Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-17
21 Romániai látogatásán Pöttering a diplomácia szabályai szerint elsőként az államfővel tárgyalt, és nem emelt kifogást az ellen, hogy az EPválasztásokkal egyidejűleg népszavazást is szervezzenek. A lényeg, hogy Európáról, az Unióról szóljon a kampány. Népszavazás n élkül sem arról fog szólni amúgy. Az EP elnöke, ha kicsit is tisztában lenne a tényekkel, akkor azt is tudná, hogy az egyéni körzetes szavazás nyomán egyáltalán nem lenne ennyire jól megoldott a kisebbségek képviselete a törvényhozásban. Tudná, hogy Európ a egyik legnagyobb, kisebbségben élő közössége, melynek képviselői egyébként az EPP tagjai, éppen a konzervatív pártcsaládba minden fenntartás nélkül befogadott PD és Traian Băsescu közbenjárásával szorulhat a politikai élet peremére. A konzervatív politi kusnak figyelnie kellene, hogy a „modellérték” pillanatnyilag arról szól, hogy a román politikai elit nagy része lejáratni akarja a magyar nemzeti kisebbség képviseletét, hátha leszerepelnek az EPválasztáson, és azt követően a törvényhozási és helyhatóság i megmérettetésen is. Azt csak remélni lehet, hogy Pöttering urat valaki felvilágosította a valóságról is. Hogy ha már segíteni nem tud, legalább ne rontson a helyzeten. vissza A papagájok nem kapnak kölest Új Magyar Szó 2 007. október 17. Szerző: Lokodi Imre A román sajtó gyanúsan megtisztelte az RMDSZt: rosszabbat vártunk a jobb helyett, vagyis nem lendült (még) harcos támadásba, holott látnia kellett, a szövetség a fejlesztési régiók átrajzolásáról komolyan beszélt Maro svásárhelyen. Akárhogy is vesszük, a moldován nyelv most mindeneknél fontosabb. Akik nyelvüknek tekintik, azoknak értelemszerűen azért, akik pedig hallani sem akarnak róla, azok csípőből, beindulásból a moldován nyelv emlegetése ellen tiltakoznak. Ha nem tévedünk, ez is valamelyest – vagy nagyon is – rávilágít arra, hogy a nagyromán eszme hogyan viszonyul a másság értelmezéséhez, akár a keleteurópai kulturális régiók megbecsüléséhez. Az sem vitás, hogy a román sajtó most a hét elején gyanúsan megtisztel te az RMDSZt: rosszabbat vártunk a jobb helyett, vagyis nem lendült (még) harcos támadásba, holott látnia kellett, a szövetség a fejlesztési régiók átrajzolásáról komolyan beszélt Marosvásárhelyen. Higgyük azt, hogy lassan kezd jobb belátásra térni a romá n politikum, a hisztéria helyére lassan beköltözik a csöndes racionalitás? Azt hiszem, még mindig nem erről van szó, hiszen a PD bizonyította éppen, amikor politikusainak szájából kiszaladt „szövetségi köztársaság” rettenetes kifejezés, hogy a „felelőtlen ül” megbontott tabutémát hogyan kell rekordidő alatt visszadöngölni abba a bizonyos szelencébe. Elképzelhetőnek tartom, hogy ezért valakik zárt ajtók mögött kaptak egy rendes fejmosást, sőt az is lehet, hogy a papagájok sem kapnak kölest, mert nehogy. Haj lanék arra, hogy ki van adva, legalábbis értve van a többségi politikai ukáz: ezt a fájdalmat inkább agyon kell hallgatni, mintsem támadni vagy vérmérséklet szerint vele vitatkozni, mert ha mégis, akkor nyilvánvalóvá válik: itt többről van szó, mint amiről az (ál)hazafias érzelem dumál, amiért hovatovább európai piacokon (mondjuk az utódállamokat leszámítva) senki sem hajlandó adni egy garast. Tény, az RMDSZ kampányidőben vette elő ezt az újabb gyújtóbombát, de hát végső soron minden programnak, sőt kormán yprogramnak kampányidőben kell ösvényt adni, de arra is jó lehet, hogy jobb esetben kulturált hangnemű, szakmai opciókkal érvelő ellenvéleményeket szüljön, esetleg normális vita szintjére emelhető, sőt társadalmi közbeszéd témája legyen. Tagadhatatlan hát , hogy a szövetség most azt a folyamatot kívánja útra állítani, amely még országunkban nagyon kezdeti fejlődési szakaszban található: a primitív román regionális politikát és intézményrendszert fejlesztené. Fejlesztené, mert nyilvánvaló, hogy a regionális politika még a jelenlevő kereteket sem képes kitölteni, nemhogy feszítené azok határait.
