Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-25
16 Talán elnézést kellene kérnem reménylett olvasóimtól, hiszen riportnak szánt írásomban eddig vajmi kevés volt a műfajilag elvárható „riportelem”; mentségemre szóljon, hogy igyekeztem alaposan felvezetni a témát. De ami késik, nem múlik: előzetes egyeztetés alapján végre leparkolunk a Romániai Arománok Közössége, a Fara konstancai fiókszervezetének elegáns székhelye előtt. Igyekeznünk kell, mert egy multinacionális cég jogászaként fungáló riportalanyunkat délután Spanyolországba várják, s délben indul a gépe Madrid felé. Mi a török konzulátus délelőtti fogadásáról érkezünk ide, viszont a „főnök”, üde fiatalaszszony, minden protokolláris cécót messze elkerülve, rongyosított farmerbe, pulóverbe öltözötten vár bennünket, két, szemlátomást legalább ugyanennyire c sinos munkatársa oldalán. Nem hagyom ki a ziccert: első riporteri kérdésem arra vonatkozik, hogy „vajon minden aromán nő ennyire mutatós, mint őháromságuk?”, de Mariana Budes sem késlekedik a válasszal, „ez mind semmi – mondja visszapillantva riporterségün kre – , mi hárman a legrondábbak közé tartozunk!”… A könnyedre sikeredett hangütés nyomán beszélgetőpartnerünk menten komolyra vált. „A nevem Mariana Budes, armán kiejtéssel (következetesen nem arománt mond!) a második szótagra esik a hangsúly… A románok el felejtik az e hangzót nyomatékosítani, mitévők legyünk, Romániában mindig összezavarodnak a hangsúlyok… Egyébként arculati és kommunikációs alelnöke vagyok konstancai fiókszervezetünknek. Múlt év őszéig a Fara női tagozatát vezettem, országos alelnöki minő ségben, de családi okokból – gyermekeim miatt – le kellett mondanom a még több lótásfutást igénylő tisztségről.” Hamarosan kiderül, hogy kollégával van dolgunk, hiszen közel tíz éve vezeti a Konstancai Rádió armán nyelvű adását. Minden vasárnap reggel hat órai kezdettel hallani Mariana kissé érdes, de szép tónusú hangját, amint a románnál keményebbnek, pattogósabbnak tűnő nyelven jó reggelt kíván Konstanca, Tulcea és a környező megyék arománjainak. Reményeik szerint rövidesen internetes segítséggel az adás fogható lesz a Dunától délre fekvő államok és az Amerikától Ausztráliáig terjedő diaszpóra arománjai számára is. Az egyórányi műsoridő legnagyobb részét a kulturális magazin tölti ki, némi irodalommal, történelemmel, a náció jeles személyiségeinek ismerte tésével élénkítve. Mariana legnagyobb műsorszerkesztői gondja: miként tudja a fennmaradt néhány percbe sűríteni a közösség legfontosabb híreit, mindazt, ami az előző héten történt velük. Kérdem ám a fejemben lévő teljes zűrzavar okán, hogy szerinte, szerin tük végül is mekkora lélekszáma lehet a romániai aromán közösségnek, s rögtön kapom is a határozott választ: „Mi úgy tudjuk, hogy több mint 300 ezren vagyunk, a legutóbbi, 2002es népösszeírásnál számlált 26 ezer aromán nevetségesen, tragikusan alacsony er edmény. Tény, hogy lehetetlen helyzetben vagyunk a 21. század Romániájában, s léptennyomon mindig és mindenütt hangoztatjuk, hogy nem létezőknek tekintenek bennünket, nem ismerik el a státusunkat. Paradoxális, tudathasadásos állapot, hogy nekem van egy ór ányi armán nyelvű műsoridőm a rádió konstancai stúdiójában, annak az államnak a rádióadójában, amelyik állam szerint nem létezünk! Véreink Macedóniában elérték, hogy nem román, hanem armán kisebbségi státust kapjanak, ugyanúgy már Albániában is kaptak ezek hez hasonló jogokat, Bulgáriában is túljutottak az első lépéseken. Csak Görögország és Románia nem hajlandó biztosítani kisebbségi minőségünket. A két államnak teljesen eltérő, egymásnak ellentmondó, de mégis valahol egymásra rímelő, egymással egyező felfo gása van velünk kapcsolatban: görög szemmel mi görögök, román szemmel mi románok vagyunk… Voltaképpen mi nem jelentünk semmit egyik fél számára sem. A görög történészek akadémiai szinten, minden eszközzel bizonygatják a maguk igazát, a román történészek ne mkülönben. Ha rajtam múlna, a legszívesebben egy asztalhoz ültetném őket, hogy értünk veszekedve törjék be egymás nagyon tudós fejét…” Önként adódik a következő, az aromán identitás és nyelv jelenlegi állapotára vonatkozó kérdésem. Mariana szerint szinte m iden arománnak megvan az önazonosságtudata, azoknak is, akik nem tartják magukat kisebbséginek, hiszen a nyelvet szinte mindannyian beszélik. „Talán egy kezemen elő tudnám számlálni azokat a befolyásos, Romániában fényes karriert befutott személyiségeket, akik vehemensen elhatárolódnak a mi törekvéseinktől, árulásnak, a romanitás elleni merényletnek, a román történelem meggyalázásának minősítik azokat. Csak hát jelentős emberek lévén gyakrabban jutnak nyilvánossághoz, és a hangjuk is messzebbre elhallatszi k, mint a miénk. Puiu Hasotti liberális szenátor például nagyon szépen beszél armánul, mégis ő volt az, aki elsőként mondott nemet a mi követeléseinkre, őurasága szőröstülbőröstül románnak tartja magát. Ion Caramitru színművész, aki művelődési miniszter i s volt, soha egy szalmaszálat nem tett keresztbe, hogy fékezze a népét fenyegető asszimilációs folyamatot, vagy semmit nem kezdeményezett, hogy építsen a számunkra valamit. Ő mindenki másnál hevesebben tiltakozott a mozgalmunk ellen. És mit mondjak az armá n tudományosság nagyasszonyáról, Matilda Caragiu Marioteanu akadémikusról, Toma Caragiu színművész testvérhúgáról? Ő, aki egész életművét nyelvünk múltjának és jelenének szentelte, aki jeles költőnk, aki az armán nyelv nagyszótárának összeállítója, aki tav aly tankönyvet írt Tanuljunk armánul címmel, aki viszont hat évtizeden keresztül bizonygatta, hogy protoromán, ősromán dialektusunk a romanitás (nem az aromanitás!) része, a négy nagy román nyelvjárás egyike, szintén nem vállalja másságunk terhét, felelőss égét. Miként is vállalná, hiszen kutatásait, minden publikációját a
