Reggeli Sajtófigyelő, 2007. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-12-10
36 ► Húsz fok mindenkinek Hantz Péter „utolsó embernek” nevezi, hazugsággal és lopással vádolja M agyarit, illetve a BBTE magyar tagozatának vezetőit, mivel az szerinte nem költi el azt az államtól kapott összeget, amely a magyar tagozatnak jut, illetve rosszul használja fel. Magyari válaszában úgy ír, „a minisztérium pár éve egy magyar tagozatos, áll ami helyen tanuló diákért kétszer annyi pénzt fizet, mint egy román diákért. Ezt hosszú ideig nem akarták, de aztán sikerült elérni. Azért van ez így, mert a magyar diákok évfolyamaiban kevesebb hallgató van, mint a román csoportokban. Ám a költségek ugyan azok, hiszen ugyananynyi órát kell tartani, ugyanolyan körülmények között; a magyar oktatóknak azonos besorolásban akkora fizetést kell kapniuk, mint román kollegáiknak, a magyar diákoknak ugyanolyan ösztöndíjat, mint román társaiknak, a termet nekik is 20 fokra kell fűteni akkor is, ha feleannyian vannak, mint a román társaik.” Lapzártánkig a Németországban tartózkodó Hantz Pétert nem sikerült elérnünk, telefonján csak hangpostája válaszolt. vissza Helyezkedők, próféták Új Magyar Szó 2007. december 10. Szerző: Ágoston Hugó Lehet, persze, mondani, hogy az RMDSZ nem párt, hanem pluralista érdekvédelmi gyűjtőszervezet. Itt előfordulhat, hogy valaki egyszerre van belül és kívül, itt megtörténik, hogy a legmagasabb fórumon kene tteljes befutók a békét hirdetik, miközben cinikusan háborúra készülődnek az ellenfél oldalán. Az SZKTn hallhattuk, hogy sok helyen az RMDSZtisztségviselők nem csupán hátat fordítottak az európai választási kampányban a szövetség jelöltjeinek, de burkol tan vagy nyíltan az ellenükben induló független jelöltet támogatták. Alkalmasint ez volt a magyarázata az annyira ellentmondásos eredményeknek. Szinte jelenséggé vált, hogy a népszerűségi tőkéjüket feltehetően az önkormányzati választásokra tartalékoló, kockáztatni gyáva helyi vezetők, a „bázis” nélkülözhetetlen emberei: fölébe helyezték a kötelességnek, az elveknek és a hűségnek, a közösségi magasabb érdeknek az egyéni érvényesülés – délibábját. Ugyanis amit elveszítettek, úgyis el van veszítve, az érdem telen helyezkedőket pedig a közösség előbbutóbb mellőzi. Nincs okunk feltételezni, hogy ez másoknál, például román pártoknál másképp van. Az emberek nem szentek, az élet nehéz, értékvesztett világunkban elkurvulni gyakran kínálkozik alkalom. Ám másoknál mégis másképp van: a legtöbb párt önvédő funkciójához tartozik, hogy kiközösíti azokat, akik a hivatásátcélját és működését meghatározó alapprogram ellen hatnak, a szervezet kilöki az idegen testet. Lehet, persze, mondani, hogy az RMDSZ nem párt, hanem pluralista érdekvédelmi gyűjtőszervezet (amellett védőernyő, üdvhadsereg, panasz- és siratófal). Itt előfordulhat, hogy valaki egyszerre van belül és kívül, itt megtörténik, hogy a legmagasabb fórumon kenetteljes befutók a békét hirdetik, miközben cinikus an háborúra készülődnek az ellenfél oldalán. Itt egyenlő esélye van műve folytatására a bomlasztónak azzal, aki a lelkét kiteszi, és cserébe csak a szabályok betartását kéri. Ebben a toleráns térben tenyésznek a kis opportunisták: a helyezkedők. És ilyen helyzetekben érvényesülnek a hamis próféták. Különösen, ha szövetségesekre lelnek olyan nemzeti populista vezérekben, akiknek – határokon, pártokon, doktrínákon (nemkülönben erkölcsön és jóérzésen) átívelő – célja: minimálisra csökkenteni az erdélyi magyar ság politikai képviseletének hatékonyságát. Eléggé nyilvánvalóan körvonalazódik Traian Băsescu, Orbán Viktor és Tőkés László pokoli terve a hatalom átvételére az erdélyi magyar szavazók lelke fölött. Az első áldozatuk a képviselettől megfosztott RMDSZ le nne (a második, az államfőnek ízléstelenül hajbókoló püspök – de az már kit érdekelne?). Mindaz, ami az európai parlamenti választások körül történt, két – az SZKTn is megfogalmazott – következtetéshez vezet: az RMDSZnek meg kell állítania a maga és a közösségünk jobbra tolódását; és az
