Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-22
35 folyamatos konfliktusforrást jelentett. A (cseh)szlovákiai magyar közösség történetét a kisebbségi önszerveződés, közösségépítés mellett CsehSzlovákia és Magyarország magatartása, politikája, illetve a középeurópai térség általános nemzetközi viszonyai is alapvetően befolyásolták. A (cseh)szlovákiai magyar nemzeti közösség önfejlődésében korszakonként változó arányban és mértékben keveredtek az ellenállás és ellenzékiség, az aktivizmus és elutasítás gesztusai. Meghatározó magatartásformáiban az eredeti magyar nemzeti közösséghez való visszatérés vágyképei vegyültek a többséghez való igazod ás, hasonulás, esetenként behódolás kényszerűségével, opportunizmusával. Mielőtt magunkból kiindulva ítélnénk egyik vagy másik szemlélet, attitűd, modell felett, gondoljuk végig a saját rokonságunkban is megtalálható sokféleséget, s könnyen rájöhetünk, hán yféle kényszer, kulturális hatás, személyes diszpozíció befolyásolta például az asszimilációt vagy a menekülést, áttelepülést választók, a 400 ezernél több reszlovakizációs kérelmet benyújtók döntését. A szlovákiai magyarság mint politikai közösség A cse hszlovákiai magyar közösség érdekérvényesítésének kereteit igyekezett mindig az alkotmányosság keretei között kijelölni. A 20. századi magyar irredenta háborús, sokak által megjósolt konfliktusai helyett a csehszlovákiai magyar kérdés Trianon után Magyaror szág részéről csak egyetlen alkalommal vált nemzetközi konfliktus tárgyává. Az 1938. november 2i első bécsi döntésben az európai nagyhatalmak által felkínált határrevíziós lehetőség elfogadása jelentette az egyetlen olyan eseményt, amikor a (cseh)szlováki ai magyarság az eredeti nemzeti közösséghez való visszatérésre lehetőséget kapott, de annak végrehajtása már a két érintett állam, illetve a két nagyhatalom ügye volt. A „tiszta szláv nemzetállam” jegyében megújuló, második világháború utáni Csehszlováki a igyekezett felszámolni az egész magyar közösséget. Az ezzel a fenyegetéssel szemben szórványosan tiltakozó, ellenálló kisebbségi magyar értelmiségi, diák, egyházi csoportok tevékenysége szintén igen csekély súllyal eset latban az anyaországi magyarok el űzésének, a csehországi deportálásoknak, a csehszlovákmagyar lakosságcserének és a reszlovakizációnak a lebonyolításában. Az 1938. novemberi események azt jelezték, hogy a masaryki demokrácia sem volt képes csodákra. A kényszerkisebbség sérelmeit rövid k ét évtized alatt nem tudta feledtetni a hétszázötvenezres szlovenszkói és ruszinszkói magyarsággal. A magyar kisebbség minden népfrontos, antifasiszta szolidaritás ellenére – a csehek és szlovákok helyett – nem tudta és nagy többségében nem is akarta megv édeni a kettéválással és Hitlerrel szemben egyaránt minimális ellenállást tanúsító Első Köztársaságot. Mint ahogy tanulságos az 19681969 és az 19891992. közötti két megújulási és válságperiódus is abból a szempontból, milyen mértékben tekintették partne rnek a kisebbségi magyar közösséget a többségi demokratikus és rendszerváltó elitek, és fordítva, milyen mértékben azonosultak rövid időre minden korábbi időszakhoz képest sokkal inkább a csehszlovák demokrácia politikai programjával a szlovákiai magyarok . Azt pedig az elmúlt nyolcvan év kisebbségi magyar történelmének számos eseménye, jelensége bizonyítja, hogy a magyar kisebbségi közösséget, saját nemzeti önbecsülésének és méltóságának megőrzése mellett, békeidőkben mindig a csehekkel, szlovákokkal való együttélés, és az ezt lehetővé tévő politikai modellek, magatartásformák kialakításának szándéka motiválta. A kulturális közösség mint a megmaradás garanciája A második világháborút követően a „tiszta szláv” csehszlovák nemzetállam az etnikai tisztogat ás kemény eszközeit is igénybe vette. A nyugati nagyhatalmak vétójának, Magyarország leleményes diplomáciájának és a menekülés alternatíváját elutasító szlovákiai magyaroknak köszönhetően Szlovákiában nem sikerült megvalósítani a kassai kormányprogramban k örvonalazott tervet. Az 1948tól 1989ig tartó kommunista korszakban a magyar nemzeti közösség élni tudott mindazokkal a lehetőségekkel, amelyeket a kezdetben antinacionalista, később internacionalista, a vége felé pedig államnacionalista pártállam bizto sított, illetve meghagyott számukra az anyanyelv és magyar kultúra ápolására, a
