Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-02
8 olvasnak most KeletKözépEurópában, jelentős részben Amerikában születtek, amerikai közönségnek: ezért olyan egyszerű és mindenáron szórakoztatni akaró lektűrök. Ágoston az zal az alapossággal és elszántsággal olvas, ahogyan azt csak a Wassrajongók teszik (és amit a Wasskritikusok ízléskülönbségre, érdeklődéshiányra hivatkozással megtagadnak). Velük ellentétben azonban igyekezett végigolvasni azt is, ami a Wasséletmű konte xtusához hozzátartozhat. Románul és magyarul egyaránt. Nem vagyunk egyedül Mert, mint a kötetből kiderül: Wass Albert nem egyedi szerző; akad egy, az övéhez kísértetiesen hasonló életmű, a magyarországi olvasó számára természetesen ismeretlen Doru Muntea nué. A Munteanuhagyaték áttekintése korántsem olyan alapos, mint a Wassé, de a hasonlóságok egyértelműek. Annyit mindenképpen kénytelen elhinni az olvasó: ha Munteanu regényrészleteit magyar fordításban hozzákevernénk Wass szövegeihez, a különbséget talá n észre sem vennénk: ugyanolyan szerkesztési elvek, stiláris eszközök, ugyanaz a történelemszemlélet, sőt ugyanazok a helyszínek, ugyanolyan emberek és történetek kerülnének elő. Csak a perspektíva különbözik: az egyikben a románok üldözik, gyilkolják a ma gyarokat, a másikban a magyar igazságtalanság és erőszak nyomorítja meg a románokat. Mindkét életmű a nagy nemzeti igazságtalanságok leltárát kívánja nyújtani, rövid útmutatásokkal arra vonatkozóan, hogyan szerezzünk jóvátételt. Ez a nagyon egyszerű román és magyar nacionalizmus alapképlete. Ügyes szerkesztéssel és húzással olyan tökéletességgel semlegesíthetők a szövegek, hogy mélyen nemzeti érzelmű rajongó legyen a talpán, aki különbséget tud tenni a Ceausescuéra kedvelt regényírója és a románokkal folyt atott konfliktusok miatt (is) Amerikába menekült erdélyi gróf írásai között. Mindkét életmű hasonló karriert futott be, az előbbi a nyolcvanas évek Romániájában, az utóbbi az ezredforduló idején Magyarországon és határain kívül. Van azonban egy döntő eltér és Munteanu és Wass között: míg előbbi a rendszerváltás után gyakorlatilag eltűnt a román irodalmi köztudatból, Wass a rendszerváltás után vált ikonná, kultusza ekkor kezdett el kialakulni, megerősödni. Ágoston Vilmos kötetének ez a legfontosabb kérdése: v ajon miért alakult ki a román és a magyar nacionalizmus között ez a fáziskülönbség? A legegyszerűbb válasz az volna, hogy amíg a Munteanuféle konfrontatív román nacionalizmusra a Ceausescurendszernek volt igénye, addig a Wassideológia a rendszerváltás u táni magyar kormányok szükséglete. Ágoston fel is sorolja a Wass Albert számára odaítélt díjakat, és megjegyzi, hogy ezeket mind jobboldali kormányok vagy jobboldali szervezetek adományozták. Csakhogy Wass Albert „hazatéréséről”, azaz arról a jogáról, hogy amerikai emigránsként újból igényelhesse a magyar állampolgárságot, nem másnak kellett döntenie belügyminiszterként, mint Kuncze Gábornak. Ágoston hivatalosan is kérte a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Állampolgársági Igazgatóságától a megerősítés t arra vonatkozóan, hogy folyamodotte állampolgársági, illetve letelepedési kérelemért, és vajon pozitív elbírálásban részesülte vagy sem a háborús múltja miatt sokat vitatott szerző. E kérdésekre a hivatal máig nem válaszolt a szerzőnek, így azt sem tud ni, hogy Wass Albert magyar állampolgáre, s ha igen, milyen jogcímen. (Van olyan verzió, mely szerint Wass rekordidő, másfél hónap alatt visszakapta állampolgárságát, és olyan is, mely szerint sosem élt ilyen kérelemmel.) A mozdíthatatlan szobor De az igazi kérdés az, hogy megállnake a vádak ellene, melyek szerint elmarasztalható második világháborús tevékenységei miatt? Erre a kérdésre nincs válasz, számos okból — és ez a bizonytalanság segíti hozzá Wass Albert híveit ahhoz, hogy a zsidó és román áld ozatokat követelő gyilkosságokra felbujtás vádja alól az irodalmi közéletben felmentsék. Akit nem ítélnek el vagy aki fölött jogszerűtlen módon ítélkeznek, annak a bűnössége is hiteltelenné válik. Bármilyen meglepő, de ezt a bizonytalanságot szolgálja az a belügyminiszteri vélemény (Kuncze Gábor idejéből), miszerint „Wass Albert munkásságát ismerjük, és osztjuk azt a véleményt, hogy meghatározó személyisége az Egyesült Államokban élő magyar emigrációnak”. (A belügyminiszter álláspontját Lőcsei Gabriella idé zi a Magyar Nemzet 1998. február 21. számában, a Pusztuló gyümölcsfák vagyunk című írásában. Ezt Kuncze Gábor további nyilatkozataiban azóta nem erősítette meg és nem cáfolta.) Az Ágostonkötetben szereplő alapos szövegelemzések révén (melyek alapján kider ül, hogy Wass Albert a regényeiben, ha odavetett megjegyzések erejéig is, de eljut a holokauszt tagadásáig, a gyilkosságra való felbujtásig, a rasszizmusig, és évtizedekig elegendő munícióval szolgál a magyar román, cigány- és zsidóellenességnek) egyértel mű, hogy a kérdéses életművet nem ismerjük. Ez az érdektelenség vezetett oda, hogy Wass Albert számára szobrokat lehet állítani Magyarországon, hogy kultusza lehet nemcsak a műveinek, de az általa képviselt szélsőjobboldali ideológiának is. Wass múltját és műveit
