Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-26
21 azonban nagyon fontosnak tartom, és külön is kiemelné m, hogy nem csak házelnökként voltam jelen, hanem öt képviselőtársammal, ötpárti konszenzussal a teljes magyar Országgyűlést képviseltük. Hogyan lehet megállítani az elhidegülést a magyarszlovák viszonyban? - A múltról beszélni kell, fel kell dolgozni. F eldolgozni minden tekintetben: politikailag, történelmileg és lelkileg: lelkileg mind az egyének, mind a közösségek, mind nemzeti szinten, az egyes nemzetek öntudatát, identifikációját illetően is. A múltat nem lehet meg nem történtté tenni, de beszélni ke ll r6la, a múlt áldozatai előtt fejet kell hajtanunk. Azonban az elhidegülés fenntartása hosszabb távon nem érdeke egyik országnak sem, legkevésbé a szlovákiai magyarságnak. A XXI. század Európáját a közeledés, az integráció kell, hogy fémjelezze. Szlovákmagyar viszonylatban ehhez kölcsönös gesztusok mellett szlovák oldalról konkrét lépésekre lenne szükség. Azonban úgy érzem, a szlovák fél részéről egy folytatólagos támadás érvényesül a magyar intézmények ellen. Gondolok itt egyebek mellett a komáromi múze um ügyére, a Selye János Egyetem átminősítésére, a magyar helységnevek tankönyvekből történő kitiltására, a szélsőséges magyarellenes hangok erősödésére a szlovák kormányzatban. Konkrét lépéseket is várnánk, amelyeknek magyar részről nagyon pozitív lenen a fogadtatása. A Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fóruma elfogadta a nemzetpolitikai stratégiát. Ennek alapján mikor készülhet törvény a nemzetpolitikáról? - Reálisan egy év múlva. Ez azt jelenti, hogy már a következő hónapokban el kell kezdődnie a jogsz abály előkészítési munkálatainak. A normaszöveg elkészültét a jövő évre várom. A születendő törvénnyel legfőbb szándékom az, hogy a magyar nemzetpolitika alapjait kormányoktól függetlenül, hosszú távra biztosan kiszámíthatóan fektesse le. Rendezze az intéz ményrendszer és a magyarmagyar kapcsolattartás formáit, a támogatásifejlesztésifinanszírozási kérdéseket. Az egyes intézmények léte a törvény által váljon hosszú távon kiszámíthatóvá, így működésük közvetlenül, koncepcionálisan tudja szolgálni a magyar nemzeti, nemzetpolitikai érdekeket, stratégiát. A törvény jellege indokolná, hogy egy ünnepélyes elvi bevezetés, preambulum nyissa, amely meghatározhatná a jogszabály előzményét, céljait, megalkotásának indokait, valamint emelkedett formában tükrözné azt a lelkiséget, amely mentén a magyarság, a magyar nemzet a XXI. században meg tud és meg akar nyilvánulni. Úgy tudjuk, Magyarországon gondok vannak az államháztartási bevételek és kiadások körül. Lesz akarat a költségvetési hiány csökkentésére? - Kevés oly an kormány van Európában - de ez vonatkozik az elmúlt 17 év összes magyar kormányára is, p4litikai összetételétől függetlenül , ahol ez a kérdés ne lenne folyamatosan napirenden. Két feladatot kell kiemelni. Az egyik az állam azon működési költségeinek cs ökkentése, ahol ez értelmesen, az ellátott funkciók csorbítása nélkül megvalósítható. Ez nem lehet viszont öncél, nem ronthatja az állampolgári közérzetet, nem mehet az állam által vállalt alkotmányos kötelezettségek rovására. A másik a bevételek növelése. Nem azokra raknék újabb terheket, akik eddig is hozzájárultak az államkassza bevételeihez! Arra kellene egyrészt nagyobb energiát fordítani, hogy az adó- és járulékbefizetések alól kibújók minél kevesebben legyenek, tehát a fekete gazdaság kifehéredjen. A másik, hogy olyan legyen a szabályozórendszer, amely a gazdálkodói kört nagyobb teljesítményre ösztönzi. Végszóként azt mondom, hogy nem létezhet olyan parlamenti politikai erő és helyzet, amelynek ne a gazdasági egyensúly javítása és ezáltal a közjó szo lgálata lenne az érdeke. A gazdasági egyensúly javítása érdekében szükséges a konvergenciaprogram szigorú végrehajtása. Ön fogalmazott úgy, hogy nem kell a két politikai oldalnak egymást a keblére ölelnie, de tudni kell leülni egy asztalhoz. Mikor jön el ennek az ideje? - Már most itt az ideje. És ezt a politikai erőknek fel kell ismerniük. Mert ha nem ismerik fel, saját magukat okolhatják azért, hogy a társadalom elfordul tőlük. Ha pedig a társadalom elfordul a politikai erőktő1, akkor a demokrácia sérül. Én egyébként a magam hétköznapi parlamenti munkájában büszke vagyok a sok apró, a közvélemény előtt sajnos kevésbé ismert, a média világa által pedig bizony nem értékelt sok kisebb, vagy nem is olyan kicsi konszenzusra.
