Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-03
12 volna valamilyen fontosabb döntést. (Más dolog, hogy több községben még e zt a határozatot sem tartják tiszteletben, például Nagybecskereken6.) A szerb kormány a 2006. június 22én felállított Emberi- és Kisebbségjogi Szolgálat megalakításával elmulasztotta az alkalmat – szándékosan vagy akaratlanul – , hogy (akár hat évvel is a hatalomváltás után) emberjogi és kisebbségi minisztériumot hozzon létre és ezzel Szerbiában – legalább közigazgatásilag – kellő szintre emelje az emberi és kisebbségi jogok védelmét. A döntést sokan úgy értelmezték, hogy a Koštunicakormány továbbra sem s zándékozik kellő szinten kezelni a nemzeti kisebbségi közösségekhez tartozó nem kisszámú lakosság helyzetét és problémáit. Nem csoda, hogy a Vojislav Koštunica szerb kormányfő közvetlen munkatársainak körébe tartozó Petar Lađević irányította (szak)szolgála t immár csaknem másfél éves létezése alatt nem tudott felmutatni említésre méltó eredményt. Vojislav Koštunica, az új/régi miniszterelnök 2007. május 15i székfoglaló beszédében egyetlenegy mondatában sem említette azt, hogy a szerb kormány konkrétan mit kíván tenni a Szerbiában élő nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítása, helyzete és jogállásának jobbá tétele érdekében. Mintha az nem is igazán érdekelné a belgrádi vezetést. Szerbiában egyébként kétféle kisebbségi politika érvényesül. Az egyik, amikor a koszovói szerbekről van szó, és a másik, amikor a többi kisebbségről. Ez mellett Szerbiában jelen van a kisebbségek első és második rendre való felosztása, amit Koštunica kijelentése is illusztrál: „Szerbia a saját területén KoszovóMetohija tartományban az albán nemzeti kisebbségnek a legkiváltságosabb státust garantálja, amellyel bármelyik nemzeti kisebbség rendelkezik a világban” 7. El kell jutniuk végre addig, hogy egy országban nem lehet két fajta kezelés, mert nincs külön szerb kérdés és külön kise bbségi kérdés, a szerb kisebbségi lehet Koszovón és Kanizsán is, tehát ezt a kérdést egészében kell rendezni, és nem lehet külön koszovói és másfajta szerbiai rendezés. Amikor a vajdasági magyarok helyzetéről és problémáiról beszélünk, emlékeztetni kell, hogy még mindig a magyarok képezik Szerbiában (és Vajdaságban) a legnagyobb lélekszámú kisebbséget, ezért a magyar kisebbség a multikulturizmus fontos eleme. A katolikus és a református valláshoz való tartozásuk miatt a magyarok Szerbiában kettős – etnikai és vallási – kisebbséget alkotnak. Ezért nem véletlen a szerb nacionalisták mondása: „Pacifikálni kell a magyarokat, s akkor Szerbiában meg lesz oldva a kisebbségi kérdés”. A 2002es népszámlás adatai szerint Vajdaságban 290 2007 magyar élt, vagyis a mag yarok Szerbia lakosságának 3,9, a tartomány lakosságának pedig 14,28%t képezték. Az 1991. évi népszámlálási adatokhoz viszonyítva a magyarok száma 2002ig 49 284el, illetve 15%al csökkent. Ennek az okai nincsenek eléggé kikutatva, de ehhez mindenképpen hozzájárult az alacsony szaporulat és főként a fiatalok elvándorlása, valamint az asszimiláció különböző formái. Egy ekkora létszámú őshonos kisebbségnek azonban kijár a valódi nemzeti kisebbségi autonómiára való jog. Szerbiában azonban a kettős mérce érv ényesül: a koszovói szerbeknek jár a tényleges autonómia, a szerbiai kisebbségeknek viszont nem. A becslések szerint, az elvándorlás, beolvadás, vegyes házasságok, alacsony születésszám, elhalálozás következtében, a magyarság jelenlegi száma 274 070re bec sülhető. Tehát ennyien vagyunk most a Vajdaságban, vagyis 16 137tel kevesebben, mint 2002ben. A demográfusok szerint még ez is optimista becslés. Az előrejelzések szerint 2022ben már 200 000es, 2032ben pedig 150 000es kisebbségben leszünk. Ezzel öss zhangban, a községekben is fogy a magyar lakosság. Példaként említhetjük Újvidéket: 1991ben 20 245 magyar volt a községben, 2002ben már csak 15 687, míg a község lakosainak száma 265 464ről 299 294re emelkedett8. Az 1991. és 2002. népszámlálási adato kat összehasonlító elemzés azt mutatja, hogy a tartomány lakosságának nemzeti összetétele, egészében véve, megváltozott, olymódon, hogy a kisebbségi közösségekhez tartozók száma csökkent, s ezzel az összlakosságban résztvevő százalékarányuk is, míg a szerb ként nyilatkozók számaránya növekedett. Vajdaságban (az említett népszámlálási adatok szerint) 170 454el több szerb él, mint az előző időszakban (miközben a lakosság száma az elmúlt 11 évben mindössze 19 475tel nőtt), a százalékarányuk pedig Vajdaság lak osságában 57,21%ról 65,05 százalékra emelkedett. Ezek az adatok azt mutatják, hogy Vajdaságnak egészében véve jelentősen megváltozott az etnikai összetétele, de azoknak a községeknek is, amelyekben a magyar nemzeti közösség tagjai képezték a többséget. Eg yes községekben (Apatin, Temerin, Törökkanizsa és Begaszentgyörgy) a magyarok közé nemzetközi segéllyel telepítették le a szerb menekülteket. Például, Temerinben külön városrészt építettek nekik, a falu így veszítette el magyar többségi jellegét. (A menekü ltek számát, akik Vajdaságban állandó vagy ideiglenes lakóhelyre találtak, 250 000 – 300 000re becsülik, a nemzetiségi összetételük pedig azt mutatja, hogy nagy többségében szerb nemzetiségűek.)
