Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-13
23 – Sajnos hét és félezer magyar diákkal nehéz közvetlenül találkozni. Tervezek egy közmeghallgatásszerű találkozót, szükség esetén többet is. Naponta keresnek meg ügyesbajos problémákkal (magya r) diákok. Bertilda: Hogyan látja a romániai magyar felsőoktatás helyzetét kb. 10 év múlva? – A magyar felsőoktatás különböző kereteinek laza integrációját sem zárom ki. Hogyan telik el egy szokványos (munka)napja? – Reggel 8 körül általában otthon kezdek dolgozni, mert csend van. 10 óra körül megyek be a rektori hivatalba, a tanszékemre vagy órákra. 1718 óráig dolgozom. A rektori hivatalbeli munkám csak szavakkal jelzem: aláírás, hasznos gyűlés, telefon, diákpanasz meghallgatása, felesleges gyűlés, tanácsadása rektornak, megint aláírás, megint telefon, megint aláírás, titkárság vagy munkatársak tanácsainak meghallgatása, másik magyar kollégára panaszkodó magyar kolléga meghallgatása, részvétel rendezvényen, aláírás, aláírás, aláírás. Délután megesze m az aznapi ebédet, megfőzöm a másnapit, elmegyek valahova, éjfélkor haza. Vane valamilyen ajánlata állásra, ha lejár a mandátuma? Ha hívnák, elmenne a Sapientiára valamilyen vezetőszervező beosztást vállalni? – Mandátumom vége nem jelenti állásom vég ét, azelőtt is tanár voltam, közben is az vagyok, bár néhány órámon helyettesítenek. Nem valószínű, hogy elmegyek máshova. hungaricumi: Ön szerint mekkora lesz a romániai magyarság aránya 2012ben és 2016ban? – Nem vagyok demográfus, de az egyetemen t alál ilyen szakértőket, forduljon hozzájuk, mert nekik megfelelő becsléseik vannak. Kinga B: Önnek sikerült kellőképpen távol tartania a magyar hőbörgőket (a hantzosokat) anélkül, hogy leüljön megalkudni a románokkal (sőt még le se állt velük, hanem kés z tények elő állította őket). Nem gondolja, hogy a titkárságok környékén is legyen valami pozitív változás? Hiába kötelezik most a fakultásokat, hogy legyen magyar titkárnőjük, ha azok feszülnek az undokságtól, és nem lehet szóba se állni velük. – Hallott am ilyen problémákról is, de láttam már ballagó diákokat nagy virágcsokrot adni kedvenc magyar tagozati titkárnőnek. Megpróbálok erre is figyelni. kalmarr: Elképzelhetőe olyan helyzet és ha igen, akkor mi lenne az, ami esetén Ön is az önálló magyar egy etemet (vagy legalább karokat) követelők mellé állna? Milyen körülmények szükségesek ahhoz, hogy Ön is elismerje, hogy nincs ugyanolyan státusa a magyar, illetve a német nyelvnek mint a románnak? – Fentebb már írtam „a karok” témájáról. A nyelvek egyenlő státusáról ilyen általánosságban nem lehet válaszolni, ezért felbontom a kérdést. Az oktatásban a magyar tanítási nyelv egyenlő státusú a románnal: ezen a nyelven tanulnak, vizsgáznak, záróvizsgáznak, és azért ugyanolyan diplomát kapnak. A magyar tagozat on belüli szervezési kommunikációban a közlés nyelve a magyar, amint azt az egyetem chartája is előírja. Újabban általánossá tettük, hogy a nyilvános helyeken megjelenő, írott közlemények magyar nyelvűek legyenek (diákoknak szóló közlemények, tájékoztató k). Az egyetem adós még az intézménynevek többnyelvű feliratozásával ahhoz, hogy minden ponton a nyelvek egyenlő státusáról beszélhessünk. Ön szerint miért támogatják Önt azok a román vezetők is akik minden eszközzel az önálló magyar szakok megteremtésén ek és általában a magyar törekvések esküdt ellenségei?? – Értem a kérdés élét, de engedje meg, hogy így válaszoljak: gondolom, azért támogatnak, mert szegényeknek nincs más választásuk, hiszen a magyar oktatók képviselői engem választottak meg. Szerencsér e a napi munkámban elvétve akad dolgom olyanokkal, akik „a magyar törekvések esküdt ellenségei”.
