Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-15
18 P. B.: Először is a román kulturális minisztérium rettenetesen összekapta magát. Nagyon koncentráltak, és minden mást félretolta k. A fű nem nőtt másutt, csak Szebenben, minden erről szólt, és iszonyú fegyelmezetten kezdtek dolgozni. A román kultúraszervezés nagyon sokat profitált ebből. Nekik ez afféle főpróba volt, leellenőrzése annak, hogy ha már hatékonyan dolgoznak NyugatEuróp ában, hogyan lehet ennek a hatásait visszaáramoltatni. Hogy ne csak mi legyünk jelen sokadikként egy nagy piacon, hanem a legjobb árukat mi is meg tudjuk szerezni és ezáltal nevelni a közönségünket is. hvg.hu: Intelligens stratégiák rajzolódnak ki ebből. Pedig ha egy kormányzat valamit nagyon akar, akkor sokszor agyonnyomja azzal, hogy rátelepszik. Meg persze kiszolgálja a klientúráját. P. B.: Talán furcsán hangzik, de jót tesz a kulturális konjunktúrának, hogy Romániában belpolitikai válság van. Versen yeznek egymással a különféle erők, gyors és nagy a fluktuáció, tehát nincs is elég idő, hogy egy klientúra berendezkedjen. De az valahogy közös cél, hogy az intézmények működjenek, kijussanak a művészek a világba, hogy a római román nagykövet mellett legye n két szerző, hogy ha meg kell magyarázni, mit keresnek a város parkjaiban a román hajléktalanok, akkor rájuk tudjon mutatni, tessék, civilizált emberek vagyunk. Létkérdés, hogy legyen kulturális arzenál. hvg.hu: Beszélhetünk rólad is? Egy idő óta jelen vagy Erdélyről és Romániáról szóló írásaiddal a magyarországi médiatérben, mégis sokan azt hiszik, hogy a neved valamiféle álnév… P. B.: Igen, azt hiszik, hogy ez a Magyar Narancs főszerkesztőjének az álneve… Egyszerű a történet, én is azért kaptam annak idején ilyen szokatlan nevet, mint sokan Erdélyben, hogy ne lehessen lefordítani. De ami a lényeg: a magyar sajtóból javarészt hiányzik a külpolitika, és örülök, hogy rendszeresen publikálhatok. És hát a magyar Erdélypolitika annyira egy vágányon jár, ho gy valószínűleg az én szövegeim más aspektust mutatnak meg. Itt leginkább arról beszélnek, hogy Markó versus Tőkés, Verespatak, magyar nyelvű feliratok, autonómia, satöbbi. Közben nem beszélnek arról, mi történik valójában az országban. Magyarország keleti fele lassan már átnyúlik oda s ez fordítva is igaz. Vannak történések, szereplők, arcok, amelyekre a magyar sajtó semmilyen figyelmet nem fordít. hvg.hu: Megjelentél egy másfajta hanggal és azonnal kihúztad a gyufát. Odahaza mindenféle politikai erő gya nakodva néz. Itt is? P. B.: Ha én Magyarországon kezdem a pályámat, akkor amit csinálok, az teljesen természetes. De mivel egy olyan mediális térben kezdtem, amelynek a hangja messze elmaradt a magyar sajtónyelv fejlődésétől, kevésbé autonóm és eredeti, ezért ott furcsa visszhangot keltettek az írásaim. Pedig nem volt bennük semmi különös. Amit én csinálok, az a magyarországi sajtóhoz, és a kötetlenebb, lazább, merészebb román sajtóhoz áll közel. Az a szomorú, hogy ez különösnek tűnik. Az a szomorú, hogy nincs fejlett erdélyi magyar közbeszéd. A Hét egyébként pont abban tud segíteni, hogy kifejlődjön. hvg.hu: Sokan olvasnak titeket? P. B.: Változó. Épp azért, mert partizán módon működik a lap. Tudják, hogy vannak bizonyos események, amelyekre mi lépni fogunk, reagálunk. Akkor megnő az olvasottság. Az EPválasztások körül nem így történt, mert tudatosan távolmaradtunk, azt éreztük ugyanis, hogy tartalmi vitát nem lehet folytatni. Nincs mit elemezni, nincsenek alternatívák, tehát ebből ki kell maradni. Fo lyamatosan vitatkozunk amúgy a szerkesztőségben, hogy mennyire menjünk bele a közéletbe. Egyre inkább úgy gondoljuk, hogy szerkesztőségi szinten nem megyünk bele. Ha feltűnik egy artikulálható vélemény, annak helyet adunk, de egyébként hagyjuk, hadd fortyo gjon a politikai élet önmagában. A kulturális információcserét szeretnénk segíteni, mert sokkal fontosabbnak tartjuk. Ebben látunk még a magunk számára feladatot. hvg.hu: Pedig olykor eléggé harcos cikkek jelentek meg nálatok. Ennek vége? P. B.: Ez att ól függ, milyen idők elé nézünk. A saját prognózisaim a konszolidáció felé mutatnak. Felőrli magát a romániai magyar gettó. Már nem lesz érdekes. Négy éve még volt tétje a nagyon erős RMDSZkritikának, mert az
