Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-22
34 információk felhasználása, kultúra és végül az egyén. A változtatás abban áll, hogy a tantárgyakat, amelyeket most egymástól függetlenül tanítunk, összehangoljuk. Az egyes tantárgyakban ismétlődő tananyagokat összekapcsoljuk, így elkerülhetőek azok a buktatók, hogy a diákok másképp tanulnak egy természeti jelenségről a fizika órán, s másképp a földrajzon vagy a kémián. Ha mindez már megvalósított tényként lesz elkönyvelhető, akkor jön az utolsó nehéz próba: meggyőzni a pedagógusokat a szemléletváltás szükségességéről, hogy hajlandóak legyenek tanulni azért, hogy taníthassanak. Ezt az új tanítási módszert meg kell tanulni, hiszen az egyetemeken nem készítettek fel bennünket az ilyen tanítási módszerekre, s még az 5 év múlva végző egyetemistákat, a jövendő tanárokat sem így készítik fel, mert még egyszerűen nem ez a követelmény, nincs ilyen elvárás. Ha valób an meg szeretnénk valósítani mindazt, amiről most csak vázlatszerűen állt módomban beszélni, akkor nagyon széles skálán kell gondolkodnunk. A tanítók, tanárok egész társadalmát kell átképezni. vissza Gyepes Aranka - Szabad Új ság Kilenc évtized kisebbségben Dátum: 20071122 08:32 Adminisztrátor: felvidek A Szabad Újság tegnap megjelent számában véget ért a lap "Fejezetek a (cseh)szlovákiai magyarság történetéből". A Sorozatzáró gondolatokat Szarka László fogalmazta meg. A Kárpátmedencei magyar kisebbségek, köztük a CsehSzlovákiához került magyar nemzeti kisebbség 20. századi története az első világháború után kialakult történelmi kényszerhelyzetben kezdődött. A Habsburgmonarchia és – annak részeként a történeti Magy arország – felbomlását követően közel hárommilliónyi magyar vált – megkérdezése nélkül akarata ellenére – saját szülőföldjén, jórészt az új államhatárok mentén, nemzeti kisebbséggé. S ezzel kezdetét vette a kisebbségi közösségépítés gyötrelmes, de mégis ér tékmentő és értékteremtő útja. A kényszerközösségtől a vállalt közösségig terjedő fejlődési skálán a 21. század eleji szlovákiai magyarság közösségépítésében többszörösen hátráltatva, folyamatosan hátrányos megkülönböztetéseknek kitéve keresi a kiutat a k özépeurópai nemzetállamok Bermudaháromszögéből. A nemzetállami adottságok keretei közt az elmúlt közel 90 év is kevésnek bizonyult arra, hogy a nemzeti identitás, a regionális, szülőföldi kötődés és az állampolgári lojalitás belső egyensúlya létrejöjjön, és ez megteremtse a biztos politikai, mentális, jogi alapjait az önálló közösségi létforma kialakításához. A kisebbségi magyar világok a 21. század elején is valahol félúton vannak: tudatos közösségi magatartásformái részben a többségi kényszer elleni véd ekezésre összpontosulnak. A folyamatosan elszenvedett sérelmek a belső kohéziót erősítik ugyan, de a kisebbségi helyzet önkéntes vállalását továbbra is rendkívüli mértékben megnehezítik. A kisebbségek számára saját történelmük nélkülözhetetlenül fontos ide ntitástényező. Segít tisztázni viszonyukat az eltávolodott, megszűnt, átalakult eredeti nemzeti közösséghez, a befogadó állam többségi nemzetéhez, a külvilághoz. A 20. századi magyar kisebbségtörténet stációi A csehszlovákiai magyarok történetét társad alom, gazdaságpolitika, művelődés, hely- és életmódtörténeti fejezetek adatok, források, illusztrációk segítségével bemutató kisebbségtörténeti áttekintésünk az 1918 novembere óta létező (cseh)szlovákiai magyar kisebbségi közösség történetét négy nagy és további hat kisebb, összesen tehát tíz kronológiai periódusra osztotta. Az általánosan elfogadott periodizációt szem előtt tartva, KözépEurópa rövid 20. századában (19181989) egymástól négy jól elkülöníthető nagyobb történeti periódusról beszélhetünk : az 19181938 közötti két világháború közötti időszakról, az 1938tól az 1948ig tartó második világháborús és háború utáni évek kaotikus és radikális változásokat eredményező évtizedéről, majd pedig a kommunista periódus 1948/49től 1989ig tartó négy év tizedes periódusáról, valamint az 1989. évi rendszerváltásokkal kezdődött átmeneti korszakról. A négy nagy korszakon és az azokat tovább tagoló rövidebbhosszabb periódusokon belül változó és változatos kül- és belpolitikai koordinátarendszerek közt lehet a történeti reáliáknak megfelelően elhelyezni a kisebbségi társadalom fejlődését, amely Prága, illetve Pozsony és Budapest kormányzati, államközi kapcsolataiban szinte
