilona, aki volt már az Év képzőművésze Szlovákiában, és képviselte országát a Velencei Biennalén. Megtör ténhetne ugyanez nálatok is? P. B.: Most mondhatnám azt, hogy zárt, figyelmetlen a román elit, de közben komolyan meg kéne vizsgálni az erdélyi magyar kultúra minőségét. Mi az, amit kínálni tudunk? A kortárs képzőművészet terén vannak kapcsolódások, együ ttműködések. Az írott kultúra azonban jelenleg lezárt konzervdoboz, és senkinek nincs hozzá kulcsa. Gyakorlatilag nincs románmagyar műfordítás, és ez hatalmas veszteség mindkét szereplőnek. Pedig a román kultúrpolitika meggyőzhető volna, hogy pénzt áldozz on a célra. Nem magasztos eszmei célok miatt, hanem egyszerű érdekből. Kultúrmarketing. Hogy honnan volna ehhez magyar intézményi partner? Nem tudom. Úgy látom, hogy az itteni gondolkodás semennyit sem mozdult el tizenöt év alatt. Gyanakvó. Csak konfliktus okban képes gondolkodni. Hadd mondjam el a tapasztalatomat! Végigvittünk több szerzőt négy országon keresztül. A Polirom és a Humanitas kiadók szerzőiről van szó, Radu Pavel Gheo, Filip Florian, Dan Lungu, sorolhatnám a neveket, csak hát itt alig ismerik őket. Zárójelben: Csehországban eközben az „év könyvét“ egy román szerző produkálta. Szóval Bécsben, Prágában, Pozsonyban sikerült tartalmi kérdésekről beszélgetnünk az esteken. A budapesti szeánsz pedig olyan volt, mint egy terápiás foglalkozás. Hogy egyá ltalán mit keresünk mi egymás mellett, miről és hogyan beszélgessünk? Eredményes volt, de nem feszültségmentes. A vicc pedig az, hogy végül kiderült, nincs konfliktus, senki nem tudta, hogy tulajdonképpen miért is félünk egymástól? hvg.hu: Pécs lesz Euró pa kulturális fővárosa 2010ben, az, ami tavaly Nagyszeben, azaz Sibiu volt. Mit hozott Romániában a kultúrában ez az egy év?
