Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-28
14 – A magyar végzősök vonatkozásában érdemes többek között hangsúlyosabban odafigyelni arra, hogy alulreprezentáltak a jobban fizető piaci szektorokban, magasabb a közalkalmazotti foglalkozások (főleg tan ári p álya) fele irányító képzésben való részvétel. Ami arról szól, hogy a képzési rendszer inkább önfenntartásra van berendezkedve. Nem véletlen tahát, hogy a tanulmányok befejezése utáni elhelyezkedést illetően is markánsabb etnikum szerinti eltéréseket regi sztráltunk: a magyar végzős diákok kisebb arányban helyezkednek el az egyetem befejezése után, mint a románok, ugyanakkor nagyobb hányaduk tanul tovább posztgraduális intézményben. Az első látásra pozitív fejleménynek tekinthető továbbtanulási szánd ék mö gött – megfelelő lehetőségek híján – gyakran a munkába való kilépés előli menekvés forgatókönyve húzódik. Az erdélyi magyar magasan képzett, pályakezdő fiatalok romló munkaerőpiaci esélyeit jelzik azok az adatok is, miszerint a magyarok erőteljesen al ulrep rezentáltak a versenyszférában és arányukon felül vannak jelen az állami költségvetési intézményekben. Az eltérés kapcsán szóba jöhető magyarázatok közül az intézményes diszkrimináció hipotézise tűnik a legvalószínűtlenebbnek (hiszen annak éppen az költs égvetési intézményekben kellene erőteljesebben érvényesülnie). Véleményünk szerint kisebb magyarázóerőt képvisel – de fontos lenne megvizsgálni – az egyre gyakrabban hangoztatott nyelvi hátrányok kérdése, miszerint a pályakezdő magyar fiatalok a ne m megfel elő román nyelvtudásuk miatt kerülnek hátrányos helyzetbe a piaci szektorban. Bár átfogó elemzés erre vonatkozóan sincs, megkockáztatjuk azt a hipotézist, hogy a különbségekért inkább a szakmai hálózatokban fellelhető etnikai zárványok a felelőse k. Ami n agyonnagyon fontos, az a képzés tartalma, hogy mennyire nyújt piacképes tudást az erdélyi magyar felsőoktatás. Mert minden jel arra mutat, hogy ezen a ponton alulmarad, az állami szektorban felülreprezentált magyar pályakezdők többségét ugyanis nem felelő s adminisz trációs állásokba alkalmazzák, nem közigazgatási szakértők vagy gazdasági, társadalomtudományi szakemberek lesznek (amiben ugye hiány van a magyarok körében a legutóbbi népszámlálási adatok szerint), hanem az egyetem előtti képzésben, m inimálbéré rt dolgozó pedagógusok. A romániai magyar felsőoktatás tekintélyes része tehát közoktatásra, ha úgy tetszik intézményreprodukcióra képez embereket ahelyett, hogy a piac fele kacsintana, mint ahogy azt a román felsőoktatás teszi az utóbbi évekbe n. A Papp Z. Attila által fenntartott megkésettség hipotézist ebben az értelemben igen találónak érzem. Egyet kell értenem azzal is, hogy mindaddig, amíg a kisebbségi megmaradás/küldetés diskurzusa a domináns diskurzus a felsőoktatásban, addig nehéz a ve rsenyképes ség szempontjait hatékonyan érvényesíteni. (Ennek negatív következményeit ismerjük: elvándorlás, alulreprezentáltság a versenyszférában, ennélfogva egzisztenciális hátrányok, szimbolikus státuszvesztés stb.) Az említett két szempontnak nyilván me g kell fér nie egymás mellett, csak a hangsúlyokat kell időnként átrendezni; nem ideológiamentesen, de kétségkívül gyakorlatiasabban kell viszonyulni a magyar felsőoktatás kérdéséhez. Ez a helyzet az utóbbi években változni látszik, de továbbra is egy erőteljes int ézményi tehet etlenséggel állunk szemben az egyetemi képzés szerkezete, a tantervek és az emberanyag vonatkozásában egyaránt, amelyek miatt egyelőre nagyon nehéz ilyen irányú reformtörekvéseket gyorsan végigvinni.
