Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-22
55 néhány dokumentum és a tárgyalások hangfelvétele: min den közösségi cél és elv benne van az aláírásra előkészített szövegben. Közben hallgatom az utolsó találkozón készült hangfelvételt: az lesz az igazi meglepetés, amikor ezeket papírra vetjük és kiadjuk. Lehet, hogy késő lesz, lehet, hogy már szeptemberben meg kellett volna tenni. Jóhiszeműek voltunk. Toró T. Tibor képviselő kollegám saját magával tárgyalt, azzal az RMDSZszel, amelynek képviselője. Igaz: végig kínlódott, kereste a megegyezéshez vezető utat, mint mi. Nem rajta múlott. Az utolsó pillanatban is csak ismételgette, László, nézd, ez is benne van, az is benne van, esetleg még itt lehetne árnyalni, javítani, de vállalható dokumentum ez. Hallgatom a felvételt, és ismét megdöbbenek, amikor az udvarhelyi polgármester durván rászól Tiborra: hagyd abba Tibor, ne erőltesd, itt most hagyd abba, nem lesz megegyezés. Toró belepirulva hagyja abba az érvelést, Szász ismét ledarálta. Gondolom, így történhetett a Reform Tömörülés felszámolása. Torót akkor is földbe döngölte Szász, szeptember hatodikán is feltörö lte vele a földet. És ezek után Toró úgy beszél, mintha nem Szász akasztotta volna el a dokumentum aláírását. Mintha nem Szász kért volna szünetet, és húsz perc múlva a független jelölt kijelentette: nem lesz közös lista. Olvasom Toró nyílt levelét, és Jó zsef Attila két hexametere jut eszembe: „Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgy is! Miért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgy is.” És még eszembe jut valami: az államfő székelyföldi portyázásának egyik állomásán hosszasan elsörözgetett Szássza l, Toróval és Szilágyival. Éppen az egyik tárgyalásunkról érkeztek a fiúk Udvarhelyre. Másnap azt nyilatkozták, hogy az államfővel az autonómiáról beszélgettek. És az államfő figyelmesen hallgatta őket. Nocsak!Néhány nappal később az államfő sajtótájékozta tón számolt be székelyföldi portyázásáról. Többek között azt is mondta, hogy székelyföldi találkozásai alatt senkitől nem hallotta az autonómia szót, az ottani emberek nem akarnak autonómiát. És még azt is mondta, hogy aki nem így tudja, az bátran álljon e lő, és mondja azt, hogy az államfő hazudik. Azóta is várom, hogy Szász, Szilágyi vagy Toró bátran előlép a félhomályból, és azt fogja mondani: igen, az államfő hazudik, mert mi az autonómiáról beszéltünk vele. De sem Szász, sem Toró, sem Szilágyi nem lépet t elő bátran, és nem mondta el nekünk, hogy ki is hazudik: az államfő vagy ők hárman. Hogy is írta József Attila? „Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgy is! Miért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgy is.” vissza Mindent Hanz Péterről - A BKBre hallgatva a román diákok nem dohányoznak a bentlakásban Transindex.ro [22.11.2007] Szerző: Magyari Tivadar “A Babe șBolyai költségvetése nem titkos. Meg is szokott jelenni a BBTE közlönyében, ami szabadon terjedhet az oktatók között.” Hantz Péter közölte, hogy tudomása szerint a kolozsvári BBTE vezetősége a kisebbségi hallgatók után járó megemelt fejkvótából származó alapokkal nem annak rendeltetése szerint gazdálkodik, és titkolja a saját költségvetését. Erről szólt a sajtóhír. Nos, a Babe șBolyai költségvetése nem titkos. Meg is szokott jelenni a BBTE közlönyében, ami szabadon terjedhet az oktatók között. Az egyetem szenátusa meg is szokta vitatni, szavaz róla. Az igaz, hogy utcáról betoppanó személyeknek nem tart oznak, minden munkát félretéve, hosszas előadásokat tartani erről. A magyar oktatók nagy része soha nem támogatta Hantz Pétert, de amikor kirúgták az egyetemről betyárbecsületből és elvből (szólásszabadság) kiálltunk mellette. Ekkor lett a sajtónak az a benyomása, hogy ez a kéthárom személy, ami a „BKB” betűszó mögött van, a magyar oktatókat és diákokat képviseli. Akkor még valamivel több oktató jóban volt vele, sőt vele eveztek. De azóta hetente talá l kozom olyan tanártársakkal, akik mosolyogva vagy mérg elődve beszélnek a BKBról. Csodálkozva mondom ilyenkor a kollegának: „Hát pedig te
