Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-22
56 békábésnak vallottad magad!” Erre azt felelik, hogy, ja, azóta a BKB árulónak, kommunistának, kollaboránsnak minősítette őket. A minisztérium pár éve egy magyar tagozat os, állami helyen tanuló diákért kétszer annyi pénzt fizet mint egy román diákért. Ezt hosszú ideig nem akarták, de aztán sikerült elérni. Azért van ez így, mert a magyar diákok évfolyamaiban kevesebb hallgató van, mint a román csoportokban. Ám a költség ek ugyanazok, hiszen ugyanannyi órát kell tartani, ugyanolyan körülmények között; a magyar oktatóknak azonos besorolásban akkora fizetést kell kapniuk, mint a román kollegáiknak, a magyar diákok olyan ösztöndíjat, mint a román társaik, a termet nekik is 20 fokra kell fűteni akkor is, ha feleannyian vannak mint a román társaik. Ezt megkapják. Nos, itt van a pénz, amit a politikusok keresnek. Ha telefonon hívnak, ezt elmondtam volna nekik is. Az egyetemnek folyamatosan el kell számolnia minden egyes államil ag támogatott diákkal, külön románnal, külön magyarral. Ezért gondosan meg is számláljuk őket, mert ha egy diák is hiányzik, máris pénzt veszítünk. Ha valamilyen hibából akár eggyel többet jelentünk, megbüntetik az egyetemet. A pénzt a leadott listák ala pján az államkincstár utalja egyenesen az oktatók vagy a diákok bankkártyájára, vagy azoknak a számlájára, akiktől a felszereléseket, fogyóanyagot vesszük. (Az infrastrukturális beruházások összege külön juttatásként érkezik, nem a fejkvóták keretében.) Hantz Péter egy számítást is terjeszt, amiben leegyszerűsítve azzal spekulál, hogy mennyi pénze volna egyegy karnak, ha ott nem létezne román tagozat. Ám a karok állami finanszírozása hétnyolc további tényezőtől függ, és nem csak a diákok számától (publi kációk száma és típusai, kutatási szerződések, betanítókfőállásúak aránya, más minőségi mutatók). Ezért a Hantz által terjesztett számok szintén általános derültséget keltettek a témában szakosodott újságírók vagy egyetemi személyek körében. ___________ _______ Ha egyetemszervezésben valamilyen dilemmánk támadna, az biztos, hogy nem Hantz Pétertől kérünk tanácsot. Hacsak azt nem akarom megkérdezni, hogy mennyiért gravírozzák most Pesten a táblákat, mert ki akarok tenni valami feliratokat a tanítóképzőkö n. No, nem a vécére, hanem az épület külső falára. Nem két és fél percre, hanem évekre. Nem a fizikaoktatókkal akarom kitetetni, óratartás helyett, hanem a mesteremberekkel. Nem a magyar adófizetők pénzén, hanem a románokén. Fizessenek, nekik kellett a k özös egyetem! Nem az újságírók előtt, mert nem biztos, hogy a felszegezés ténye érdekli őket. Azt szeretnénk, ha őket az egyetemről a tudomány, a magyar nyelvű tanítás, a szakmai versenyek, a magyar diákok hagyományőrző gólyabálja vagy ballagása, a szakm ai gyakor l at érdekelné ismét. A magyar színis diákok sikeres vizsgaelőadásai. A kórusaink külföldi sikeres turnéja. A magyarországi vendégtanárok sikere. A diákcsereprogramok, a tanrend reformja a magyar tagozaton. Akadémikus oktatóink nemzetközi ismertsé ge. __________________ A magyar oktatók nagy része soha nem támogatta Hantz Pétert, de amikor kirúgták az egyetemről betyárbecsületből és elvből (szólásszabadság) kiálltunk mellette. Ekkor lett a sajtónak az a benyomása, hogy ez a kéthárom személy, am i a „BKB” betűszó mögött van, a magyar oktatókat és diákokat képviseli. Akkor még valamivel több oktató jóban volt vele, sőt vele eveztek. De azóta hetente talá l kozom olyan tanártársakkal, akik mosolyogva vagy mérgelődve beszélnek a BKBról. Csodálkozva mondom ilyenkor a kollegának: „Hát pedig te békábésnak vallottad magad!” Erre azt felelik, hogy, ja, azóta a BKB árulónak, kommunistának, kollaboránsnak minősítette őket. Mert nem voltak hajlandók különféle akciókban résztvenni. „Azt csak Hantz Péter tud ta csinálni, hogy az órán egyik kezével írt a táblára, a másikkal telefonált és szervezte a következő zavarkeltést.”
