Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-18
23 Különösen emlékezetes marad számomra Németh Zsolt kampányolása. A Duna TVn át többször is azt üzente Udvarhely népének: a magyar kormány tízm illió dollárt ad a városnak, hogy az visszavásárolja az utóbb elhíresült Szeplőtlen Szűzek Árvaházat. Úgy tett mintha nem tudná: ha a magyar kormány tízmilliót ad érte, akkor a románoknak egymilliárd dollárért sem eladó, hisz a Cserehát régen politikai ügy lett. Szász Jenő, a dísszékely azóta is ott trónol a székely anyavárosban – a románok pedig a fölötte lévő Csereháton. De ha tudjuk, hogy a „polgári” vezetés alatt Udvarhely román lakossága látványosan növekszik, miközben a magyar csökken, akkor még inká bb „áldásosnak” nevezhetjük a Fidesz „nemzeti” támogatását. Ami most történik velünk, az még inkább bizonyítja: amit a román nacionalizmus sem tudott velünk megtenni, azt megtette a Fidesz! Szétszakított! Vadim Tudor, Funar, Băsescu kezet csókolhat Orbán Viktornak, Németh Zsoltnak, Kövér Lászlónak. Az eredményt nem nehéz megjósolni: nem csak az Európai Parlamentben nem lesz képviselője a megosztott erdélyi magyarságnak, de a román parlamentből is kiszorulunk! S akkor jaj nekünk, mert azt a keveset se kapj uk meg, amit eddig kínkeservesen sikerült. Ne feledjük: a vajdasági és a kárpátaljai magyarság parlamenti csődje is jórészt a Fidesz ottani ténykedésének köszönhető. vissza Nemzetpolémiák határok nélkül Új Magyar Szó 2007. október 18. Szerző: Szűcs László Igazán sikeresnek, illetve mondjuk így: elfogadhatónak, korszerűnek a támogatáspolitika reformja bizonyult. Néhány esztendeje még – boldogboldogtalan békeidőket is emlegethetnék – a magyar belpolitikai háborúskodások köz epette egyfajta szabályt erősítő kivételként konszenzusközeliség jellemezte a nemzetpolitika háza táját. Hogy ki, kivel, mennyire képviselt valóban egységes nézőpontokat, mennyi volt a dologban az önbecsapás, arra már kár sok szót vesztegetni, formailag vi szont működgetett a dolog, parlamenti szavazáskor, közös dokumentumok aláírásakor egyetértés mutatkozott. Az, hogy ma nem csupán kormánypárti és ellenzéki különbözőségekről beszélhetünk, hanem a koalíción belül is léteznek, mondjuk így, alternatívák, rész ben az utóbbi évek budapesti fejleményeivel, részben a határon túli szervezetek osztódásával, a különböző érdekű, értékelvű kötődésekkel is magyarázható. A másmás pártállású koncepciókban és megnyilatkozásokban egyaránt domborítanak az üres, populista szó lamok, historizáló közhelyek, uniós lózungok stb. Nyilván az útkeresés egyik okaként említhetjük az intézményrendszer radikális változásait, a megszűnt hivatal, a jegelt állandó értekezlet helyett kapcsolódási pontok kerestetnek. Úgy tűnik, a Gyurcsányko rmány által végrehajtott lendületes változtatások közül igazán sikeresnek, illetve mondjuk így: elfogadhatónak, korszerűnek a támogatáspolitika reformja bizonyult, a különböző csatornák egy irányba terelése, átláthatóbbá tétele ellen aligha lehet elvi kifo gást emelni. Finomítás kérdése a pályázati célok hangsúlyainak, a keretösszegek arányainak igazítása, ezzel kapcsolatban mostanság kevesebb a kritikus hang. Vannak persze mindmáig kibeszéletlen ügyek, amilyen a hamarosan újabb dicstelen évfordulójához érk ező december 5i népszavazásé, amellyel kapcsolatban sokan csak a határon túliak indokolatlan hisztériázását hajlamosak említeni, mintha a referendum kampányát nem egy olyan, hamis adatokkal is operáló kormányzati kampányhisztéria előzte volna meg, amely m ai szemmel nézve elkerülhető lett volna. Mint ahogy úgyahogy van maga a szerencsétlen népszavazás is, amennyiben a két nagy párt képes és hajlandó lett volna parlamenti keretek között kezelni az ügyet, amint a mostani népszavazásdömping kérdéseire is ebb en a közegben kellene a válaszokat megtalálniuk. Egy másik, az anyaországbeli fejleményektől ugyancsak nem független jelenségként tekinthetünk azokra a kapcsolatépítési próbálkozásokra, amelyek látszólag a kormányzati törekvésekkel párhuzamos pályán halad nak, s újabban sok lekezelő, ironizáló, indulatos reakciót váltottak ki. E tekintetben egyes véleményformálókat a tények sem zavarják, így fogalmazhatnak meg például Szili Katalin bírálói olyan sületlenségeket, hogy a házelnök Kárpát-
