Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-28
13 A kérdőívben lehetőség va n arra, hogy a válaszoló kifejtse személyes véleményét az oktatásról, hogy melyek szerinte a fontosabb problémák, mivel indokolják elégedetlenségüket – látszólag. A kérdőív szerkesztői által megfogalmazott feleletválasztós kérdéseken túlmenően ugyanis a ny ílt kérdésekre adott, golyóstollal beírt válaszokat az értékelés során nem vezetik be az adatbázisba. A sikeres alkalmazás feltételeiről pedig faggatják ugyan a diákokat, de az érvényes válaszok kis száma miatt ez az adatsor értékelhetetlen. Csata Zsombo rtól, az adatbázis alaposabb kiértékelését kezdeményező szociológustól kérdeztük, mennyire mondható sikeresnek az adatok tükrében a BBTE oktatáspolitikai stratégiája. Transindex: Megfelele a munkaerőpiaci keresletnek a képzési kínálat? Csata Zsombor: – Nehezen megválaszolható kérdés. Azért is, mert az oktatásból a munkaerőpiacra való átmenet folyamatát egyre kevésbé lehet a korábbiakban megszokott lineáris rendszerben szemlélni. Egyrészt mert az egyre gyorsabb gazdasági pörgés miatt négy vagy hat évre elég nehezen előrejelezhető, hogy milyen lesz a piaci konjunktúra, hogy valójában mire is lesz szükség a munkaerőpiacon. Másrészt pedig a szakemberkínálat is befolyással van arra, hogy hogyan fog kinézni egy évtized múlva a gazdaság. Ez a tőkeszegény or szágokban különösen lényeges, hiszen kiszolgáltatottabbak a külföldi beruházások esetlegességének, a szakemberkínálat pedig vonzhatja vagy taszíthatja a tőkebeáramlást, új, szakmaspecifikus munkahelyek létrejöttét. Jó példa erre India, amely azáltal, hogy az utóbbi étvizedekben sokat költött a műszaki oktatásra, erőteljes lendületet adott a mérnöki képzésnek. Azóta már – egy tekintélyes hányadában magántőkére épített – felsőoktatási rendszer gyakorlatilag elébe ment a munkaerőpiaci keresletnek: innovat ív sz ektorokban képez szakembereket, és ezzel magához vonzza a külföldi tőkét. Emiatt világszerte élen jár az outsourcing szolgáltatások működtetésében. A lényeg tehát az, hogy a oktatási, képzési kínálat is meghatározhatja, hogyan fog kinézni a munkaerő piac a későbbiekben, nemcsak a beruházói oldal. Az oktatási rendszer és a munkaerőpiac viszonya tehát sokkal interaktívabb, mint valaha volt. És még nem beszéltünk arról, hogy az oktatásból kilépők egy része saját vállalkozást alapít és feltehetőleg olya n ter ületeken, ami szakmájába vág. Ebben az értelemben is visszahat az oktatás a gazdaságra, szűkebb értelemben pedig a munkaerőpiacra. Tehát egyre nehezebb pusztán makroszintű gazdasági mutatók mentén előrejelzéseket, becsléseket tenni, és kérdés sokkal ö sszet ettebb annál, ahogyan azt a tervgazdaság idején kezelték. Mindez persze nem jelenti azt, hogy egy egyetemnek nem kell legyen oktatási stratégiája, ezt azonban egy átfogóbb regionális gazgaságfejlesztési stratégia kereteibe kell beágyazni. Véleményem szer int ez egyelőre nagyon kevés egyetem esetében történt meg. Ehelyett inkább azt látjuk, hogy a felsőoktatás erősen bemenetközpontú logikára épül: minél több diákot szeretne magának, és jó esetben igyekszik azt kínálni, amire igény van. Szerény piaci szer eplőként viselkedik tehát, és egyelőre nem, vagy alig vesz részt a munkaerőallokáció programszerű irányításában. Vane a végzősök sikeressége/sikertelensége tekintetében kimutatható befolyása a nemzetiségi hovatartozásnak (magyarán hátrányban vann ake a kisebbségek, például a magyarok és a romák)?
