Reggeli Sajtófigyelő, 2007. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-12-11
18 Strukturális problémák, munkanélküliség A közösséghez való tudatos ragaszkodás és a műveltségi szintünk emelése mellett ezek a legnagyobb gondok, amelyekkel szembe kell néznünk. A szlovákiai magyarlakta régiók durván két csoportra oszthatók: a nyugatszlovákiai rész g azdasági és szociális helyzete jobb, mint a közép- és keletszlovákiaié. NyugatSzlovákiában már inkább a minőségi lét kívánalmai kerülnek előtérbe, míg Közép- és KeletSzlovákiában a munkahelyteremtés problematikája dominál. Azt is érezzük, a problémamego ldás lehetőségei egyre inkább regionális és helyi szintre kerülnek – köszönhetően azon decentralizációs intézkedéseknek, amelyeket az elmúlt nyolc évben megvalósítottunk. A schengeni rendszerbe való belépéssel újabb lehetőségek nyílnak meg előttünk e témá kban is, hatékonyabban csatlakozhatunk Magyarország Európai Területi Együttműködésének Operatív Programjához is. Az MKPban ezért határoztuk meg megyénként a programfelelősöket, akik ezt a fajta együttműködést koordinálni fogják. Újból át kell gondolnunk a magyarországi infrastruktúrális rendszerre való minél hatékonyabb rákapcsolódási lehetőségünket. A veszélyeztetett régiókban – ez jelenleg a Garam- és Ipoly mente, Gömör, Bodrogköz és Ungvidék – külön programokat kell kezdeményeznünk, amely csomagnak rész e kell hogy legyenek értelmiségmegtartó intézkedések is. A megyéknek, a helyi önkormányzatoknak, a polgármestereknek e téren is információgyűjtő- és felhasználó hálózatként, networkként kell működniük. Ezekben a régiókban nem csupán a nagyobb beruházások m egvalósítását, hanem a kis- és középvállalkozások támogatását is figyelembe kell venni, a dán flexecurity nevű módszer elemeinek alkalmazásával. Elvándorlás, betelepedés 2004, az EUba való belépés óta megjelent tájainkon két, addig tömeges méreteket nem öltött jelenség, az elvándorlás, ill. a községeinkbe való komolyabb méretű betelepedés. Mindkettő óriási kihívást jelent, amellyel szemben nem egyszerű dolog helytállni. Az EU egyik alapelve ugyanis a helyváltoztatás szabadságának garantálása, adminisztra tív eszközökkel ezt korlátozni nem szabad. Ugyanakkor az sem mindegy, ki telepszik be falvainkba és városainkba, s milyen körülmények között. Ezzel a kérdéssel sok esetben összefügg az ipartelepítés problémaköre is. NyugatSzlovákiában ugyanis már számos m ultinacionális vállalat munkaerőhiánnyal küzd, s idő kérdése csupán, a hiányzó munkaerőt mikor pótolják majd európai fejvadász cégek alkalmazásával Ukrajnából vagy Ázsia valamely régióiból. Ugyanakkor itt van a nyakunkon oktatásügyünk két paradoxona, a kon zervatív szempontok által diktált oktatási szerkezet, amely nem mindig reagál rugalmasan a munkaerőpiac kívánalmaira, illetve a funkcionális analfabéták egyre inkább használhatatlan sokasága. Arra is oda kell figyelnünk, hogy kellő terepet biztosítsunk min dazoknak, akik NyugatEurópában tett kiruccanásuk után megfelelő kondíciókat kínáló hazai talajra kívánnak visszaérkezni. A politika elégtelenségei, a civil szféra súlyának növelése Ami az előnyünk, az a hátrányunk is – mondhatnánk a civil társadalom áll apotát elemezve. A Csemadoknak – az elmúlt évtizedeket látva – valóban sokat köszönhetünk, ám az új körülmények között mintha nem igazán találta volna meg a helyét. A volt vezetők közül sokan közéleti szerepet vállaltak, ami méltánylandó jelenség, s a Csem adok ilyen szempontból a felkészítő szervezet fontos szerepét teljesítette. Ám ezzel maga is meggyengült, s nem kellőképpen erősödtek meg a civil szféra egyéb alkotói sem. Gyengék az érdekvédelmi szervezetek, az európai szinttől elmaradnak a regionális sze rveződések, keresik társadalmi helyüket, szerepüket az egyházak. ( Egy markáns példa: a közelmúltban olyan civil szervezet vezetőjét kerestük, aki világnyelven tud véleményt cserélni az európai porondon szereplő partnereivel. Alig találtunk ilyet – márpedi g csupán magyar vagy szlovák nyelvvel e téren sem lehet messzire érni.) A szlovákiai magyar társadalom mintha túlontúl elkényelmesedett volna, mintha túlontúl csupán az MKPtől várná problémái jelentős részének megoldását. Egy párt azonban – legyen bármenn yire is hatékony – , ilyen szerepet nem teljesíthet sikerrel, sem Szlovákiában, sem másutt. Nem is ez a célja, s magunk közt szólva az MKP sincs még azon a szinten, hogy nyugateurópai partnereivel mindenben fel tudná venni a versenyt. Szakmaiságban és szer vezettségben sem. Térjünk azonban vissza a civil szférához. Az elmúlt években létrejött társadalmi szerveződések szintje európai összehasonlításban sok kívánnivalót hagy maga után. Megvallom, nem hiszem, hogy a kitörés iránya egy új párt
