Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-03
11 – Kacinnal augusztus 27én volt alkalmam beszélgetni. Elmondtam neki, hogy a vajdasági magyarságnak négy súlyos problémája van, és fontosnak tartjuk, hogy jelentése ta rtalmazza ezeknek a problémáknak a fölvetését, mint olyan problémákat, amelyeket a szerb kormány már évek óta nem hajlandó megoldani. Ezek a nemzeti tanácsokról szóló törvény meghozatala, a médiaprivatizáció, a részarányos foglalkoztatás és azon művelődési intézmények finanszírozásának kérdése, amelyek tartományi jelentőségűek – mondta Pásztor3. A VMSZ képviselőjének szavai szerint a magyar EPképviselők tevékeny közreműködésével a felvetett négy problémából kettő belekerült a jelentésbe: Az első, hogy a sz erb államnak biztosítania kell a részarányos foglalkoztatást, hogy az etnikai összetétel megfelelőképpen tükröződjön az állami szervek foglalkoztatottságánál. A második a nemzeti tanácsokra vonatkozó törvény meghozatala. Korhecz Tamás tartományi kisebbség i titkár a Građanski listnek nyilatkozva úgy értékelte, hogy a vajdasági kisebbségek helyzete jóval jobb, mint 2000. október 5. előtt volt. Ez elsősorban az alkotmánnyal és a törvénnyel szavatolt jogokra vonatkozik, ami korábban elképzelhetetlen volt. Szer inte e téren legtöbbet a tartományi kormány és a parlament tett a toleranciaprogramokkal, amelyekbe tevékenyen bekapcsolódott az ifjúság4. Józsa László, a megszűnt mandátumú Magyar Nemzeti Tanács elnöke és a kisebbségek nemzeti tanácsainak koordinátora ugy ancsak javulást lát a kisebbségek helyzetében, de rámutatott arra is, hogy hiányzik az őszinte kommunikáció a szerb kormány és a nemzeti tanácsok között, konkrétan a testületek megválasztására, valamint hatáskörére és pénzelésére vonatkozó törvény meghozat alának késleltetésére utalt5. A két tisztségviselő indokolatlanul, számadatok nélkül állítja, hogy a kisebbségek helyzete most jobb, mint korábban. A hatalmi szervek és a hozzájuk simuló politikusok azt szeretnék bemutatni Magyarország, az EU, az ET és a világ felé, hogy nagymértékben javult a kisebbségek (és elsősorban a magyarok) helyzete Szerbiában. A magyarverések számának csökkenése nem jelent javulást, hiszen a megfélemlített áldozatok – a szabálysértési és büntető eljárások elmaradása, vagy elhúzód ása miatt – sok esetben nem vállalják a feljelentéssel járó bonyodalmakat, de nem is lehet helyzetünk értékelésének egyetlen kritériuma. A valóság ennél sokkal bonyolultabb és a reális kép a vajdasági kisebbségek jelenlegi helyzetéről mást mutat. Ezért vég ső ideje tehát, hogy nyílt és egyenes vitát nyissunk helyzetünkről és megfogalmazzuk azokat a követeléseket, amelyeket a mindenkori szerb hatalom, a vajdasági magyar politikai pártok és nem utolsó sorban az anyaország felé támasztunk. Nem siránkoznunk kell , hanem a szerb politika megváltozásán dolgozni, és ehhez kérni a nemzetközi támogatást is. A „kiegyensúlyozott” Kacinjelentésért való felelősség pedig azokat terheli, akik annak az előkészítésében részt vettek. Hogyan is viszonyul Szerbia a kisebbségei iránt? Az elemzők szerint Szerbiában egy újabb politikai válság jelei mutatkoznak, mert Szerbia túlságosan el van foglalva Koszovóval és a háborús bűnökkel vádolt személyek ki(nem)adatásával. Ismét erősödőben van a nagyszerb nacionalizmus, a fasizmus és a z idegengyűlölet. Erről tanúskodnak a 2007. október 7i újvidéki események is, amikor a rendőrség lefogta a Nemzeti Front nevű szervezet vezetőjét és mintegy húsz társát, mivel kővel megdobálták az újfasiszta eszmék térnyerése ellen tiltakozók menetét, s t öbb embert megsebesítettek. A civil emberjogi (belföldi és külföldi) szervezetek körében az a vélemény alakult ki, hogy Szerbia nem folytat aktív kisebbségpolitikát, mi több, a nemzeti kisebbségek problémáival nem is igen foglalkozik. Ezt a megállapítást támasztják alá a tények, hogy Szerbiának a mai napig nincsen a kisebbségi jogokkal és szabadságokkal foglalkozó törvénye, hogy öt év után sem került sor a nemzeti tanácsok megválasztásáról szóló törvény meghozatalára, és hogy Szerbiában nincsen intézményes en megoldva a kisebbségek képviselete a hatalmi szervekben stb. A nemzeti kisebbségek helyzetéről nincsen tudományos felmérés, az egyes kormányzati szervek által készült elemzések és információk pedig főleg a napi politika érdekeit szolgálják. Vajdaságban mintegy két évtizede nem létezik olyan önálló és független intéz mény, amelyik a nemzeti közösségek helyzetével, jogainak és szabadságjogainak megvalósításával foglalkozna, habár erre igény mutatkozik, és teljesen természetes lenne, ha a tartományban működne egy ilyen intézmény, tekintettel annak többnemzetiségű jellegé re, hagyományaira stb. Itt meg kell említeni azt is, hogy 2007ben már Románia is létrehozott egy Kisebbségkutató Intézetet, amelynek egy kolozsvári magyar szociológus lett az igazgatója. A 2004. szeptember 16i kormányrendelet alapján felállított Vojisla v Koštunica szerb miniszterelnök vez ette Köztársasági Kisebbségügyi Tanács – a jellegénél és összetételénél fogva – nem fejtett ki különösebb tevékenységet, amely elősegítette volna a kisebbségek helyzetének javítását. A gyakorlatban – szárnya alá véve a kisebbségi nemzeti tanácsok elnökeit – a politikai „kézi vezérlés” legfőbb intézményévé vált. Nem ismeretes, hogy a magyar nemzeti kisebbség nemzeti szimbólumainak (2005. december 23án való) meghatározásán kívül hozott
