Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-15
41 Hát ez itt a kérdés: vajon miért futtatják oly agresszíven Simont? És kik? És mit akarnak elérni a „felépítésével”? Költői kérdések ezek, a válaszok pedig nap mint nap olvashatóak a napi sajtóban. A felvidéki magyar nyelvű „udvari ” sajtóban. Persze lehet, hogy csak a sorok között… Nézzük csak, miként is nyilatkozik meg a Durayölő Agrárterminátor a baráti szlovák sajtóban. A Hospodárske noviny e hó 12. napján közölt egy interjút politikusunkkal, akit úgy konferál be a tollforgató k ollega, mint Csáky Pál legnagyobb kritikusát. .ssza meg, tényleg, nekem is csak most esett le: immáron Bugár Bélán is túltesz Csákyfikázásban és Durayfóbiában. Simon mindjárt az elején elszólta magát, amikor arról beszélt, hogy az MKP – legnagyobb sajná latára – eltért az eredeti értékorientációjától. Nocsak, nocsak! Csak nem valami pénzben kifejezhető értékekről lenne itten szó, Mr. Manager? Mert a Bugárrezsim nem arról híres messze földön, hogy értékeket teremtett volna. A megalkuvásig süllyedt kompro misszumpolitika és a folyamatos mellébeszélés, szőnyeg alá söprögetés aligha nevezhető értéknek. Az azonban már annál inkább, amit kormánypozícióban, netán miniszteri bársonyszékben ki lehetett mutyizni. De hogy ne csak ilyen klasszikusokat említsünk: amit a hallgatásért lehetett kapni. A koalíciós partnerektől – is. És akkor még ugyebár nincs is semmiféle gazdasági lobbi és „háttérhatalom” az „ancien régime” mögött. Simon Zsolt, a vád képviseletét látja mostanság el, folyamatosan fejére olvassa Csáky Pál MKPelnöknek, hogy a régi konszenzuskereső politika helyett újabban a konfrontatív politika divatja honosodott meg a párt berkein belül. És kívül – merthogy az MKP (az ő nyelvezetében értsd: Duray) folyamatosan feszültségeket szít. Hogy miben is áll ez a s zítás? Simon szerint például abban, hogy az MKP olyan témákkal hozakodik elő, amelyek rendkívül konfliktusosak. Nézzük el ezt a sületlenséget Simonnak, a biogazdaságban nyilván asztallábalátétnek használják azt a politológiakönyvcskét, amelyből minden ol vasni tudó félidióta is ki tudja betűzni, hogy a politika alig szól egyébről, mint konfliktusokról. És kár szépíteni, leggyakrabban bizony az erősebb kutya üli nászát. További kifogásolnivaló – Simon szerint – az MKP politikájában az, hogy mindezeket a ko nfliktusos kérdéseket nem vitatja meg előzetesen az egykori koalíciós partnereivel. Bizony, a meztelen csiga is biztosan rácsodálkozik egy gerincesre – ahogy Simon Zsolt is képtelen felfogni, hogy őszinte politizáláshoz, valódi érdekképviselethez nem kell engedélyt kérni. De még csak elnézést sem. S egyáltalán: fel kéne már lassan fogni (még neki is), hogy a tavaszi palotaforradalom óta más szókészletet használ az MKP vezetése. Ebben az egykori koalíciós partnerek már nem a „munkaadó” vagy a „megbízó” avagy a „gazdi” címszó alatt keresendők, mint ahogy a felvidéki magyar választópolgár sem azonos a szavazócédulával, ugyanakkor olyan, eddig ismeretlen fogalmak is bekerültek e szótárba, mint: megalkuvásmentes kiállás, nemzeti érdekek és prioritások; avagy a st ílust illetően az intelligens, tárgyalókész magatartás (a korábbi Bugárféle „tökönrúglakstílus” helyett). No de hogy tényeket is lássunk, nézzük meg Simon Zsolt „érveit” a szövetségeskeresés fontossága mellett. Emberünk szerint ugyanis reájuk nagy szü kség van, hiszen nélkülük egyetlenegy javaslathoz sem sikerül megszerezni a parlamentben 76 képviselő támogatását. Nagy igazság! Mégiscsak kitépett volna egy lapot a kávézaccnak az asztal lába alá helyezett könyvből? Vagy ezt már a mestertől magától tanult a volna? Hát nyilvánvaló, hogy az MKP nem tud összekalapolni 76 támogató szavazatot, ha olyasvalamivel áll elő, ami sérti a szlovákok alapvető érdekeit. Ez tény és ezen nincs is mit csodálkozni. A szlovákokat e tekintetben teljesen meg lehet érteni, hiszen alig volt szerencséjük belekóstolni az államalkotásba, máris itt van nyakukon az EU, lehet átpakolni a kis szuverenitásokat szép sorjában. Nyilván abba kapaszkodnak, ami még marad, de abba nagyon. Dekrétum, kárpótlás- avagy autonómiaügyben soha a büdös é letben nem lesz 76 támogató szavazat – de kinek vannak olyan lázálmai, hogy ez legyen a cél? Aki legalább kivonatolva elolvasott egy világtörténelmi összefoglalót, az nagyjából kapizsgálhatja, hogy miként lehet eredményeket elérni a látszólagos kilátástala nság ellenére is. Annyit elárulok: (el)hallgatással, folyamatos megalkuvással, az ellenfél előtti meghasalással egész biztosan nem. Az olyan törvényt pedig, amelyet az MKP nyújtott be és talált is hozzá kellő számú szlovák támogatót a parlamentben, meg leh et nézni… Az nagyjából a tehénszar áfájának csökkentéséről szóló törvénymódosítás lehet, vagy valami hasonló szintű – bár ezzel még jól is járna Simon a bijogazda(g)ságában…
