Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-15
40 azoknak, akik megélték még azt az időt, amikor kiváltság volt útlevélhez jutni, de még az sem volt elég, ha az ember a boldogabb (de legalább is annak vélt) nyugati irányba vette volna útját. Ha meg szomszédolni akart csak, akkor is vámnyilatkozat kellett a határátlépéshez, miközben lélekben arra is készülhetett, hogy esetleg megmotozzák, ne tán anyaszűz meztelenre vetkőztetik, úgy ellenőrzik a polgárt – a hatalom mindenkivel szemben érzett szinte gyűlöletes bizalmatlanságának kifejező eszközeként. És, persze, másként éli meg a hírt mindenki – vérmérséklete szerint is. Van, aki türelmesen várt a hírre, akár például uniós csatlakozásunkra, mások úgy vélik, vélhetik, túl hosszú ideig „tesztelt“ bennünket Európa a bársonyos forradalomtól eltelt idő óta, holott a változások óta szinte nap nap után bizonyítottuk: szellemiségünkkel, felkészültségünkk el, szorgalmunkkal mi is európaiak vagyunk. Egyben azért – talán – mindanynyian egyetérthetünk: a bársonyos forradalomnak köszönhető, hogy ide jutottunk és jó immár tudni, hogy nemcsak szellemiségünkben és politikaibiztonsági értelemben vagyunk egyenrangú ak az EUalapító országok polgáraival, hanem mozgásszabadságunkban is, legalább is az utazás jogi feltételeit illetően. Karácsonyi ajándék – írom, pedig tudom, sokan vannak még most is olyanok, akik nem igazán tudnak élni a rendszerváltás eredményeként r ánk köszöntő szabadság lehetőségeivel. Egyszerűen azért, mert nincs pénzük utazásra. Mégis: talán nekik is ajándék a schengeni „határnyitás“, ha abból indulunk ki, hogy a bársonyos forradalom eredménye ez, ahogy az volt uniós csatlakozásunk például a munka vállalás szabadságával, avagy gazdasági terünk megbízhatóságának növelésével, s azt is tudatosítjuk, sem az egyik, sem a másik nem hozott gyors és azonnali eredményt. De mára több tízezer polgártársunk vállal már munkát Európaszerte és ennél is többen jut ottak munkahelyhez a külföldi tőke hazai megtelepedése jóvoltából. Legyen hát ajándék a határnyitás híre mindannyiunk számára olyan értelemben, hogy ha lassan is, de beteljesednek az 1989 novemberében megfogalmazott vágyak és ígéretek, s a határnyitáshoz h asonló „kislépések“ végül elvezetnek a nagy célhoz is: a jóléti társadalom megvalósulásához, az emberek gazdasági és szociális biztonságához – a szó lehető legszélesebb értelmében. A kitartáshoz pedig – addig – legyen erőforrás a remény, amelyet most, a bá rsonyos forradalom 18. évfordulóján a schengeni övezet kibővítése táplálhat mindannyiunkban. vissza Durayfüggő Bugárbérenc Felvidék.ma 20071114 20:31 Szerző: Skrivanek Dániel Semmi értelme eltúlozni egy nagy hangú, de a lacsony színvonalú politikus jelentőségét, befolyását egy párton belül – pláne, ha az illetőt véletlenül Simon Zsoltnak hívják. Mindazonáltal néhány szó erejéig talán mégis érdemes kitérni erre a „jelenségre”, ha már egyszer ennyire szárnya alá vette őt a szlovák nyelvű, valamint a magyar betűkészletet használó szlovákiai sajtó. Annál is inkább, mert e – közelebbről meg nem nevezett – sajtóorgánumok - köztük is mindenekelőtt a téma élharcosa, a magyar nyelven elkövetett szlovákiai napilap – komoly érdemeke t szereztek az utóbbi időben a fentebb nevezett politikus ülőgumója higiéniájának ápolásában. Az elmúlt néhány hét alatt több interjú is készült a volt agrárminiszterrel, melyek elolvasása a kényesebb emésztőrendszerű olvasók számára heveny hányingert okoz hatott – teljesen érthető módon. Nehéz eldönteni, hogy a kérdések voltak a gusztustalanabbak, avagy a válaszok, vagy netán maga a válaszadó úgy általában. Talán holtverseny. Mindenesetre az ortodox időkben nem készültek ennyire műanyagízű beszélgetések, m int ezzel a Simon Zsolt exagrárminiszterrel. Ezek margójára következzék most néhány megjegyzés, pár keresetlen szó. „Setét boltozat Petur házában. Hátul középen egy fekete asztal, mely körül Mikhál bán, Simon bán s a békételenek ülnek, sokan pedig körülö ttük állanak”. Bánk bán, második szakasz. Vagy inkább: MKP, Felvidék, 2007? Nem erőltetjük tovább a hasonlatot, hiszen Katona József „békételenjei” „lírai latrok”, akik távolról sem tudnak olyan ellenszenvesek lenni az olvasónak, mint ezek itt a valóságban – az őket elszenvedők számára. Simon bán. Az MKP új fenegyereke, a bevetésre kész terminátor – avagy egy abszolút humortalan szójátékkal élve (s megerőszakolva anyanyelvünk): Simon Zsoltinátor – akit arra programozott be az idomár (BB), hogy elpusztítsa Duray Miklóst. No persze nem is annyira új ez a harcigép, már jócskán megszáradt rajta a festék, mióta kigördült a Skynet gyárából. Azóta lehúzott pár évet a minisztérium élén, felvette a pár millás támogatást a cégének, s most hipphopp ismét itt terem e lőttünk, hogy… miért is?
