Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-11
28 ennek egy csapásra vége lett, és a Fidesz képviselőinek szájából ismét a megszokott kötelező szólamokat hallhattuk. Hiába alakul ki egyetértés ko nkrét kérdésekben (például afganisztáni szerepvállalásunkról vagy az uniós reformszerződés gyors megszavazásáról), az ellenzéki politikusok következetesen elhibázottnak, alibizésnek vagy egyszerűen nem létezőnek titulálják a magyar külpolitikát. Elnök úr i s így tett Göncz Kinga külügyminiszter asszony legutóbbi bizottsági meghallgatásán. Úgy gondolom, hogy a kormány Oroszországpolitikájának bírálata is leginkább belpolitikai használatra való. Németh Zsolt cikkében is a Fidesz belpolitikai kliséi köszönne k vissza: a kormányfő "ingatag helyzetétől" a 2006. október 23i eseményekig. Az ellenzék vezető pártja egy ideje ugyanúgy a jó és a gonosz küzdelmeként értelmezi a hazai politikát, amint azt tették a hidegháború idején a szembenálló felek nemzetközi szint en. A Fidesz ahhoz hívja segítségül a külpolitikát, hogy ezt a privát hidegháborút nemzetközi kontextusba helyezze, és így aktiváljon régi kommunistaellenes reflexeket. Egyes jobboldali körökben az orosz kapcsolat nemzeti érdekű tudatos vállalása és fejles ztése a mai napig a "moszkovita" jelzőt hívja elő, ami pedig a "kommunista" szinonimájaként használatos. Putyin lediktátorozása és Gyurcsány Ferenc lemoszkvabarátozása oda fut ki, hogy a kormányfő maga a gonosz kommunista diktátor, míg vele szemben a jó Fi desz a nyugati értékekért küzd. Érdekes, hogy miközben a kormányfő Moszkvához fűződő viszonya a fideszes bírálatok kitüntetett tárgya, az emberi jogi szempontból még gyakrabban bírált Kínával megélénkülő magyar kapcsolatokra nem sok bíráló figyelem jut. Hi ába, a "Pekingbarát" idehaza kevésbé hatékony hívószó, mint a "Moszkvabarát". A magyar politikai élet súlyos terhe, hogy a többnyire jobbról jövő, rövidlátó pártpolitikai nyomás az élet minden területén ellehetetleníti a józan és szakmai szempontból is korrekt közéleti vitákat. A külpolitikában is. Engedtessék meg, hogy szocialista politikusként is ragaszkodjak külpolitikánk megítélésében két olyan szemponthoz, amely a vitának nehezen nevezhető csörtékben elsikkad, pedig szerintem alapvetően fontos. 1 . Folyamatokat kell látni és értékelni. Képesnek kell lennünk rá, hogy a világot - külpolitikánk környezetét - folyamatosan változó közegnek lássuk, mert tényleg olyan. Kimerevített pillanatfelvételeket értékelni és azokból következtetéseket levonni kétes vállalkozás, mely tán bátor, de vak cselekvéshez vezet. Sajnos az ellenzéki kritika jobbára eltekint az előzmények és a következmények érdemi számbavételétől. Gyakorlatilag csak a napi aktualitású eseményekre reagál, azokat hozza összefüggésbe belpolitikai vonatkozásokkal. A magyarorosz kapcsolatok körüli vita is ezt illusztrálja. 2. A külpolitikának kifejezetten a magyar nemzeti érdek számbavételéből kell kiindulnia, azt kell szolgálnia. Nem vakon, hanem nyitottan a világra és a saját belső változásaink ra is. A formálódó külkapcsolati stratégiában meg kell fogalmaznunk, hogy külpolitikai szempontból hogyan ragadható meg a magyar nemzeti érdek! Meggyőződésem szerint a magyar külpolitikának az a rendeltetése, hogy szolgálja a magyarság fennmaradását és bol dogulását a világban. A külpolitika legyen a magyar politikának a szeme, amivel látni tud a globalizált világban; az agya, amellyel tájékozódik; a keze, amelyet az egész ország, a teljes társadalom a partnerek, szövetségesek felé nyújt. Mutassa meg büszkén országunk arcát Európának és a világnak. Szolgálja a maga eszközeivel a versenyképességünket. A biztonságot a konfliktusok, fenyegetések közepette. Ezek nem egyszerű felvetések, és megvitatásuknak nem kedvez a csatazaj. Mégis azt kérem, valahogy így bes zéljünk legfontosabb dolgainkról. Vitatkozva, méltósággal. Komoly, megfontolt gondolatokkal. S ha lehet, szép, emberi szavakkal. vissza Szlovén tanulságok - Szlovénia mostani problémái az eurózónában nem új keletűek Világga zdaság 20080111 Szerző: Riecke Werner Az önálló monetáris politika azonban csak rövid távon lenne képes orvosolni a bajokat. Szlovénia az euró bevezetését követő egy év után egy sor makrogazdasági problémával találja magát szemben. Megnőtt az infláció, részben külső tényezők, részben a belföldi béralakulás következtében. Romlik a versenyképesség, és lassul a gazdaság növekedési üteme. Újra fellángoltak a viták is az euró bevezetésének hasznosságát, esetleg elhamarkodott voltát, valamint a maastrichti kr itériumok megfelelőségét illetően. Történik