Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-08
11 A felháborodás hamar elpárolgott. Cioroianunak feltehetően nem kell lemondania. A furcsa kijelentés - talán nem meglepő - sikeres volt az utca emberei sorában. Ez a nov ember végén esedékes EPválasztások előtt zavarja a Basescu által is támogatott Demokrata Pártot. A római román romabotrány választási kampányüggyé lett. Így olyan véleményeket olvasni, hogy az unió eddig csak bírálta a romák társadalmi beilleszkedését cél zó román intézkedéseket. Most, hogy a romák (már) ott vannak náluk, mutassák be, hogyan kell őket európai módon integrálni. Netán buldózerekkel, ahogyan Rómában az utóbbi napokban próbálják? Cioroianu szavai a román politikai elit gondolkodásmódját tükrözi k. Nem akarják észrevenni, hogy a társadalom peremére szorított cigányság évszázados hátrányos helyzetét kellene megszüntetni. Ennek sikeréhez egy csepp empátia is szükséges. A román parlament kedden a szélsőséges nacionalizmusáról, antiszemitizmusáról és romaellenességéről ismert Corneliu Vadim Tudor szenátort, a NagyRománia Párt elnökét küldte Olaszországba, hogy ott ő találjon megoldást az ottani románok helyzetére. (Tibori Szabó Zoltán, Kolozsvár) vissza Béketábor Népsz abadság • Bretter Zoltán • 2007. november 8. A magyar politikai elemzések túlnyomó többségét akár a démonológia körébe is sorolhatnók. Persze lehet ebben a műfajban is kiválót alkotni, lásd Hobbes Leviatánját. Nem azt mondom tehát, hogy a démonológiának és a politikai elemzésnek nincsenek közös szempontjaik, csupán a magyar politikai elemzéseknek arra az aligha föltűnő, inkább rejtett hiányosságára akarom fölhívni a figyelmet, hogy a legritkább esetekben vizsgálják a politikai kérdéseket és megnyilvánulá sokat társadalmi nézőpontból, vagy tisztán a politikai marketing szemszögéből. Kivételt képez például Tamás Gáspár Miklós írása (A liberális Orbán kurta föltámadása, október 30.), mely jóllehet megmarad az ideológiai becslés körében, de hihetően mutatja b e a kormányfő(ön)jelölt Orbán Viktor székelőfoglaló szándékait, legfőképpen a külügyek területén. Van TGM gondolatmenetének néhány vitára ingerlő pontja is, véleményem szerint például sem az életformakonzervativizmus ("morális jobb"), sem a héja, sem a li bertárius értelemben nem vedlett át Orbán neokonná (= neokonzervatívvá). Nem hiszem, hogy az MDF szavazóit elhódítani készülő, magában az életformakonzervatívot fölfedező neokon Orbánt hallottuk beszélni október 23án (bár ez a pillanat kétségkívül el fog következni, ha már e helyütt elhisszük TGM jóslatát). Azt sem, hogy miközben Orbán közelebb húzódik Bushékhoz, majdan keblére ölelné, mondjuk, Hilary Clinton. A kedélyességről pedig sehogy sem jutna eszembe Tarlós városatya. TGM ezt írja: "2007. október 23án pedig kissé neokon beütésű jobboldali liberálissá [változott Orbán]". Ez a neokon ideológia pedig libertárius, individualista, ultrakapitalista, amit a magyarországi "nemzeti jobboldalon" még jobban utálnak, mint a baloldali politikai irodalmat. Nos, ez az Orbán sincs még itt, s amint alább látni fogjuk: jó oka van ennek. De nem evvel akarok itt foglalkozni, sokkal inkább azokkal a jobb- és baloldali nézetekkel, melyek így vagy úgy a már említett démonológia körébe tartoznak; ám voltaképpen még ezekk el sem, de ürügynek megfelelnek. Orb án Viktor október 23i beszédét a következő kérdés keretében értékeli a 168 Óra kiváló újságírója, az általam nagyra becsült Mészáros Tamás: "... az [ti. hogy a Kelet bekapja a magyarokat] már végképp túlmegy minden józan határon, és a lehető legkomolyabba n felveti a kérdést: maradte még cseppnyi realitásérzék és felelősségtudat a Fidesz elnökében?" A válasz természetesen "nem" lesz, ha Orbán a gonosz megtestesítője a gnosztikus kánon szerint; és természetesen "igen", ha a beszédnek nem a bulvárosított ele meire figyelünk. Orbán Viktornak nem ment el a józan esze, van realitásérzéke, és vélhetőleg komoly társadalmi elemzésekre és képzett marketingesekre támaszkodik. (Legalábbis célszerű ezt feltételeznünk, mert az, hogy a szónok hibbant, elemzésnek igencsak sovány, azonfelül Morvai Krisztinaplágium, de legfőképpen az ellenfél lebecsüléséből fakadó politikai hiba, mely tohonyává tesz.) Ha pedig olykor nem a háttérelemzések, akkor is az elsőrendű társadalompolitikai ösztön vezérli Orbánt. Ezt Tölgyessy Péter e gy 2004es interjúban így fogalmazza meg: "Állítom, hogy az ösztöneivel [Orbán] többet megérez abból, hogy mit akarnak ezek az emberek, mint az értelmiség tudós kutatói. Többet érez azokból a vágyakból. Ezek vágyak, hitek, remények, amiket megszólít." Tölg yessy itt a kádári kisember és a polgárság közös elvárását boncolgatja. Ha nem is jut el eddig, de gondolatmenetéből következne, hogy az ingatag helyzetű és ezért megkapaszkodni vágyó középosztály és a perspektívátlan "kisember" elvárása
