Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-14
34 nLegutóbbi közös fellépésük egyetemügyben nem sok sikerrel járt… Valóban, nem sikerült a Babes – Bolyai Tudományegyetem ügyében parlamenti határozatot elfogadtatunk, de a kérdésnek nagy v isszhangja támadt, nagy figyelem övezte, és számos befolyásos parlamenti képviselő támogatta aláírásával a kezdeményezést. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a kérdés felvetésében az RMDSZes kollégák mellett Tabajdi Csaba szocialista, illetve Gál King a néppárti képviselőtársammal együtt jómagam is szerepet vállaltam. Ha nem léptünk volna fel közösen, gyakorlatilag semmilyen visszhangot nem váltott volna ki EPkörökben, hiszen úgy akarták kezelni, mint az egyetemi autonómiára tartozó dolgot, mondván, mi nden felsőfokú oktatási intézmény maga dönti el, milyen feliratokat használ, milyen karokat indít. Nekünk sikerült alapjogi, emberi jogi kérdéssé emelnünk ezt. Hiszen rég nem arról van szó, hogy milyen az egyetem belső berendezkedése, hanem arról, hogy mil yen jogokat biztosít európai állampolgároknak identitásuk, anyanyelvi önazonosságuk megőrzése érdekében. nMiért tartja fontosnak a romániai magyar képviseletet a következő időszakra, hiszen a most megválasztandók mandátuma rövidesen lejár, két éven belül általános EPválasztások lesznek? Sokkal nagyobb a tét annál, hogy vane az ottani magyarságnak európai parlamenti képviselete vagy nincs. A jelenlét aránya az egész közösség politikai súlyát minősíti. Akkor fogják komolyan venni és jelentős politikai tén yezőnek tekinteni a romániai magyarságot, ha képes lesz minél több képviselőt küldeni az EPbe. Nem tudom, mennyire lehet mozgósítani az ottani magyar választókat, mennyire érzik mindennek a súlyát, a felelősségét. A felvidéki magyarság képviselete erős, a tizennégy szlovákiai EPképviselő közül kettő magyar, jóllehet számarányuk tekintetében 10 százalék körül vannak, de a képviseletük közel 15 százalékos, s közel álltak ahhoz, hogy három képviselőt küldjenek BrüsszelbeStrasbourgba. Egyszerűen azért, mert nagyobb arányban mentek el szavazni, mint a szlovákok. Persze ez „nem volt nehéz”, hiszen az Európai Parlament történetében soha olyan rossz, 20 százalék alatti arányban nem járultak urnához a polgárok, mint Szlovákiában. Remélem, Romániában ez nem lesz íg y, mert azt jelentené, hogy az emberek nem érzik a fontosságát ennek az aktusnak. Számunkra is fontos a romániai magyar képviselet, hiszen nélkülük mi sem tudjuk hitelesen képviselni az érdekeik érvényesítését. Hiszen ha csak mi, magyarországi képviselők v etnénk fel az ottani magyar ügyeket, automatikusan tevődne fel – nem csak román képviselők részéről – a kérdés, hogy mi közünk hozzá, miért mi foglalkozunk ezekkel a problémákkal. Viszont ha jelen vannak, akkor szélesebb összefogás keretében támogatni tudj uk az általuk felvetett gondokat. nMire alapozza a derűlátását, hiszen a kisebbségi jogok biztosítása nem fontos kérdése az Európai Uniónak? Még a Lisszabonban véglegesített Reformszerződésbe is épp hogy bekerült utolsó elemként a személyi jogok „light” f elsorolása… Valóban nagy hiányossága az Európai Uniónak, hogy a kisebbségi, a nyelvi jogokra vonatkozó acquis communautaire, tehát kötelező jogi előírás nem létezik. Az a paradox helyzet állt elő, hogy amíg egy ország csupán tagjelölt, ahhoz, hogy bekerül jön, jólrosszul teljesítenie kell az úgynevezett koppenhágai kritériumokat, többek között a kisebbségi jogok biztosítását. Persze ez sincs kibontva, nincs pontosan kifejtve, hogy mit is jelentenek ezek a jogok, s a kérdés állandó vita tárgyát képezi. De i rányukba legalább van valamiféle elvárás, a tagországokkal szemben viszont nincs. Ami a jövőt illeti, előrelépésnek tartom, hogy a 2008ban ratifikálandó Reformszerződés az első olyan kötelező jogi érvényű uniós dokumentum, amelyben a kisebbségi jogok neve sítve vannak. Az talán a magyar képviselet érdeme is, hogy ez konkrétan megjelent az Európai Unió alapértékei között. Igaz, még nincs kibontva, még nem töltöttük meg tartalommal, de fogódzó lehet számunkra, hivatkozási alap az Európai Bíróság ide vonatkozó gyakorlata. Ugyanis az Európai Bíróság ítéletei kicövekelhetik ezt a keretet, s megtölthetik tartalommal egyes kisebbségi jogi sérelmek elbírálása révén. Arról se feledkezzünk meg, hogy időközben létrejött a bécsi székhelyű Alapjogi Ügynökség, melynek dön tései ugyan nem kötelező érvényűek, de mégiscsak iránymutatóak. Az Alapjogi Charta is előrelépés, bár csupán függeléke a Reformszerződésnek, de jogilag kötelező érvényű. Tehát elindult valami, hiszen ha 2009 januárjától hatályba lép az Alkotmányt helyettes ítő Reformszerződés, jobb pozícióba kerülünk, lesz hivatkozási alapunk a kisebbségi jogok tiszteletben tartására nézvést. Az sem elhanyagolható tény, hogy a Reformszerződés jogi személyiséget biztosít az Európai Uniónak, s ennek sokféle következménye lesz a diplomáciától az egységes külképviseletig, de témánk szempontjából az a legfontosabb, hogy az Unió jogi személyiségként maga is csatlakozhat a különböző nemzetközi egyezményekhez, melyek így minden tagállam számára kötelezővé válnak. Jól kidolgozott egye zményekre, például az Európai
