Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-31
16 Az érintett szakok magyar tanárainak 83 százaléka írta alá azt a petíciót, melyet Toró T. Tibor képviselő nyújtott be az oktatási miniszternek. 1990ben a romániai magyar közösség első követelései között s zerepelt a Bolyai Egyetem visszaállítása, de ezt az akkori hatalom több ízben visszautasította — kezdi az eddigi törekvések felsorolását a honatya, majd folytatja azzal, hogy az anyanyelvű oktatásra vonatkozó törvénykezés megváltoztatása érdekében az RMDSZ ötszázezer aláírást gyűjtött 1995ben, az érdekvédelmi szervezet képviselői két törvénykezdeményezést nyújtottak be 1998ban magyar állami egyetem létrehozásáért, de ezeket nem tárgyalták érdemben a plénumban, 2004ben három önálló magyar kar létesítésérő l egyezett meg az RMDSZ és a Năstasekormány, de ezt az egyetem elutasította, 2005ben négy magyar városban összehangolt tüntetéslánccal követelték több ezren a Bolyai Egyetem visszaállítását, ugyanabban az esztendőben három magyar kar létrehozása érdekébe n nyolcvan egyetemi tanár nyújtott be kérést, az egyetem szenátusa ezt visszautasította, 2006 februárjában világhírű tudósok (köztük tizenegy Nobel, Fields- és Wolfdíjas) nyílt levélben támogatták a Bolyai Egyetem visszaállításának ügyét, novemberben két magyar egyetemi tanárt azért rúgtak ki állásából, mert tiltakoztak a multikulturalitásra és a soknyelvűségre vonatkozó kirakatintézkedések ellen, 2007 júliusában három romániai magyar EUképviselő kezdeményezte, hogy az Európai Parlament tűzze napirendre az állami magyar egyetem ügyét, szeptemberben egyetemi hallgatók és tanárok kerékpáros tiltakozó körutat szerveztek Strasbourgba és Brüsszelbe, hogy felhívják a figyelmet: ez a kérdés máig megoldatlan. Toró T. Tibor kéri Cristian Adomniţei oktatási minisz tert, hogy járjon közben az egyetemi tanárok kérésének megoldása érdekében. vissza Fekete Réka, Háromszék Slota konkurencia nélkül Felvidék.ma 20071031 09:01 Belpolitika, közélet Ján Slota olyasféle kijelentéseit, m iszerint a magyarokat inkább „felfalták volna a törökök” vagy hogy „ a keresztrefeszített Magyarország minél tovább függhetne”, természetesen a folklór részének tekintik. A „na és akkor mi van – hisz Slota…” típusú kategóriába besorolandónak. Ha az eset a megszokott kerékvágásban megy, akkor az elhatárolódásra esetlegesen felszólító Fico szóvivőjén keresztül bejelenti, hogy elhatárolódik koalíciós partnere véleményétől, mert „nem méltóak (…), de mindennek az oka Csáky agresszív politikája és az MKP.” A dip lomácia vezetője ehhez talán még hozzáteszi, hogy „ a kijelentéseket negatívan értelmezi, de nem tekinti a kormány problémájának”. Ekként éljük meg tehát ezeket, a legfontosabb megjegyzés viszont a következő: Az, hogy Slotának mennyire van hatása a közélet re, lehet vita tárgya, sőt akár semleges összegzéssel is lezárhatnánk. Abban viszont vita nélkül egyet lehet érteni, hogy Slota egész Európa legnagyobb verbális extrémistája. Fico és Kubiš számára mindez bizonyára a meglepetés erejével hat, de sem Haider, sem Le Pen, sem Christoph Blocher (most nyerte meg a svájci választásokat), sem Duray Miklós, Toroczkai László vagy Vona Gábor (gárdaparancsnok) mindent összevetve sem sértenek meg más nemzeteket vagy etnikumokat, nem kívánják a „felfalatásukat” vagy pedig a bitón való függésüket. Az, amit Ján Slota művel egy kormánypárt vezetőjeként Szlovákiában, nem más, mint sovinizmus, a maga esszenciális kivonatában. Ján Slota különlegesség és oly mértékben különc, melynek előképét az olyanokban láthatjuk, mint Dr. Slá dek Csehországban, vagy Žirinovskij Oroszországban. Európában már a jóval enyhébb mértékű extrém megnyilvánulások után is vadásznak, nemhogy az olyan vulgáris megnyilvánulásokra, mint az SNS elnökéé. Ezen pedig nem változtat a realitás sem, amit Kubiš azza l a véleménnyel csúsztat, miszerint „ha a Szlovák Testvériség csak a tizedét mutatná annak a sovinizmusnak, amit a Magyar Gárda, akkor a szlovák hatóságok már beavatkoztak volna.” A Szlovák Testvériség ellen talán. Viszont a gárda mind az összes 650 tagja sem mutatta a primitív nemzeti gyűlölködés és harag akkora fokát, mint amekkorát a szlovák koalíciós párt vezetője. Ez tény, melyet monitorozni lehet. Ezen írás szerzője mindig amellett volt, hogy mindenki azt mond, amit szeretne. A büntethetőség határa pe dig legyen valamely csoport ellen irányuló gyűlöletkeltés. Viszont a büntető törvénykönyv is azt mondja ki, hogy „ az a köztisztséget betöltő személy, aki nyilvánosan nemzetgyalázást követ el, három évre terjedő szabadságvesztéssel büntethető.” Namármost a kérdés csak az, hogy az immunitást élvező visszaesőt vajon mikor veszi már észre Dobroslav Trnka főügyész? vissza (Schutz Peter, Sme, Felvidék Ma)
