Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-14
13 Osztjae azokat a véleményeket, misz erint a tavaly megvert magyar diáklány esetében a pozsonyi hatóságok – beleértve a kormányt, a rendőrséget – erőteljes politikai nyomás alatt voltak, mint ahogy azt nemrég Dobroslav Trnka főügyész is megállapította? Tudatosan manipuláltake a szlovák állam i szervek Malina Hedvig ügyében? Malina Hedvig ügye, ha nem is tekinthető egyedülálló esetnek, hiszen a vegyes nemzetiségi területeken előelőfordulnak etnikai hátterű bűncselekmények, több szempontból is feltétlenül egyedülállónak tekinthető. Egyrészt a szlovák nyomozó, ügyészi hatóságok és a kormányszervek is láthatóan több alkalommal az írott és íratlan szabályokkal, törvényi előírásokkal ellentétes eljárási módot választottak, láthatóan abból a megfontolásból, hogy az éppen hivatalba lépő új szlovák ko rmány számára rendkívül rossz időpontban megtörtént esetet minél gyorsabban lezárják, elszigeteljék, az etnikai konfliktusok terjedésének gyanúját eloszlassák, megcáfolják, sőt lehetőség szerint az ügyben erélyesen fellépő Magyar Koalíció Pártja és a magya r kormány ellen fordítsák. Innentől kezdve nincs megállás a váratlan fordulatokban, logikai bukfencekben, jó szándékú és ködösítő megnyilatkozásokban. Maga a szlovák miniszterelnök szeptember végén kormánya bukását előkészítő akcióként értékelte Malina Hed vig esetét, amely tartósan szembeállítja a magyar és a szlovák társadalmat. Ezzel együtt fontos pozitív kezdeményezések voltak mindkét oldalon ennek az esetnek az őszinte és jogilag következetes feltárása érdekében, ami ad némi csekély esélyt arra, hogy az igazság a szlovákiai igazságszolgáltatás keretei közt is kiderüljön. A saját ügyét mindvégig imponáló bátorsággal kezelő Malina Hedvig valószínűleg akkor jár a legjobban, ha sikerülhetne teljes egészében depolitizálni, és újrakezdett eljárás keretében vég ére járni az őt ért fizikai bántalmazásnak, és az emberi méltósága ellen elkövetett támadásoknak. És most térjünk vissza az ön asztalára, hiszen történészként szakterülete a kisebbségi kérdés KeletKözépEurópában a 1920. században. Mi a magyarázata anna k, hogy az uniós tagállam Szlovákia parlamentje törvényerőre emelte a Benešdekrétumokat, amely alapján Csehszlovákiában a magyarokat és a németeket megfosztották állampolgárságuktól, kitelepítették és kényszermunkára hurcolták őket a kollektív bűnösség el ve alapján? A Szlovák Nemzeti Tanács jelenlegi koalíciós többsége láthatóan szeretné néhány szimbolikus döntéssel, határozattal, törvénnyel korrigálni a két Dzurindakormány nyolc éve alatt kialakult toleránsabb nemzetiségpolitikai kontextust. Ennek polit ikai céljai között az MKP marginalizálása is ott szerepel. A jelenlegi kormány miniszterelnökhelyettese, a Szlovák Tudományos Akadémia egykori alelnöke, Dušan Čaplovič az 1990es évek végén már önálló könyvet jelentetett meg arról, miként kellene „gátat e melni” az MKP szlovákiai politikai szerepvállalásának. Ráadásul sajnálatos módon a Benešdekrétumok ügyében a jelenlegi ellenzéki és kormánypártok között is konszenzus van abban a tekintetben, hogy ezt a történeti kérdést semmilyen formában sem szabad újra megnyitni, még a szlovákiai magyarok állampolgári egyenjogúságát kétségbevonó esetekben sem. Pedig történeti és jogi elemzéssel bizonyítható, hogy a Szlovákia területén maradt, oda visszatért és jelenleg is ott élő kárvallottakkal, illetve örököseikkel sz emben a szlovák állam képes lenne viszonylag csekély kárpótlási kereteken belül egyszer s mindenkorra kitakarítani ezt a történelmi csontvázat, s ezzel lezárni a legsúlyosabb konfliktust. Ehelyett a kölcsönös történelmi sérelmek felsorolásába, a honfoglalá sig visszanyúló gravaminális logikába bukik bele immár húsz éve minden jó szándékú kezdeményezés. Elmondhatóe, hogy 1946 után ismét egyfajta reszlovakizációs folyamat szenvedő alanya a felvidéki magyarság? A fent említett eseteken kívül ugyanis ezt látszanak bizonyítani a Selye János Egyetem, vagy a felvidéki magyar közoktatás elleni, illetve a magyar közösség egésze ellen irányuló politikai támadások, amelyek mögött elsősorban a kormányhoz tartozó nacionalista erő, a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt áll. A jelenlegi kormány nemzetiségi ügyekért felelős miniszterelnökhelyettese többször is kiál lt annak érdekében, hogy a Dzurindakormányok idején kialakult nemzetiségpolitikai status quo ne sérülhessen. A Szlovák Nemzeti Párt és a legerősebb kormánypárt, a SMER, illetve Mečiar pártjának héjái, valamint a nemzetiségi indulatok gerjesztésében folyam atosan jeleskedő Matica slovenská nevű szervezet eddigi kezdeményezései szerencsére kezelhetőnek látszanak. Az a fokozott nemzetközi figyelem, amely a kérdéskört övezi, remélhetően magát Fico miniszterelnököt is elkötelezetté teszi a nemzetiségpolitikai st abilitás ügye mellett. Ezzel együtt lokális, megyei szinten folyamatosakká váltak az ütközések, politikai, költségvetési, személyi konfliktusok, ami kétségkívül mindkét részről fokozott figyelmet és együttműködési készséget tesz szükségessé. A SMER felfügg esztése az Európai Szocialista Pártban, illetve a legutóbbi EPvita a szlovákiai magyar kérdésről jól jelzi, hogy az Unión belül jól körülírható korlátai és következményei lehetnek a Slota által képviselt nacionalista politizálásnak.
