Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-03
10 Csernovának nem volna szabad bosszúra ösztökélnie, inkább figyelmeztetnie kellene az állami hatalommal v aló visszaélés, a vallással való visszaélés és a nacionalista szenvedélyek terjedésének veszélyeire. Ezeket a sorokat tíz évvel ezelőtt írta. Hozzá akar tenni valami? – Azok a mondatok, sajnos, még mindig érvényesek. Úgy látszik, a hivatásos történészek m unkaeredményeinek elsajátításában óriásiak a tartalékok. Az iskolának, a családnak, az egész társadalmi légkörnek a történelmet nem úgy kell felfognia, mint a tények halmazát, mint a vele való visszaélésre alkalmas eszközt, hanem mint ösztönzést a gondolko dásra, a vitára, az emberi törekvések és történések megértésére, a nemzetieket is beleértve. A változáshoz vezető út hosszú, bonyolult, és nyilvánvaló, kedvező feltételek esetén is nemzedéki ügy lesz. Attól tartok, ez a társadalom egyszerűbb megoldást vála szt. Mire gondol? – Egy héttel ezelőtt a magyar sajtóban felhívások jelentek meg, hogy az 1849es magyar forradalmi seregek 13 parancsnokának kivégzési évfordulója alkalmával az emberek tanulják meg a nevüket, és tetteikről a szülők többet beszéljenek gye rmekeiknek, unokáiknak. Talán kicsit „elnagyolt” az ötlet, de jellemző a nemzeti történet magyar felfogására. Emellett feltételezi, hogy a szülők tudnak valamit a történelemről. Ez sugallta a gondolatot, az illetékesek közül, akik a nemzetre, Hlinkára és C sernovára hivatkoznak, vajon ki ismeri a 15 áldozat legalább egyikének a nevét. vissza A vajdasági magyarság helyzete - Bevezető értékelés a civil szervezetek újvidéki tanácskozásán Vajdaságma.info 2007. november 3. [19:38] 2007. november elején – mint a tömegtájékoztató eszközökből értesülhettünk – a Vajdaságba látogat az Európa Tanács (ET) megfigyelő bizottsága. A bizottság látogatásának célja, hogy az ETnek jelentést tegyen arról, mennyiben tett eleget Szerbia nemzetköz i kötelezettségeinek, a vajdasági nemzeti kisebbségek helyzete, jogai megvalósulása, a kisebbségi médiumok, valamint a kisebbségellenes és neonáci kilengések megszüntetése érdekében. A megfigyelő bizottság tagjai nemcsak a vajdasági kormányzat illetékeseiv el fognak találkozni, hanem a nemzeti közösségek, a médiumok és a civil szektor képviselőivel is. Az utóbbi időben a vajdasági nemzeti kisebbségek helyzetéről eltérő értékelések hangzottak el: Egyes értékelések szerint „a kisebbségek helyzete jobb, mint ké t és fél évvel ezelőtt”, mások szerint „a vajdasági magyarság helyzete az elmúlt három évben nem rosszabbodott”. Vannak azonban olyan értékelések is, hogy „romlik a vajdasági magyarok helyzete”, sőt olyanok is, hogy „a romlás folyamatos”. Tanácskozásunk c élja, hogy az általunk ismert adatok tekintetében tárgyilagosan értékeljük a vajdasági magyarság mostani helyzetét. Milošević alatt a helyzetünk katasztrofálisan leromlott. Ezt szinte senki sem vitatja. Most fel kell(ene) mérnünk, hogy a 2000. október 5i hatalomváltás óta eltelt hét év után történte bármilyen előrelépés a nemzeti kisebbségek, így a vajdasági magyarság helyzete alakulását illetően? A cél, hogy megfogalmazzunk egy tömör dokumentumot a vajdasági magyarok helyzetéről, amelyet átnyújtunk az ET küldötteinek. A kezdeményezők értékelése szerint ugyanis a helyzetünkkel kapcsolatban eltérő, esetenként elfogadhatatlan vélemények kerülnek a nemzetközi fórumok elé, amelyek ennek következtében ránk nézve rossz döntéseket fogadnak el. Legutóbb az Európai Parlament (EP) – 2007. október 25én Strasbourgban – jelentést fogadott el az Európai Unió (EU) és Szerbia viszonyról. A Jelko Kacin szlovén liberális EPképviselő által – vélhetően a Vajdasághoz fű¬ződő szlovén gazdasági érdekek pártolása okán is – készí tett jelentés szerint „Szerbiának sikerült javítania az etnikumok közötti kapcsolatokat, különösen a Vajdaságban, ahol csökkent az etnikai villongások száma, ha nem is szűntek meg teljesen”. Az EP arra kérte a szerb hatóságokat, „tegyenek további intézkedé seket a többetnikumú Vajdaságban élő nemzeti kisebbségek fejlődésének előmozdítása és a békés együttélés érdekében”. Emellett „biztosítsák, hogy a rendőrség, az ügyészség, a bíróságok és más állami szervek etnikai szempontból semlegesen járjanak el”. A par lament „felhívta ezenkívül a szerb hatóságokat: a népesség ezen intézményekbe vetett megfelelő bizalmának kiépítése érdekében biztosítsák, hogy az etnikai összetétel megfelelőképp tükröződjék e hatóságok személyzetében”1. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magy ar Szövetség (VMSZ) köztársasági képviselője a Magyar Szónak adott nyilatkozatában hangsúlyozta: „Azért tartja nagyon fontosnak ennek a jelentésnek az elfogadását, mert ritkán adódik alkalom arra, hogy az EPben elfogadott, Szerbiával kapcsolatos dokumentu mok kapcsán a nemzeti kisebbségek autentikus képviselőinek a véleményét is kikérjék” 2.
