Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-27
31 Tőkés hangsúlyozta, le kellene ülniük az RMDSZ vezetőivel tárgyalni. „Az én győzelmem az RMDSZ győzelme is” – mondta, utalva arra, hogy mind a mai napig tagja a szövetségnek, tehát szeri nte nem igaz Frunda Györgynek az a kijelentése, hogy szét akarta verni az RMDSZt. A püspök tájékoztatta a sajtót arról is, hogy valószínűleg még a héten elmegy Bukarestbe, a Központi Választási Irodához átvenni mandátumát, majd a lehető legrövidebb időn belül elmegy Brüsszelbe elintézni még az idén a formaságokat, hogy januártól dolgozhasson. Mint mondta, keresi a kapcsolatot Traian Băsescuval, mert egyeztetni szeretne vele „Románia érdekei képviselete tárgyában”. vissza Számok mögött Új Magyar Szó 2007. november 27. Szerző: Salamon Márton László Amúgy a magyar sikerhez nagyon kellett a nagyon nagyfokú román választói apátia. Mert a magyar választói jelenlét – bármennyire dicsérendő, hogy az átlagost jóval meghaladta – ab szolút számokban alacsonyabb volt a korábbiaknál. Ami – ünneprontó, kijózanító matematika! – a jövő évi helyhatósági és parlamenti választások tekintetében bizony aggodalomra ad okot. Nagyon sok számítást el lehet és el is kell végezni most, az első román iai európai parlamenti választás margójára. Politikai elemzők, szakmabeliek, de statisztikák egyszerű kedvelői is sokáig ellesznek még azokkal a számokkal, amelyek a választások után megmaradnak. Például azzal, hogy az EPválasztásokon regisztrált 29,41 százalékos részvétel minden eddiginél alacsonyabb, ha az 1990 óta lezajlott akár parlamenti vagy helyhatósági választásokat, akár referendumokat vesszük tekintetbe. És ennél csak hajszállal volt magasabb a szavazási rendszert megváltoztatni hivatott refer endumon való részvételi arány. De megállapíthatjuk azt is, hogy 1990 óta ezek az első olyan választások, amikor a román politikai palettán elhelyezkedő, általában jól szereplő nacionalista alakulatok nem érték el a bejutáshoz szükséges küszöbértéket. Ami részben annak tulajdonítható, hogy a román átlagszavazó a szélsőséges diskurzus által kevésbé befolyásolhatóvá „érett”, de annak is, hogy a korábban Román Nemzeti Egységpártban, majd NagyRománia Pártban tömörült román szélsőjobb szétfaricskálódott apró p ártocskákká. A PRM mellett megjelentek olyan, hasonló ideológiára építkező alakulatok, mint a Becaliféle Új Generáció Pártja, Voiculescu Konzervatív Pártja, sőt a Cozmin Guşă velük nacionalizmusban sokszor versenyt futó Nemzeti Kezdeményezés Pártja. Ame lyek ugyebár – annak ellenére, hogy együttvéve továbbra is 15 százalékos eredményhez közelítenek – egytől egyig kiestek az EPből. Érdekes összehasonlításokat végezhetünk továbbá annak kapcsán is, hogy a romániai magyar választók mintegy 10 százalékkal jo bb arányban jelentek meg az urnáknál, mint a többségiek, ami lehetővé tette egy olyan végeredmény elérését, amelyben – valljuk be – nem sokan hittünk. Erről sokat elmond, hogy a saját alakulataik eredményeit a választások előtt megsaccolni felkért pártve zetők közül az RMDSZ ügyvezető elnöke volt az egyedüli, aki alulbecsülte pártja „képességeit”: míg a legtöbben irreálisan magas előrejelzésekkel rukkoltak elő, Kelemen Hunor 5,2 százalékos tippel „szerénykedett”. Pedig ha végül is úgy tűnik, mégsem lesz ha rmadik RMDSZes befutó, az elért eredménnyel a választások előtt még biztosan bárki kiegyezett volna a szövetségben. Amúgy a számok mögött ott van az is, hogy a magyar sikerhez nagyon kellett a nagyon nagyfokú román választói apátia. Mert a magyar választ ói jelenlét – bármennyire dicsérendő, hogy az átlagost jóval meghaladta – abszolút számokban alacsonyabb volt a korábbiaknál. Ami – ünneprontó, kijózanító matematika! – a jövő évi helyhatósági és parlamenti választások tekintetében bizony aggodalomra ad ok ot. vissza
