Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-25
14 A nemlétezők lázadása Erdélyi Riport 2007.10.25. Második dobrudzsai riportútja alkalmával Szilágyi Aladár – Mihály László és Szűcs László fotográfusi és szakmai asszisztenciája mellett – többek között egy hivatalosan el nem ismert kisebbség: a balkáni államokból több hullámban Romániába tel epedett arománok közösségét kereste fel. Igazság szerint múlt esztendei, Tulcea megyei portyánk alkalmával időnk szűkös volta miatt elszalasztottam egy etnoszlehetőséget: a Greci községben lakó olaszok meglátogatása után, az Izvoarele településen élő görö gök felé igyekeztünkben éppen csak átrobogtunk a sokszínű Cerna falun. Pedig előzetes tájékozódásom alkalmával tudomásomra jutott egy 2003ban megjelent riportból, hogy „Cerna etnikailag vegyes lakosságú község, nem kevesebb, mint tizenhárom nemzetiség (me glenoromán, török, roma, lipován stb.), illetve kilenc bejegyzett felekezet lakja. A mintegy 4300 lakos legnagyobb része 1940ben ide telepített román (meglenoromán). Addig a bolgárok közössége képezte itt a többséget, mígnem 1940ben a román – bolgár államk özi egyezmény alapján lakosságcserével DélDobrudzsába költöztették őket.” – Egy tömény korty a Duna és a Feketetenger közötti tartomány népeinek múltjából, jelenéből… S ha hozzáteszem, hogy a 2002es – tehát az idézett riport megjelenése előtt egy évvel megtartott – népszámlálás adatai szerint Cerna községben 4218 román mellett 2 török és 5 más nemzetiségű, 4209 ortodox mellett 11 katolikus, 6 adventista, illetve 1 muzulmán felekezetű lakost „találtak”, ismét, sokadszorra levonhatom a magam következtetése it arra nézvést, hogy a népösszeírási adatok mennyire tükrözik a valóságot Romániában. Már akkor elhatároztam, hogy utánanézek a témának, de végül úgy esett, hogy Dobrudzsába viszszatérve a Tulcea megyei meglenorománok helyett a Konstanca megyében lakó, ha sonló sorsú, nyelvükben alig különböző rokonaikhoz, az arománokhoz jutottam el. Aromán Miatyánk Tatalu a nostru cari hi tu tseru, / Si siayiseasci numa a Ta, / Syini amiraljiea a Ta, / Sfaci vrearea a Ta, ashi cum tu tseru, shpisti locu. / Pinea a noas tri atsea di tutui dzilili dani u a noaui adzi, / Shnu ni pindzi noi tu pirazmo, ma ni aveaglji di atselu arau / Ci a Ta easti amiraljiea, shputearea shdoxa / A Tatalui sha Hiljiului sh a Simtului Duh, tora shdaima shtu eta a etiloru / Aminu. Kik vo lnának ők? Kevésbé tájékozott vagy jól tájékozott olvasóim számára bevallom: minél többet búvároltam ennek a népnek a múltját és jelenét, annál számosabb elnevezésükre, annál több, egymástól eltérő, kilétükre vonatkozó meghatározásra és még több egymásnak ellentm ondó adatra bukkantam a lélekszámukat illetően. Megállapíthattam, hogy sem román vagy görög orientáltságú, sem önálló identitásuk mellett nyíltan kiálló képviselőik nem képesek megegyezni egymással ezekben a kérdésekben. Mivel az utóbbiakkal, az önálló kis ebbségként való elismertetésük harcosaival feltett szándékom volt találkozni és elbeszélgetni, kiindulópontként hadd fogadjuk el a Wikipédia szabad lexikon szolgáltatta tájékoztatást, mely szerint az arománok a Balkánfélszigeten élő nép, akik a vlachok le gnépesebb déli csoportját alkotják. Macedónia, Görögország, Albánia, Bulgária és Románia (főleg Dobrudzsa) területén élnek. Nyelvi és származási alapon is meghatározható jelentős európai kisebbség. Az arománok létszámára vonatkozóan a legkülönbözőbb adatok és becslések vannak kb. 100.000 főtől (magukat arománnak vallók) az egymillió körüli létszámig (aromán származásúak). Saját magukat az aruman, arman névvel jelölik, Dobrudzsában minden águkat román gyűjtőnévvel machidonként emlegetik. Korábban hívták még őket makedorománoknak, makedovlahoknak, mavrovlahoknak, kucovlahoknak, karavlahoknak vagy egyszerűen csobánoknak. A szomszédos délszlávok nyelvében és a régi magyarban cincároknak nevezték őket. Ősi nyelvük az újlatin nyelvek közé tartozó aromun nyelv, am ely a román nyelv közeli rokona. Beszélőinek száma ma kb. 300.000. Az aromán származásúak nagy része ugyanakkor ma görög anyanyelvű. Nyelvi elkülönülésük a vlachok többi ágától (ezen belül a románok őseitől) viszonylag későn, feltehetően a 10 – 11. század kö rül bontakozott ki. Az arománok közé számíthatók a mára már elszlávosodott morlákok is. A morlákok (olaszul morlaco, szlávul primorci) vagy marlachok (a törököknél karaclassi, vagyis „fekete vlachok”, „fekete pásztorok”), a dalmáciai hegyes partvidék és sz igetek aromán eredetű lakói. Operettállam A középkorban az arománok néhány féligmeddig autonóm államkezdeményt hoztak létre a mai Görögország területén, NagyVlachia, KisVlachia elnevezéssel, de egyik sem volt hosszú életű, mint ahogy az 1941ben olasz s egédlettel megalapított Pindusi Fejedelemség (Principatu di la Pind) sem. Miután Olaszország 1941 nyarán lerohanta Görögországot, annak északi régiójából meg az akkori Jugoszlávia déli részéből kikanyarított területen a szeparatista arománok Légiója, élen Alkiviadis Diamandi di Samarina herceggel, kikiáltotta a miniállam
