Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-15
42 A legkényesebb kérdés természetesen – most és mindörökké – a Benesdekrétumok. Am elyeket – Simon polgártárs szerint – rendkívül amatőr módon vetett fel az új MKPvezetés. S miután ezt jól nem támasztja alá érvekkel (csak a szokásos konfliktusszöveg, ami nem sokat ér), végül azzal csapja agyon saját szavát, hogy a kérdés felvetése igaz ából egy elterelő manőver Csáky részéről. De ne tévesszen meg bennünket a Csákyra mutogatás. Az igazi mumus nyilvánvalóan Duray Miklós, leginkább ő az (a csipa mellett), akitől viszket Simon Zsolt szeme. S hogy mi az összefüggés a két politikus között? Sim on Zsolt erre is választ ad: „Csáky Durayfüggő”. Na erre mondám én azt, hogy akkor Simon meg Bugárbérenc, és ez akármennyire hülye szó is, sokkal jobban hangzik mint „Szájmoné”. Egynull ide. Simon azt veti Csáky szemére, hogy védelmébe veszi Duray Miklós t, amivel – játsszunk tovább a szavakkal – árt a pártnak. Ebben a pillanatban máris visszapergettem magamban az időtt, úgy negyed századdal. Éppen akkoriban dutyizták be először Durayt felforgató tevékenysége miatt a komcsik, s ekkortájt volt divat kést ál lítani nemzettársaink hátába, elárulni vagy cserben hagyni őket, vádolni őket. Tekintet nélkül minden magasabbrendű, közös érdekre. Akkor azt mondták a magyarországi állampárt fejesei, hogy ők ugyan nem állhatnak ki egy antimarxista személy érdekében (ti. a bebörtönzése ellen). Most ugyanebben a stílusban, ugyanilyen eljárással – csak éppen más szavakkal és körülmények között – próbálnak meg elbánni Durayval párttársai. S lássanak csodát, éppen azok, akik a legjobban jajveszékelnek a párton belül kialakult konfliktusok, viták káros hatásai miatt. Akik litániákat zengenek kompromisszumpolitikájuk és konszenzuskészségük gyümölcseiről, egyszerűen képtelenek belenyugodni egy többségi, demokratikus döntésbe, mely szerint: nincs rájuk többé szükség! Slussz! Akik a z összes baráti sajtót végigjárva, a szakma legalját jelentő bérinterjúikban üzenték Durayéknak, hogy milyen mocsok dolog sajtón keresztül üzengetni. És azok illetik kritikával az új elnökkel új lendületet kapott MKP fellépéseit, akik ugyanebben a „műfajb an” évekig mélyen (bűnösen) hallgattak, akik néhány nyomorult bársonyszékért képesek voltak áruba bocsátani a felvidéki magyarság jövőjét. És eladni… Nézzük a további „érveket”. Béla Bugár annak idején 20 képviselőt is bejuttatott a parlamentbe, miközben most csak 11et sikerülne. Ezzel kapcsolatban csupán három dolgot fűznék hozzá: 1. Ki mondja ezt? Közvéleménykutatások, statisztikák? Régi közhely: füllentéshazugságstatisztika (közvéleménykutatás). 2. Még ha igaz is, azért csak várjuk ki a végét… 3. É s ami a legfontosabb: amióta Csáky Pál az elnök, Bugárék szó szerint mást sem csinálnak, csak őt fúrják, fáradhatatlanul. Az embereknek pedig egy idő után tele lesz a hócipőjük, ha azt látják, hogy egyetlen lehetséges érdekképviseletük sem szól másról, min t vitáról, torzsalkodásokról, vádaskodásokról. S ha tele lesz a hócipőjük, akkor fütyülnek a politikára, politikusokra, MKPra. Vagy netán éppen ez lenne a cél, kedves elvtársak? Kiváló komcsi módszerek ám ezek: a belső bomlasztás és velejárói. Vagy mondha tnám azt is – hogy korszerű legyek: hírszerzési módszerek… Simon számára rendkívül sértő az a megjegyzés is, hogy azért jött csak a politikába, hogy kiváltságokat szerezzen magának. No de ő nem a szegény ember legkisebb fia, ő bizony tízmillióval lépett f el a politika színpadára. S mivel van mit aprítania a tejbe, ebből mintegy következik, hogy neki ugyan már nincs szüksége (további) lopkodásra. Nyilván, ahogy mi meg épp most érkeztünk a menetrend szerinti járattal a falvédőről. Ez már ugyanis lassan sértő kezd lenni, ahogy megpróbálja hülyének nézni a kedves közönséget politikusunk. Pedig csak ki kéne nyitnia a fél szemét borotválkozás közben, s láthatna ilyet… Íme tehát a grállovag, aki egy napon számot vetve addigi anyagias életével, úgy döntött, eztán népe szolgálatába ajánlja magát. A kis neoszéchenyi, aki mindjárt bejelenti, hogy birtokainak egy évi jövedelmét ajánlja fel valami nemes célra. Pfuj! Apropó, gazdagság: a Duna másik oldalán is megtörtént már a mesébe illő történet, hogy az ismeretlenség homályából egyszercsak előlép a jómódú vállalkozó, akiből hirtelen miniszter lesz. Van körülötte néhány gyanús ügy, de ezeket gond nélkül letagadja, eltussolja, stb. Aztán végül mi történik? Pártelnök lesz belőle. Kitalálták? Hát persze, a Kóka Janiról va n szó, a helikopterbetyárról. Reméljük, a példa nem ragadós és itt elnökségig nem fajulnak a dolgok. Ad vocem elnökség: csiripelték a verebek, hogy netán Simon lenne az új arc, akit Bugár után felépítenének, mint lehetséges MKPelnököt (hát nem lennék kőm űves ezen az építkezésen!). Igazából kételkedtem én ebben a
