Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-11
14 A tanácskozás során Péter Tünde főtanfelügyelőhelyettes tolmácsolta Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár üzenetét arra vonatkozóan, hogy a tanárok vegyenek részt a közéletben, ami elsősorban önkormány zati jelenlétet jelent. Szerinte sokkal hatékonyabban lehet tanácskozni tanügyi kérdésekről annak tudatában, hogy ezeket a problémákat valaki képviseli a helyi tanácsokban. Az államtitkár arra is felhívta az iskolavezetők figyelmét, hogy ne csak külföldi t estvériskolai kapcsolatokra törekedjenek, hanem igyekezzenek felvenni a kapcsolatot székelyföldi tanintézetekkel is. Az egységes félévi dolgozatok kapcsán Ömböli Irma tanfelügyelő elmondta: a javítások általában rendben folytak le, voltak azonban olyan is kolák, ahonnan visszaéléseket jeleztek, így várható, hogy a következő félévben szigorítani fogják a felügyeletet. vissza Két hívó szót mondhatnék: párbeszéd és együttműködés - Kolozsvári interjú Szili Katalinnal, a Magyar Országgyűlés elnökével Szabadság 2008. január 11. Szerző: Tibori Szabó Zoltán Bochidán tudta meg a Magyar Országgyűlés elnöke, hogy ott képzett kőfaragók is részt vesznek a budapesti parlament épületének felújítási munkájában. Az egynapos erdélyi látogatá son tartózkodó Szili Katalin tegnap a Bonchidán és Válaszúton tett látogatása, a kolozsvári főtéri sétája után kolozsvári magyar értelmiségiekkel folytatott megbeszélést, majd tapasztalatairól lapunknak adott interjúban számolt be. – Elnök asszony, mi vol t a mostani erdélyi látogatásának a célja? – Egynapos kolozsvári és Kolozsvár – környéki látogatásom alapvető célja a Magyar Távirati Iroda fél évszázados fotótevékenységét bemutató kiállítás megnyitója volt. Ez a vándorkiállítás a Kolozsvári Magyar Operába tulajdonképpen a kilencedik helyszínre érkezett: hét magyarországi város után, Erdélyben korábban Sepsiszentgyörgyön és most itt, Kolozsváron került a közönség elé. Szintén szerdán találkoztam az MTI vezetőivel, majd az RMDSZ vezető politikusaival is. Ez u tóbbi találkozón a aktuálpolitikai témák kerültek terítékre. Tájékoztattak a 2008 – as romániai helyhatósági és parlamenti választások előkészületeiről, illetve a most alakuló román választójogi törvényről, amelynek módosítása nemsokára a parlament elé kerül . De beszéltünk fejlesztésekről is, továbbá azokról a kapcsolatokról, amelyek az egyéves uniós tagság időszakában és a vonatkozó tapasztalatok alapján kialakultak. Egyetértettünk abban, hogy a fejlesztéseknek – például az erdélyi autópálya és más projektek – mielőbb meg kell valósulniuk. Egyben áttekintettük a magyar kulturális és nyelvi hagyományok megőrzésének kérdéseit is. – Bonchidán milyen benyomásokat szerzett? – Megtekintettem Erdély Versailles – jának a felújítási munkálatait. A munkát irányító alapí tvány vezetői elmondták, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Nemzeti Kulturális Alap folyamatosan biztosítja egyfelől a szakmai támogatást, másfelől azokat az összegeket, amelyekre az önerő biztosításához van szükségük, amikor különböző európai u niós forrásokra pályáznak. Ismertették ugyanakkor a torockói idegenforgalom és faluturizmus fenntartható fejlődésének gondjait és eredményeit. Számomra mindkettő pozitív volt. Közösséget összefogó, kulturális – természeti értékeket megőrző, de gazdasági szem pontokat is figyelembe vevő fejlesztésekről, felújításokról van szó, amelyek esetében szerintem a fenntarthatóság hosszútávon biztosított. A bonchidai képzési és kulturális központ nemcsak az ott élők számára fontos, hanem a magyar – magyar kapcsolatok szemp ontjából is. Egyebek mellett megtudtam például azt, hogy most, amikor a budapesti parlament épülete felújítás alatt áll, ők biztosítanak nekünk is ehhez a munkához hozzáértő kőfaragó szakembereket. – Mit tapasztalt Válaszúton? – Válaszútra Bonchidáról vis szatérve látogattam el. Kallós Zoltán és munkatársai fogadtak. Meglátogattam néhány elemi iskolai osztályt: az egyik helyen éppen rajzóra, a másikon román nyelvóra zajlott. Csak elismeréssel tudok szólni arról a munkáról, amelyet ezt az alapítvány végez, h iszen olyan szórványban élő magyar gyermekek oktatását vállalta magára, akik az ott megszerzett tudáshoz másképpen aligha jutnának hozzá. Rendkívül értékes ez a munka: magyar gyermekekről van szó, akik enélkül a lehetőség nélkül bizonyára elvesznének. Nagy on fontos az is, hogy ezek a gyermekek Válaszúton kollégiumban élnek. Hiszen ha figyelembe vesszük, hogy a gyerekek többnyire hátrányos helyzetű mezőségi családokból származnak, azonnal rájövünk: számukra ez az iskolaközpont az egyetlen esélyt nyújtja.
