Reggeli Sajtófigyelő, 2007. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-12-11
17 A demográfiát a szakértők csendes gyilkosnak is nevezik. Erdély 19. századi, Koszovó 20. századi példája mutatja, mennyire képes történelemformáló erővé előlépni ez a jelenség. S a történelem arra is tanít bennünke t, hogy vákuum e téren sem jöhet létre, az egy nép által kiüresített területet elfoglalják más népek képviselői. A folyamat egyelőre jórészt az országon belüli folyamatokra korlátozódik, alacsonyabb életszínvonalunk okán még nem vagyuk elsőrangú célterület . Ám csak idő kérdése, mikorra válunk azzá. A helyi és regionális önkormányzatok, a civil szféra és a központi politika kiemelt felelőssége eme jelenség kezelése és negatív hozadékainak csökkentése. Versenyképes közösség, tehetséggondozás Az univerzális játékszabályok hatálya alól ugyanis senki sem vonhatja ki magát. Egyénként sem, közösségként sem. A ránk nehezedő nyomás növekedni fog, a versenyhelyzet elkerülhetetlen, a kinyílt határok miatt a megmérettetés egyre inkább nemzetközi jelleget ölt majd. Le galább három olyan területet létezik, amelyen minőségi fejlődést kell megvalósítanunk. Az információáramlás és annak felhasználása az első, a kapcsolati tőke fejlesztése és a közösség céljainak megvalósítása érdekében való felhasználása a második és a nyel vtudás fejlesztése a harmadik ilyen kívánalom. El kell jutnunk oda, ami a nyugateurópai kis nemzetek esetében már ma gyakorlat, hogy minden polgár legalább három nyelven tudjon komunikálni: az anyanyelvén túl a régióban használt domináns nyelvet (esetünkb en ez a szlovák nyelv) és legalább egy világnyelvet tudnia kell legalább középszinten használni. Tehetséggondozás terén gyerekcipőben járunk, az e téren való komolyabb odafigyelés nélkül komoly nehézségekbe ütközünk. Ösztöndíjrendszerek működtetésére volna szükség, amelyben az állam mellett szerepet vállalnának a helyi és megyei önkormányzatok, vállalatok, civil szervezetek és az egyházak is. S ne feledkezzünk el a változó mechanizmusokról sem. Az információáramlás terén az elmúlt évtizedekben sokat profi táltunk abból, hogy a magyarországi rádió és televízió műsorait különösebb gondok nélkül élvezhettük. 2012, a digitalizációra való áttérés után ez is másként lesz. A földi sugárzások megváltoznak, megszűnnek, az új módszerek alkalmazására már most fel kell készülni. Közösségi tudat, átgondolt stratégiák Rendkívül fontos látni és láttatni, hogy minden igyekezet akkor emelheti a közösséget, ha tudatos vállalás áll mögötte. A szlovákiai magyar közösség azért maradt fent kilenc évtized megpróbáltatásai után is, mert tudata egészséges volt, vállalta nemzeti, közösségi hovatartozását. A schengeni rendszerbe való belépéssel nagyságrenddel megnövekszik szabadságunk szintje, s valóban elsősorban rajtunk múlik – egyéneken és közösségeken is , mennyire tudunk élni vele. Bosszantó tapasztalni, hogy a Szlovákiában élő magyarok tudata nagyon lassan alkalmazkodik ehhez a megváltozófélben levő helyzethez. Azok a magyar szülők, akik továbbra is szlovák tanítási nyelvű iskolába íratják gyereküket, még mindig szlovák nemzet á llami koncepcióban gondolkodnak, nem akarják észrevenni, hogy a magyarról szlovákra való nyelvváltással gyereküket egy 13 milliós nyelvi közösségtől egy négy és félmilliós felé irányítják. Nem győzzük eleget hangsúlyozni – s minden komoly szlovákiai tudomá nyos felmérés adatai azt bizonyítják – , hogy a magyar tanítási nyelvű iskolában végzett magyar gyerekek összehasonlíthatatlanul sikeresebbek, mint szlovák tanítási nyelvű iskolát végzett társaik. Ezek az adatok ismételten visszaigazolják Comenius igazát, a mely szerint a tudást és a kreativitást az anyanyelvén tudja mindenki a leghatékonyabban elsajátítani. Látni kell, hogy a most felnövő generációkra olyan dinamikus világ vár, amelyben életük során öthatszor lesznek kénytelenek átképezni magukat, hogy meg tudjanak felelni az új kihívásoknak. Egy ilyen helyzetben pedig nagyon felértékelődik a mobilitás, a kreativitás szerepe. A jövőben (is) az lesz a nyerő, aki a gyorsan változó feltételekhez a leghatékonyabban tud majd igazodni. Ahhoz is a tudatos vállalás elemei szükségeltetnek, hogy – főleg a fiatalok – ne az elvándorlásban, hanem a szülőföldön való boldogulás lehetőségeinek megkeresésében gondolkozzanak. Az országos és helyi politika, a civil szféra és az önkormányzatok közös felelőssége ilyen megtartó pr ogramok kidolgozása és működtetése. A tudatformálás pedig a család és az iskola elidegeníthetetlen feladata, e téren szülőnek és pedagógusnak helyettesíthetetlen feladatai vannak. Figyelemre méltó, hogy a közvéleménykutatások azt mondják, e téren a szegén yebb, műveletlenebb, hatalom nélküli, beosztott pozícióban élő rétegek a legkiszolgáltatottabbak. Eme szempont tudatosításával tehát egy korrekt szociális politika nemcsak eredeti szociális, de másodlagos, nemzetmegtartó funkciót is ellát.
