Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-26
20 kárpátaljai szórványban élő magyar közösségek létszámbeli csökkenésének megállításához, lassíthatják az asszimilációt. A szimbolikus örökbefogadást Simon Attila mutatta b e: a programot támogató magyarországi magánszemély egy általa nélkülözhetőnek ítélt összeg felajánlásával segíthet. A megítélt ösztöndíj összege negyvenezer forint. Az alapítvány elnöke elmondta, hogy a pályázatok elbírálásakor előnyben részesítik a pálya kezdő általános iskolai tanárokat és óvónőket. Azok is esélyesek, akik a legfeljebb harmincezer lakosú, huszonöt százaléknál kisebb magyar népességarányú, az anyaországtól távolabb eső településeken dolgoznak. A program lebonyolításában a Kárpátaljai Magya r Pedagógusszövetség is részt vesz. Simon Attila szerint évről évre egyre több pedagógust tudnak támogatni. Tavaly már átlépték a hárommillió forintos támogatási összeget. Ennek több mint a felét magánadományokból biztosították, a fennmaradó összeget pedig a Nemzeti Civil Alapprogram biztosította. A részletekről Simon Attila elmondta, hogy a pályázati kiírást és az adatlapot a kárpátaljai tanárszervezetnek kell leadniuk október 31ig. Az alapítvány kuratóriuma december 5ig dönt a nyertes pályázatokról. E zután az ösztöndíjakat két részletben folyósítják a nyertes pedagógusoknak. Mivel a Hármashalom Alapítvány közhasznú szervezet, az a támogató, aki az adószámát is feltünteti, az alapítvány által kiállított igazolás birtokában a befizetett összeg harminc sz ázalékával, de legfeljebb ötvenezer forinttal csökkentheti az összevont adóalap utáni adóját. vissza Pindroch Tamás Az igazság útja - interjú Szili Katalinnal, a magyar Országgyűlés elnökével Szabad Újság 20071026 Kárpát- medencei magyarság illusztráció, forrás: internetElnök asszony, tragikus események évfordulója kapcsán látogatott Pozsonypüspökire. Hogyan ítél i meg a 60 évvel ezelőtti kitelepítést és deportálást? - Az akkori események a XX. századi történelem olyan sötét foltja, amelynek soha többé nem szabad megtörténnie, sem Szlovákiában, sem Magyarországon, sehol Európában és a világon. A kisebbségek jogfos ztása, vagyonelkobzása, kitelepítése, elűzetése a demokratikus államok alapelveivel, törekvéseivel összeegyeztethetetlen. Eljött az ideje, hogy a 60 évvel ezelőtti történések áldozatait Európaszerte megkövessük. Én éppen ezért kezdeményeztem, hogy ez év n ovember 16án, a magyar parlamentben a magyarországi németek elűzetésének 60. évfordulójára emlékezve konferenciát rendezzünk. A Benešdekrétumok a magyarok és németek elfogadhatatlan kollektív bűnössége alapján rendelkeztek. A szlovák parlament mégis éri nthetetlennek nyilvánította e dekrétumokat. Ön már tanújelét adta, hogy tiltakozik a parlamenti határozat ellen. Kitart a tiltakozása mellett? - Természetesen. Álláspontomat, a szlovákiai magyarsággal való szolidaritásomat levélben is és más eszközökkel i s kifejeztem szlovák kollégámnak. Ki kell mondanunk, hogy a kollektív bűnösség elve teljességgel elfogadhatatlan, a jelenre és jövőre nézve a mi felelősségünk, hogy a XXI. században, az Európai Unióban ez az elv ne érvényesülhessen soha többé. Egyébként a dekrétumok csupán egy része, a magyar nemzeti kisebbségre vonatkozó passzusok érintenek bennünket, és kizárólag ezek kapcsán emeltük fel hangunkat. A dekrétumok többi részét a szlovák és a cseh történelmi folytonosság elve és a nemzeti öntudat kölcsönös ti szteletben tartása szerint nem vitatjuk. Szlovák kollégája, Pavol Paška érthetetlennek és szerencsétlennek mondta, hogy Kassára és Eperjesre nem ment el, de Pozsonypüspökire eljött. Így volt helyes? - Annak, hogy nem voltam Kassán és Eperjesen, Szlovákia és a nemzetközi közvélemény irányában határozott jelzésértéke van. Pozsonypüspökire viszont az ottani magyar közösség hívott meg, méghozzá olyan rendezvényre, amely éppen a kitelepítés 60. évfordulójára emlékezett. Tekintettel arra, hogy az aktuális polit ikai helyzet éppen ezzel kapcsolatban vált érzékennyé, úgy éreztem, ott a helyem a megemlékezésen. A látogatásommal kapcsolatban
