Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-30
11 emelkedni a pártmeg határozottságokon s nemzetben tud gondolkodni”. Orbán már a 2002es magyarországi választási veresége után is azonosította saját pártját a magyarsággal, mondván, hogy a nemzet – vagyis a Fidesz – nem lehet ellenzékben. Hét végi kampánykörútja gyakorlatilag azt az üzenetet hordozta, hogy immár nem csak a magyarországi kormánypártok állnak a nemzeten kívül, de az RMDSZ és az erdélyi magyarság azon mintegy négyötöde is, amely a felmérések szerint Markóék szervezetét támogatja. De vajon miért avatkozik bele Or bán ilyen vehemens en az erdélyi magyarság politikai életébe? Miért áll ki egyértelműen Tőkés László mellett? Hiszen a püspök ellenfele, a Markó Béla vezette RMDSZ egyáltalán nem valamiféle balos szervezet. Éppen ellenkezőleg: a Fideszhez hasonlóan a jobbközép Európai Néppár t tagszervezete. Ha meg akarjuk érteni, miért szereti Orbán jobban Tőkést, illetve a Tőkést követő erdélyi szervezeteket, akkor fel kell idéznünk a Fideszelnök és az ugyancsak néppárti nyugateurópai vezetők viszonyát. Ezek ugyanis az azonos pártcsaládh oz tartozás ellenére sem kedvelik különösképpen Orbánt – ahogy az az elmúlt években sokszorosan megmutatkozott. Politikájuk ugyanis egyáltalán nem azonos a Fideszével, hiszen ezt túlságosan nacionalistának és populistának érzik, továbbá hiányolják Orbánék határozottabb elhatárolódását a szélsőjobbtól. Nos, Orbán ezen a helyzeten nemigen tud segíteni. Saját politikáján nem kíván változtatni, a nyugateurópai „testvérpártokén” pedig nem képes. Arról azonban szemmel láthatólag nem mondott le, hogy az erdélyi magyar közéletet saját képére formálja. Ennek leginkább azért érezhette szükségét, mert az RMDSZ nem felel meg elképzeléseinek. Egy önmagát nemzetinek nevező politikusnak úgy kell a nemzeteknemzetiségek közötti feszültség, mint egy falat kenyér. Hiszen ha nincs ilyen feszültség, ha a határon túli nemzettársaknak jól megy a soruk, akkor mi szükség van őrá? Orbánnak radikális határon túli szervezetek kellenek, melyek legalább „szinten tartják” a feszültséget. Az RMDSZ azonban nem ilyen. Markóék a kis lépés ek politikáját folytatják, hajlandóak a kompromisszumokra és a román pártokkal való együttműködésre. S e politikájuk nem is eredménytelen. Önmagában az a tény, hogy a kormányban való részvételük révén számtalan romániai magyar politikus jutott döntéshozói pozícióba, jelentősen javított nemzettársaik helyzetén. Orbánnak ennek ellenére jelentős mozgástere van Erdélyben. Egyrészt azért, mert törekvései megvalósításához megtalálta a megfelelő személyt. Tőkés László nagy formátumú és nagy tekintélyű egyéniség, csakugyan „bátor, elszánt, megalkuvást nem ismerő ember”. Ám éppen ezen tulajdonságai – melyek 1989 decemberében hőssé avatták – tették alkalmassá Orbán egyáltalán nem hősi politikájának végrehajtására. A Fideszelnök leghathatósabb szövetségese azonban n em Tőkés, hanem a magyarellenes román nacionalizmus. Ez az irányzat akadályozza azt, hogy az erdélyi magyarság helyzete teljes mértékben rendeződjön, ez az irányzat akadályozta meg romániai nemzettársaink olyan jogos követeléseinek teljesítését, mint az au tonómia vagy nyelvikulturális lehetőségek kiteljesedése. A magyar – román viszonyra is érvényes az a régi igazság, amely szerint az egymással szemben álló nacionalizmusok egymásra vannak utalva és egymást erősítik. Orbánnak és Tőkésnek, illetve a két polit ikus erdélyi táborának ez a politikája azonban egyáltalán nem veszélytelen. Sőt kifejezetten baljós. Minél eredményesebben kampányolnak ugyanis, annál valószínűbb, hogy a november 25i europarlamenti választásokon a magyar kisebbség szavazatai megoszlanak, mégpedig úgy, hogy az RMDSZ nem éri el a képviselők küldéséhez szükséges öt, Tőkés László pedig a megválasztását jelentő valamivel kevesebb, mint három százalékot. Ebben az esetben pedig az erdélyi magyarság európai képviselet nélkül marad. Ha így lesz – márpedig a jelek egyelőre erre mutatnak – , akkor súlyos felelősség hárul az egymással szembenálló és megegyezésre képtelen felekre. Az RMDSZre is. Hiszen gyakorlatilag e szervezet több vezetője, köztük Markó Béla elnök is elismerte, hogy irányító testüle tük tagjain az elkényelmesedés, az önteltség jelei mutatkoznak, hogy a tagsághoz és általában az erdélyi magyarsághoz való kötődésük meglazult s hogy a szervezet sorai bebetonozódtak. Ez azonban szükségképpen minden politikai szervezeten belül megtörténik. Összehasonlíthatatlanul nagyobb a Tőkéstábor és különösen Orbán Viktor felelőssége. Ez utóbbi ugyanis nem saját politikai egzisztenciáját kockáztatja, hanem másokét. Minden valószínűség szerint annak az erdélyi magyarságnak árt – méghozzá igen nagy mérté kben – ,
