Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-27
18 Áttekintő összegzés: Fejlesztésközpontú nemzetpolitika alatt a magyar közösségeknek az olyan fejlesztések érdekében történő együttműködését kell érteni, amelyek egyrészt hozzájárulnak a határon túli magyarság kisebbségi lét ből eredő hátrányos helyzetének ellensúlyozásához, másrészt elősegítik azoknak a lehetőségeknek a kibontakoztatását, amelyek a magyar nemzet több országban való jelenlétéből erednek. A fejlesztési célkitűzéseket a teljes magyar nemzet szintjén összesített szükségletek alapján kell meghatározni, különös figyelmet szentelve a határ menti infrastrukturális kapcsolatok újjáépítésének, a határt átlépő tömegközlekedési kapcsolatok fejlesztésének, a magyarlakta régiók általános fejlesztési terveinek, a határon túl i magyarság által előállított termékek marketingjének, valamint a fejlesztésközpontú nemzeti együttműködés külpolitikai dimenziójának... 1.) A magyar – magyar együttműködés öröksége A XX. század Magyarországot érintő békeszerződései és egyéb történelmi horderejű átalakulásai a Kárpátmedencei magyarságot előbb öt, majd nyolc országba osztották szét, aminek következtében szinte mindegyik magyar szellemi és közéleti áramlat, illetve val lási felekezet követőinek egy része (így a különböző irányzatok számos meghatározó személyisége és műhelye) Magyarország határain kívülre került. A szellemi és közéleti áramlatokon, illetve felekezeteken belüli kommunikáció, az összetartozás tudatának ápol ása, sőt a közös alkotás és értékteremtés mindamellett a határokon keresztül is folytatódott, és 87 év elmúltával ma is folyik... A rendszerváltozáskor új reményekkel indult, de az intézményes magyar – magyar együttműködés egyik sajnálatos kudarctörténetévé vált a Magyarok Világszövetsége, amely elveszítette súlyát, és helyébe semmi nem lépett, noha szükség lenne rá. A világszórványban élő magyarság származásától, földrajzi hovatartozásától és állampolgárságától függetlenül a nemzet egyik alkotó eleme. A vi lágszórványban elő magyarok körében, egyes földrészeken és országokban meghatározó azon magyarok aránya, akik az ún. trianoni területekről és nem a mai anyaországból vándoroltak ki. Fel kell éleszteni, meg kell erősíteni a Kárpátmedencei nagyobb magyar sz ervezetek irányukban végzett munkáját és a lehetséges koordinációt is létre kell hozni ebben. Az elmúlt 17 évben lényegében nem folyt érdemi társadalmi, politikai vita az egységes nemzetpolitikai koncepcióról. Miközben küzdünk a szomszédos országokban élő magyarok jogaiért, politikai konszenzus híján megmaradt alkotmányos adósságunk az anyaországi nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletével kapcsolatban. 2.) A magyar – magyar együttműködés megváltozott körülményei Magyarország, Szlovákia, Szlovénia és Ro mánia európai uniós csatlakozásával 2004 és 2006 között a magyarság nagy része az unió polgárává vált. Ugyanebben az időszakban megerősödött Horvátország csatlakozási folyamata és megnyílt Szerbia távlati integrációs perspektívája is. Az európai integráció keretében történő nemzetegyesítés folyamata, ha különböző szinteken is – a kárpátaljai nemzetrész kivételével – ma már a Kárpátmedence összes magyar közösségére kiterjed, ami korszakváltást jelent történelmünkben. Az új korszak megértése ugyanakkor nem n élkülözheti a világ olyan változásainak figyelembevételét, amelyek közvetlenül nem részei az európai integrációnak, viszont hatnak rá, következésképpen a magyarság Európán belüli helyzetét is befolyásolják... A szlovák, román, ukrán és szerb jogrend továb bra is nemzetállami alkotmányos alapokra épül, és ezért a kisebbségek szempontjából diszkriminatív elemeket tartalmaz... Az elmúlt évek magyar külpolitikájának egyik legnagyobb nemzetpolitikai sikere volt a kisebbségi jogok megjelenítése az EU alkotmányte rvezetében. Az alkotmányozási folyamat azonban megtorpant, ami a közösségi emberjogi és politikai standardok további fejlesztésének nehézségeire utal... Az objektív (világpolitikai és integrációs) okok mellett érdekérvényesítő képességünk gyengüléséhez na gymértékben hozzájárul, hogy – egy korábban indult folyamat részeként – a 2004. december 5i népszavazás mélypontra juttatta a magyar szellemi és közéleti áramlatok egymás közti, illetve a kisebbségben és az anyaországban élő magyarság nemzetpolitikai komm unikációját. Az érdekérvényesítő képesség megerősítése
