Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-03
13 A vajdasági magyar pártok és politikusok segélykérését és fi gyelmeztetését a szerb menekültek betelepítésével és ezáltal az etnikai arányok megváltoztatásával kapcsolatban a nemzetközi szervezetek nem kezelték kellő megértéssel és komolysággal, noha az első pillanattól kezdve mindenről pontos értesüléseik voltak. A Vajdaság északbácskai és a Tisza jobboldali partján még mindig többséget alkotó magyar kisebbség 2007ben csak egy legitimitásában erősen megkérdőjelezhető, érdemi jogkörrel nem rendelkező, nemzeti tanácsnak nevezett intézménnyel rendelkezik nemzeti lét ének megéléséhez. Azok a törekvések, melyek egy működő autonómia elérését tűzték ki célul, és melyek hosszú távon is garantálni tudnák a megmaradást, rendre meghiúsultak. Lássuk azonban sorjában, hogyan is valósulnak meg kisebbségi jogaink az élet egyes területein: 1. A vajdasági magyarok gazdasági helyzete az elmúlt két évtizedben folyamatosan rosszabbodott. A magyarok nagy többsége kimaradt a magánosítási folyamatokból. Ezenkívül, a magyarok a többi nemzeti közösségekhez viszonyítva, aránytalanul nagyob b számban maradtak munka nélkül, az elbocsátások és foglalkoztatás következtében, vagy éppen a nemzeti hovatartozás miatt nem kaptak munkát. Ez a terület teljes mértékben kivizsgálatlan, és az is gondot okoz, hogy az állami szervek és szolgálatok nem rend elkeznek még a foglalkoztatottak és a munkát keresők nemzeti hovatartozásával kapcsolatos adatokkal sem. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Új Esély című lapjának legújabb száma szerint a Vajdasági Nagyberuházási Alap pályázatán „a többségében magyarok la kta községek (Ada, Becse, Csóka, Kanizsa, Kishegyes, Szabadka, Topolya és Zenta) 2 milliárd 204 millió dinárt, a szórványban élők 399 millió 504 ezer dinárt nyertek el” 9. A VMSZ ezt „sikertörténetnek” nevezi, miközben a kiosztott összeg nem éri el az Alap költségvetésnek még a 10 százalékát sem, vagyis kevesebb, mint a magyarok részvétele a tartomány lakosságában (14,28%)10. 2. Szerbia Köztársaság szerveiben és a szerbiai kormányban (és az említett kisebbségügyi szolgálatban) egy magyar sem tölt be jelent ősebb tisztséget, és nincs egyetlen szerbiai közvállalat, vagy intézmény élén (a Vajdasági Erdők Közvállalatot kivéve11). A kisebbségeknek, így a magyaroknak is, a lakosságban való részvételükhöz viszonyított nem megfelelő képviselete nyilvánvaló a közigaz gatási és az igazságügyi szervekben, az ügyészségekben és a rendőrségben, ami jelzi a szerbek bizalmatlanságát a magyarság iránt. Így, például, Szabadkán jóval a magyarság számaránya alatt van a magyar bírók aránya. Míg a lakosság 40%a magyar, a bíráknak 20%a sem az, Topolyán ez az arány 60:2512. Az újvidéki Községi Bíróságon csupán egy magyar bíró van, míg korábban öt volt. A tartományi közigazgatási szervekben mindössze 46 magyar, illetve a foglalkoztatottak 6,73% volt a magyar nemzetiségű13. Habár ezek az adatok ismertek Szerbia Köztársaság és Vajdaság Autonóm Tartomány hatóságai előtt, a magyarok részvételének javításán ezekben a szervekben az utóbbi öt évben – az üres politikai ígéreteken kívül – nem történt úgyszólván semmilyen előrehaladás. A magyar ok nem csupán az állami szervekben és az állami alapítású közvállalatokban alulreprezentáltak, de ez így van a községi önkormányzatok által létrehozott közvállalatokban is – kivéve egykét magyar többségű községet. Az ezen intézményekbe vetett megfelelő bi zalom kiépítésének fontos feltétele, annak biztosítása, hogy az etnikai összetétel megfelelőképp tükröződjék a hatóságok személyzetében. 3. Hét év elmúltával a miloševići rendszer megdöntése után Szerbiában még mindig nincsen intézményesen megoldva a magy ar (és a többi) nemzeti közösség részvétele a politikai döntéshozatalban. Követeljük, hogy az elkövetkező helyhatósági és tartományi választásokon – az új szerb alkotmány 180. cikke 4. bekezdése értelmében – a képviselőtestületekben tegyék lehetővé a nemz eti kisebbségek részarányos képviseletét. Az országos politikából a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) kiszorult a 2003. december 28án megtartott választásokon (a G17 Plusz listájáról két magyar képviselő került be a szerb parlamentbe, a magyar pártok jel öltjei közül viszont egy sem). A legutóbbi (2007. január 21i) szerbiai parlamenti választáson – a választójogi törvény módosításával – öt magyar nemzetiségű képviselő került be a 250es létszámú szerb parlamentbe. Ezek közül három képviselő a Vajdasági Ma gyar Szövetség (VMSZ), egy a Demokrata Párt (DS), további egy pedig a Szerb Radikális Párt (SRS) listáján lett képviselő. A VMSZ a legutóbbi (2007. január 21i) köztársasági parlamenti választásokról szóló hivatalos adatok szerint 52 458 szavazatot kapott , mintegy kétezerrel kevesebbet, mint az alacsony részvételi aránnyal végződő 2004es tartományi és helyhatósági választásokon. (Ezeken a választásokon a vajdasági magyaroknak immár csak 40%a szavazott magyar pártokra.)
