Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-24
16 E urópa közepén Magyarország korrekt kapcsolatokban érdekelt Oroszországgal. Nincs más lehetőségünk. Egy stabil Oroszország biztonságpolitikai szempontból fontos, és gazdasági előnyöket jelentene az egész euroatlanti térségnek. Mindenki tudja: hosszú távon a Nyugat és Oroszország egymásra van utalva. Lesz partnere Az elmúlt időszakban aggasztó jeleket fedezünk fel Oroszország háza táján. Az, hogy Putyin elnök alatt Oroszország stabilizálódott és megerősödött, tény. Az, hogy Oroszország mire akarja felhasznál ni erejét: kérdés. A magam részéről teljesen természetesnek tartom, hogy Moszkva befolyásra törekszik. A probléma a módszer: Oroszország befolyását, geostratégiai céljait úgy próbálja meg elérni, hogy megoszt, majd a hátsó kapun gazdasági célokat próbál el érni. A példák ismertek. Oroszország ellenzi az őt egyáltalán nem fenyegető cseh – lengyel – brit – dán – amerikai rakétavédelmi rendszert, nagy valószínűséggel azért, mert tudja, hogy lesz Európában olyan politikai szereplő, aki partnere lesz ebben. Oroszország megtalálja magának a magyar miniszterelnököt, és eléri, hogy az illető szálljon síkra a Nabucco gázvezeték ellen. Ennek következtében egy ideig maguk a befektetők sem hisznek saját projektjük megvalósulásában. Oroszország vétót emleget az ENSZ Biztonsági T anácsában Koszovó függetlenségével kapcsolatban, és precedensről beszél, mert tudja: lesznek olyan országok Európában, amelyek megijednek egy esetleges precedenstől (Románia és Szlovákia a magyar kisebbségek miatt, Ciprus a törökök miatt). És miért jó Mosz kvának, ha nincs egység? Azért, mert a Kreml úgy érzi, így könnyebben tud kedvező gazdasági pozíciókra szert tenni a megosztott európai közösség tagállamaiban. Ez a orosz külpolitikai doktrína egyik legfontosabb sajátossága. Oroszország azért próbál piaco kat szerezni, és ezzel egy időben saját piacát azért zárja el jelentős mértékben, mert ebben a gazdasági tevékenységben nem valós piaci szereplők, hanem államilag támogatott monopóliumok vesznek részt. Az orosz vezetés így látja a lehetőségét országa stabi litásának megteremtésére, és így látja garantáltnak nemzeti érdekeinek érvényesítését. Ez a stratégia nagy népszerűségnek örvend Oroszországban, mert a gazdasági nyitást és a szabad piac működését egy átlag orosz azonosítja a jelcini érában tapasztalt káos szal. Lehet, hogy – mint több neves közgazdász felhívta rá a figyelmet – a nemzetközi közösség súlyos hibákat követett el az orosz átmenet kezelésében. De ez semmiképpen sem lehet mentség arra, hogy most Oroszország a régi Szovjetunió eszköztárának elemeit használja a nemzetközi érintkezésben. A demokrácia jelentése Ez a stratégia a demokratikus intézményrendszer gyengüléséhez vezet Oroszországban, de nem csak ott. A demokrácia ugyanis kontrollt jelent az állam és a monopóliumok felett, a demokrácia oknyom ozó riportokat jelent, a demokrácia egyenrangú pártok közötti versenyt és nem utolsósorban szabad piacot és jogbiztonságot jelent. De ha nem a Kreml mondja meg, hogy hová mit kell befektetni, hanem a piac, akkor a putyini rendszer nem működik. Az államilag támogatott orosz gazdasági működés érzékelhető egész Közép- és KeletEurópában. Szeretném hangsúlyozni: nem az a baj, ha egy befektetés orosz. Hanem nekem, mint magyar politikusnak, az a bajom, ha egy olyan befektetés érkezik Magyarországra, amelynek a h átterét nem tudom megismerni. Minden olyan orosz befektetést üdvözlök, amelynek világos a háttere, amelyről megszerezhetők a szükséges információk, amely átlátható. Amelyik azonban nem ilyen, azt ellenzem, mert tudom, hogy a magyar gazdasági rendszer még s érülékeny, és nem nehéz súlyos károkat okozni benne. Felmerül a kérdés, hogy a közép- és keleteurópai államok meg tudjáke védeni magukat egy ilyen gazdasági behatolástól. Nemhogy Magyarország, de még a Magyarországnál erősebb és nagyobb Lengyelország se m tudja megvédeni magát. Nem is beszélve a Magyarországnál is kisebb, ráadásul jelentős orosz kisebbséggel rendelkező balti államokról. Súlyosbítja a térség helyzetét, hogy az energiaellátás terén ki vagyunk szolgáltatva Oroszországnak. Közép- és KeletEur ópának ebből a szempontból is szüksége van a nyugati szövetségesekre. Legfőbb szövetségeseink az EU tagállamai. Az energiaellátás kérdésében ma már kijelenthetjük: a 2006. januári orosz – ukrán válság után megtörtént az áttörés, ma már mindenki tudja, hogy k özös európai energiapolitika nélkül nincs biztonságos Európai Unió. A készülő európai szerződésben a kérdés hangsúlyosan szerepel. De már konkrétumok is vannak: a Nabuccoprojektnek és a Lengyelországot Norvégiával összekötő gázvezetéknek külön megbízottja van az Európai Unióban. Legalább ennyire fontos, hogy a francia elnök szeretné, ha francia szakmai befektető is részt venne a Nabuccoprojekt megvalósításában. Biztató, hogy a francia EUelnökség az
