Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-18
15 Az SZNT is ellenzi az RMDSZ elképzelését A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága súlyos hibának tartja az RMDSZnek azt a törekvését, hogy a romániai régiók átszerve zésével próbálja helyettesí teni Székelyföld autonómiáját és semlegesíteni a székelyek autonómiakövetelését – áll az SZNT tegnapi nyilatkozatában. „Európában egyetlen területi autonómia sem jött létre úgy, ahogyan azt az RMDSZ szakértői javasolják. Fejlesztési régióból soha és sehol nem alakult széles hatáskörökkel felruházott autonómia. Székelyföld autonómiájának alapja – akárcsak a baszk, a katalán, a skót autonómiáké – a népek önrendelkezési joga” – vélik az SZNTsek. A szervezet vezetői szerint továbbá az RMDSZ elképzelése sérti a Kisebbségi Keretegyezmény 16. cikkelyét, amely kimondja, hogy a részes államok tartózkodnak olyan intézkedésektől, amelyek a kisebbségek által lakott területeken a népességi arányokat a kisebbségek hátrányára módosítanák. „Márpedig Hargita megyében 84 sz ázalék, Kovászna megyében 74 százalék a magyarok részaránya. Az RMDSZ által javasolt fejlesztési régióban viszont a magyarság aránya 59 százalékra csökkenne” – sommáznak. vissza A szomorújáték felvonásai Szabad Újság 200 71017 18:22 Élő múlt 200740, október 3. Szerző: Koncsol László Beneš dekrétumainak történelmi summázata Falumban, Deregnyőn és Ungváron megsirattuk zsidó szomszédainkat, amikor elbúcsúzni jöttek hozzánk. Mi nem hittük, ők viszont már tudták, hogy a tehervagonok a kö zeli vég felé ragadják őket. Talán meg kellett volna halnunk értük. Nem tudom. Ezt parancsolta volna a szeretet ó- és újszövetségi törvénye. Az élet azonban mást sugallt, s az életösztön többnyire erősebb a felebaráti szeretetnél. Izidor bácsi, Janka néni , pajtásom, Dávid bocsássák meg nekünk odaátról, ha nem öltünk, és nem gyilkoltattuk le magunkat. Nem éltem meg az amerikai őslakók, az afrikai feketék, a krími tatárok, a kalmükök, a balti nemzetek vagy az ukránok sorsát, sem a törökországi görögökét és örményekét, akik kiűzettek több ezer éves telephelyeikről, legyilkoltattak vagy földönfutókká tétettek – de ismerem sorsukat forrásaimból. Azt is tudom, mert még egyetemi hallgató koromban kijegyzeteltem Dalibor Krno lakat alól, a pozsonyi jogi kar profess zori könyvtárából kicsent könyvét, amely az 1946 – 47. évi párizsi béketárgyalások fődokumentumait tartalmazza Jednali jsme o mír s Maďarskem címmel, hogy a csehszlovák fél, mint precedensre, az egész nemzeteket likvidálni kész sztálini mintára hivatkozott, hangoztatva, hogy az ország németjeivel és magyarjaival a grúzorosz diktátor receptje szerint kíván elbánni. (A babiloniakra és a perzsákra is hivatkozhatott volna, akik az ókor zsidóságát országukba deportálták.) A polgár Beneš, a kommunista Gottwald s a magukat demokratának minősítő pártok kisebb kaliberű politikusai refrénként hangoztatták minden fórumon, hogy a szlávok ennyien vannak, legyőzték a tengelyhatalmakat, s a Szovjetunió szlávjaival és a nagy Sztálinnal a hátuk mögött övék lesz Európa jövője . Színtiszta szláv államot akarnak gyúrni országukból, s határaik közt ilyen és ilyen okokból nem tűrnek meg nem szláv népelemeket. A képlet ismerős, bár a csehszlovák nemzetpolitikai stratégiában fizikai megsemmisítésükről nem esett szó. A pángermánizmus után a pánszlávizmus. S a világ mindkettőnek ittaissza a levét. A Kárpátmedence történelme, amíg a területnek a magyarság adott nevet, ilyen etnikai tisztogatást nem ismert. Folytak telepítések, de bel- és külföldi toborzással és vallási, felekezeti, ga zdasági, politikaiönkormányzati előjogokkal a betelepítettek javára. Nem kirekesztő, hanem befogadó nemzet voltunk, mondják, s ez általában meg is felel az igazságnak, bár Trianon felől tekintve vissza, őseinknek óvatosabban kellett volna telepítgetniük. Ezért volt olyan döbbenetes a csehek és a szlovákok eljárása velünk, magyarokkal szemben; honfoglaló mohóságukat csak kisnemzeti imperializmusként határozhatjuk meg. Ennek a cseh politika már 19181919ben is bizonyságát adta, majd folytatta a gyakorlatot a felvidéki magyarság hátráyára megvalósított földreformmal, a szláv telepek sűrű hálózatának beékelésével, kárpátaljai csehesítő politikájával, az egész belső gyarmatosítással, amelyről a szlovákoknak is vannak lehangoló, szakításokra ingerlő emlékeik: mi ndig azzal az eszköztárral szolgálták
