Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-12
15 nyilvános határozatot is kellett hozni a közvéleménykutatási eredmények hasznosításáról. Ez a határozat a n yilvánossághoz való viszony hatalmi technikáját fedi fel: megtiltja, hogy az OIT elnökén kívül bárki más "kommunikálja" az eredményeket. A szabályzatok szerint nyilatkozattételre jogosult szűk kör is csak arról beszélhet, amit már az elnök nyilvánosságra h ozott, minden egyéb kommunikáció csak az elnökkel való egyeztetés után lehetséges. A kutatási eredményekre épített kommunikációs stratégiának ez lett a legfontosabb eleme. Hogy nem csak a jogász szakmák képviselőinek véleményeiből van mit elfedni, ízelítő ül néhány adat a teljesítménnyel kapcsolatosan. Az OIT 2002. áprilisi ülésén a legfőbb ügyész helyettese beszámolt a testületnek a KomáromEsztergom megyében folytatott vizsgálatukról, amelyben megállapították, hogy öt év alatt nyolcszáz ügyben a bírósági szakaszban évült el a büntetőügy, ez 1470 vádlottat érintett. Az ezt követő kutakodás után kiderült, hogy nem csak ebben a megyében és nem csak abban az öt évben. Országosan száz vádlottra kettő olyan jut, aki a bíróság nem tevése miatt szabadul, de a fővá rosban százból öt, KomáromEsztergom megyében bizonyos években nyolc, de Tolnában is előfordult, hogy meghaladta a négyet. A félreértések elkerülése végett: ez esetben nem lehet senki másra hárítani a felelősséget, sem a vád, sem a tanúk, sem a vádlottak n em tehetnek az ilyen mulasztásról. A hivatal szerint ezért szükséges lenne az OIT álláspontjának kialakítása a bírói mulasztásra visszavezethető elévülések megszüntetése tárgyában. A fővárosi bíróságról a szokásos válasz érkezik: nagy az ügyérkezés, leterh eltek a bírák, folyamatosan magas az ügyszám, de különösebb vezetői intézkedésre nincs szükség. Az ítélkezés időszerűségét számon kérő halovány próbálkozásokkal szemben és a forrásokért való küzdelemben használt érvek egyre tarthatatlanabbak, ha a ténylege s helyzet mutatóit is ismerjük. Miután érdekes módon a peres ügyek érkezésének csökkenésével párhuzamosan a befejezések is csökkenni kezdtek, 2003tól a hátralék is növekedésnek indult. Miközben az engedélyezett bírói helyek jelentősen növekedtek. A sikere s lobbizás következtében a fővárosban az engedélyezett létszám tekintetében a többi megyéhez képest kedvezőbb a helyzet, mint a peres érkezések tekintetében. Mégis a megyei első fokon folyamatban maradt perek több mint fele fővárosi. Az ügyek tartalmi elem zése alapján viszont nem állítható, hogy az itteni ügyek bonyolultabbak lennének. Ellenben itt volt a legnagyobb különbség az engedélyezett és a betöltött állások között. A hivatal becslése szerint mintegy húszezerrel lehetett volna csökkenteni a hátraléko t a státusok betöltésével. Ez egyértelmű vezetői felelősség, de adott szervezeti keretek között nincs esély a felvetésére sem. Ezek a problémák egy megfelelően átlátható rendszerben nyilvánosan is megtárgyalhatók. Ezek a problémák egy megfelelő vezetői fe lelősségi rendszert működtető adminisztráció számára kezelhetőek, vagy létre sem jönnek. A büntető igazságszolgáltatás társadalmi rendeltetését is súlyosan akadályozza az ügyek elhúzódása. (Minden ügyszak vonatkozásában igaz ez, de most a helyreállító ig azságszolgáltatás esélye az ok a megszólalásra.) Szinte minden modern jogalkalmazói rendszer szembenéz a peres eljárások hosszúságának gondjával. Ezt a jogállamokban a bíróság felelős (!) vezetői általában nyíltan, a költségeket és az alternatívákat felszí nre hozva, a teljesítményadatokat őszintén közölve teszik. Egy 2005. márciusi adat szerint büntető ügyszakban helyi bíróságok előtt a két éven túli ügyek aránya tizenegy százalék körüli, de KomáromEsztergom megyében például húsz százalék feletti. Az OIT m egalakulása óta mindig ugyanaz történik ebben a kérdésben: szépen kérik az elnököket, hogy kísérjék figyelemmel ezt a jelenséget, ebben kimerül igazgatási tevékenységük ellenőrzése. Viszont a rosszul teljesítő megyék általában sikeresen lobbiznak többletfo rrásokért. 2006ban helyi bíróságokon 50 668 büntetőügy maradt folyamatban, ebből 5604 két éven túl. Hogy az egészről is legyen valamilyen képünk: tavaly összesen 384 753 peres ügy érkezett, 183 636 maradt folyamatban. Több mint tíz évvel ezelőtt azzal érv eltek egy új igazgatási struktúra mellett, hogy tarthatatlan a kétszázezer körüli hátralék. Akkor 335 ezer volt a peres érkezés, és hatszázzal kevesebb bíró volt a rendszerben. Ezek súlyos strukturális természetű problémák jelenlétére utalnak, amit fokoz néhány vezető szerepzavara. Jelenleg még úgy gondolják, a határozott kritikák támadást jelentenek, és a tagadás és bezárkózás védelmet nyújthat. Megfelelő eszköz az Élet és Irodalom leszedése a bírósági belső szemlézésről, mert akkor nem jut hozzá a bírói kar a vezetőit érintő kritikákhoz.
