Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-18
22 Törvényhozási kuriózumnak számít lassan, ami a kisebbségi törvénnyel történik a román parlamentben. Nem csupán az a természetellenes, hogy soha egy tervezet m ég nem bolyongott ennyit a bukaresti jogalkotási procedúra útvesztőiben. Hanem az is, hogy kezdeményezője, az RMDSZ, kormánypártként sem tudta elfogadtatni elképzeléseit a honatyákkal. Az utca embere pedig úgy gondolná: a hatalmi pozícióba került alakulat okat többek között az különbözteti meg az ellenzéktől, hogy többségi parlamenti támogatottságuk révén képesek megvalósítani a kormányprogramba tömörített választási ígéreteiket. Tudjuk, persze, hogy a 2004 végén hatalomra kerülő koalíció önmagában is kuri ózum volt. Életre keltéséhez az kellett, hogy az elnökválasztáson Traian Băsescu az utolsó száz méteren legyőzze a szociáldemokrata Adrian Năstasét, államfőként pedig a parlamenti választásokon alulmaradt D. A. Szövetség mellé csábítsa a később „erkölcstel en megoldásnak” bizonyuló Konzervatív Pártot, illetve a választásokon még Năstase megszavazására buzdító RMDSZt. Nem tudni, hogy az elnök Dan Voiculescuékat mivel győzte meg. Markó Béláékat azonban többek között azzal, hogy megígérte: a kisebbségi törvény a kormányprogram része lesz. Az lett. Tudjuk azt is, mi lett azután. A „miniszterelnöki lemondás lemondása” után a koalíció először megingott, Voiculescuék távozásával rogyadozni kezdett, majd a demokraták kipenderítésével recsegveropogva összeomlott. Í gy már a jelenlegi két kormánypárt – a liberálisok és az RMDSZ – parlamenti támogatottsága hússzázalékosra apadt. S a kisebbségi törvény? A szociáldemokraták „természetes” ellenreakciói után először a koalíciós társ Konzervatív Párt, majd a szintén koalíc iós társ Demokrata Párt – az államfő alakulata – torpedózta meg röviddel azután, miután a kormány, amelynek tagjai, elfogadta a tervezetet. (Így járt egyébként az ANItörvény is, amelyet szintén elfogadott a kormány, de amelyet a parlamentben annak idején az RMDSZ kívánt megnyirbálni.) Nincs mit csodálkozni azon, hogy a kisebbségi törvény megrekedt. Amikor még azok a jogszabályok sem jutnak jobb sorsra, amelyek elfogadásáról majdhogynem konszenzus született a parlamentben. Az egyéni szavazókerületeket beve zető választási törvény megszavazásához minden feltétel adott volt, mégis elnöki ultimátum kellett ahhoz, hogy a holtpontról kimozduljon. Sőt, elfogadásáért a kormány kész bőrét is vásárra vinni, csakhogy az államfő által beígért referendumot elkerülje. I lyen körülmények közt az lenne igazán kuriózum, ha az RMDSZ tervezetét a jelenlegi összetételű parlament valaha is elfogadná. vissza Csókolózhatnak! Új Magyar Szó 2007. október 18. Szerző: Sike Lajos Akik olvassák itt közö lt jegyzeteimet, talán el sem hiszik, hogy nagy Fideszpárti voltam. Még milyen! Lapelődünk, az RMSZ főszerkesztője lehet ma is őrzi felmondólevelemet, amelyet 1999 őszén írtam hozzá azzal a fájdalommal, hogy az újság, amelynek magam is vezetőségi tagja v oltam, kétszeri tiltakozásom ellenére továbbra is közöl Fideszt bíráló cikkeket, holott (véleményem szerint) „ilyen jó magyar kormány még nem volt a rendszerváltás óta”. Gyarmath János felhívott telefonon és arra kért: várjak egy ideig, nehogy elsiessem. Jönnek a romániai választások, figyeljek Orbánék erdélyi tevékenységére, s aztán döntsek. Döntöttem, maradok a lapnál! Pár hónap elég volt, hogy megváltozzon véleményem. Én, balga, azt tartottam normálisnak, hogy egy magyarországi kormánypárt az erdélyi ö sszmagyarságot támogatja, s mindennél fontosabb számára egységünk, hogy a választáson jól szerepeljünk. Ezzel szemben mit tapasztalunk: durván szétválaszt bennünket, s csakis az ő brancsát, az alakuló jobboldalt segíti. Vezetői valóságos ingajáratban közle kedtek a Budapest – Nagyárad – Székelyudvarhely úton. Felháborító volt, milyen nyíltan és szemtelenül csinálták.
