Reggeli Sajtófigyelő, 2007. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-12-04
19 koszovói miniszterelnöki tisztség várományosa hozzátette, hogy a december10i határidő lejárta után nem lesznek további tárgyalások a szerbekkel. Koszovó végső jogállása nem lehet más, mint a független államiság – mondta. Belgrád „semmisnek” fogja tekinteni a koszovói hatóságok bármely döntését, amelyet a délszerbiai tartomány f üggetlenségéről hoznak – jelentette ki Boris Tadic szerb elnök. A megbeszélések legutóbbi, két és fél napos fordulóján mindkét fél a legmagasabb politikai szinten képviseltette magát. ► Két autonóm tartomány A hat tagköztársaságból álló egykori Jugoszláv ia 1974ben elfogadott alkotmánya szerint két, Szerbiához tartozó autonóm tartományt is létrehoztak: az albán többségű Koszovót és a jelentős magyar és más kisebbségekkel rendelkező Vajdaságot (Bácska, Szerémség, NyugatBánát). A szerb vezetés 1980tól fok ozatosan korlátozta ezek önkormányzatát, majd 1990ben csaknem teljesen felszámolta. Ostromállapotra emlékeztet, ami azután következett az akkor másfél millió albán és kétszázezer szláv (szerb és montenegrói) lakosú Koszovóban. Az albán Koszovói Felszabad ító Hadsereg (UCK) 1998ban fegyveres harcot indított a jugoszláv hatóságok ellen és a tartomány azonnali függetlenségét követelte. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta 1999. június 10én az 1244es határozatát, amely – többek között – a nemzetközi békefen ntartó erő (KFOR) koszovói állomásoztatásáról és az UCK leszereléséről rendelkezik. A nemzetközi közvetítéssel beindult tárgyalássorozaton a koszovói albán és a szerb vezetés álláspontja mindig távol állt egymástól: előbbiek a függetlenségen kívül semmi m ást nem akarnak, utóbbiak viszont a függetlenségen kívül bármit megadnának Koszovónak. A szerb álláspont jórészt a történelmi elvre alapul, az albánok viszont inkább az etnikai elvből indulnak ki. ► Kosovopolje A Balkánfélszigetnek az a része, ahol a m ai Albánia, Macedónia és Koszovó terül el, i.e. 168tól római, i.sz. 395től keletrómai (bizánci) uralom alatt állt. Az VVI. században a Dunától délre szláv törzsek, majd a VII. század elején a Volga vidékéről érkezett bolgár törzsek telepedtek le. A töb bségben levő szláv lakossággal érintkezésbe kerülve megindult a bolgárok elszlávosodása. 681ben a bizánciak kénytelenek voltak elismerni a bolgár államot, amely legnagyobb kiterjedését Simeon cár (893 – 927) alatt érte el, amikor – többek között – a mai Alb ánia, Koszovó, Macedónia, a szerb területek és a történelmi Trákia is az egyre inkább feudalizálódó bolgár államhoz tartozott. Az albán népet először 1018 táján említik, amikor II. Bazileosz (Bolgárölő) bizánci császár visszafoglalta a bolgároktól szinte az egész Balkánt, egyebek között az „albánok földjét” is. Az albánok különben – számos történész szerint – az illírek, trákok, illetve a mai Albánia területén élt ismeretlen eredetű törzsek leszármazottai. A meggyengült Bizánc 1190ben kénytelen volt elis merni a szerb állam függetlenségét. A középkori Szerbia legnagyobb uralkodója IV. Sztyepán Dusán (1331 – 1355), aki a mai Albánia, Koszovó és Epirusz felett is uralkodott. A feudális szerb állam függetlenségét Lázár kenéz uralkodása idején vesztette el, aki nek serege 1389. június 15én a kosovopoljei (Rigómező) ütközetben vereséget szenvedett a törököktől. 1403ban a szerbek még megpróbálkoztak, hogy a magyar fennhatóság elismerésével kiszabaduljanak a szultán „öleléséből”. Brankovics György, Szerbia despot ája, Hunyadi János segítségével visszaszerezte a törökök által megszállt területeket, majd a törökök oldalára állt. Pálfordulása volt az egyik fő oka annak, hogy Hunyadi elvesztette a – második – kosovopoljei csatát (1448. október 17 – 19.) 1459ben a törökö k végleg leigázták Szerbiát. Az albánok is évtizedekig ellenálltak az oszmán hódításnak. Kétségtelen, hogy világtörténelmi szerepük a XV. században volt a legszámottevőbb: az 1443 – 1468as nagy törökellenes felkelés vezetője Szkander bég (Gjergj Kastrioti vagy Kasztrióta György) nevét jól ismerte az akkori idők Európája. Hősiességéről és hatalmas testi erejéről a legkülönbözőbb történetek keringtek. Halála (1468) után a török egész Albániát elfoglalta (1479).
