Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-10
18 Štefan Šutaj: közös Kárpátmedencei törté nelmünk - „A Benešdekrétumok eltörlésére törekedni olyasmi, mintha mondjuk Mária Terézia úrbéri pátenseinek érvényességét akarnánk megszüntetni” – állítja Új Szó (Pozsony) 2008. január 9. Szerző: Lőrincz Adrián Ön szerint mikor és hol dőlt el, hogy a m ásodik világháborút követően a magyaroknak el kell hagyniuk a Csehszlovák Köztársaságot? A kitelepítés nem újkori jelenség, Európa történelme tulajdonképpen a migráció történelme is. XIX. és XX. századi történelmünk e szempontból annyiban specifikus, hog y Európában megjelent egy új törekvés: az etnikai vagy nemzeti alapon szerveződő állam. A nemzetközi politika ezt alapvető elvként fogadta el, és az első világháborút követően megtörtént a gyakorlatba való átültetése is. Olyan egységes területek létrehozás a volt a cél, melyeken belül nem lettek volna kisebbségek. Ha áttanulmányozzuk Európa 1918 utáni térképét, azt látjuk, hogy minden államban csökkent az etnikumok száma; a nemzetiségileg teljesen tiszta nemzetállam létrehozása viszont sehol sem sikerült. Nem is sikerülhetett, hiszen az etnikai határok és az államhatárok Európában nem estek egybe… A határokat korábban politikai döntések, s nem etnikai elvek alapján tűzték ki. Ez utóbbi természetesen fontos szerepet játszott, ám sosem volt döntő tényező, m ivel Európa olyan térség, ahol az etnikumok teljesen természetes módon mozogtak, helyezkedtek el. Az etnicitás tehát inkább mint kommunikációs tényező volt fontos, a néptömegek etnikai elvek alapján történő szerveződése valójában csak a nagy francia forrad alom, illetve az amerikai forradalom után vált lényegessé. Európában és a világ más részein is az államok két fajtája jött létre; az egyik az állampolgárság elvén szerveződött, és ilyen volt Franciaország, Anglia, de elsősorban az USA, ahol az állampolgárs ág vállalása volt a lojalitás hordozója. A másik csoportba a kulturálisnyelvi hagyományok mentén szerveződő államok tartoztak, melyekben az adott állam területén élő lakosok elfogadták ugyan az állampolgárságot, ám etnikailag nem azonosulnak vele. Ilyen állam volt az Osztrák – Magyar Monarchia is? Igen. A monarchia területén élő etnikumok – s itt nem csupán a szlovákokra, a horvátokra vagy a ruszinokra gondolok – elfogadták, hogy Magyarország állampolgárai, ám elutasították a kulturális és nyelvi azonos ulást. Magyarország vezető politikusai ezzel szemben meg akarták szüntetni a kulturálisnyelvi különbségeket, ami a nem magyar anyanyelvűek asszimilációjához vezetett volna, ám ez a századfordulón etnikai súrlódásokat eredményezett. Tehát e nemzetállami törekvés folytatódott az 1918ban létrejött Csehszlovák Köztársaságban is? Természetesen; Csehszlovákiában, bár kötötte a saintgermaini szerződésnek a kisebbségek kollektív jogairól szóló kitétele, végbement egy rejtett asszimilációs folyamat. Bár a sz lovák történetírás és politika ma előszeretettel hangoztatja, hogy a magyar kisebbség nagyon jó körülmények között élt az első köztársaság idején, ezzel csak részben lehet egyetérteni. Figyelembe kell venni, hogy a magyar etnikum gyökeres változáson ment k eresztül, hiszen a monarchia idején ez a népcsoport volt a domináns, ez szabta meg a feltételeket, s Csehszlovákiában kisebbségbe került… Mire célzott Eduard Beneš, amikor kijelentette, hogy az első Csehszlovák Köztársaság idején a magyarok sérelmeket sz envedtek, ezért a II. világháború után az ország területeinek egy részét át kell adni Magyarországnak, az itt maradóknak pedig standard állampolgári jogokat kell biztosítani? A negyvenes évek elején, amikor ezt a kijelentést tette, tartotta magát az a né zet, hogy a németeken és a magyarokon kívül a szlovákok is hozzájárultak a Csehszlovák Köztársaság szétveréséhez. Amikor bizonyos területek elcsatolásáról beszélt, arra célozhatott, hogy a szlovákságnak is viselnie kell a felelősséget a tetteiért. A másik oldalon gondolhatott arra is, hogy a magyarlakta területek elcsatolásával valószínűleg elejét tudja venni a további etnikai konfliktushelyzeteknek. Egy ilyen államot sokkal könnyebb lesz aztán kormányozni. Később, a szlovák nemzeti felkelés kitörését követ ően, valamint engedve a nagyhatalmak nyomásának, letett a területek
