Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-16
17 Mindez, nyi lvánvalóan nem pontosan ugyanígy megfogalmazva, de ott gomolygott bennem a Sapientia egyik előadótermében, miközben Romsics Ignác történészprofesszor előadását hallgattam a magyar történelem jelenkori vonatkozásairól, és nem is akármilyen időszakról, hanem éppen azokról az évekről, amelyek Trianontól Párizsig meghatározták nem csupán egy ország, hanem nemzedékek sorsát. Az előadó nem feltételezett, nem keresett bűnbakot vagy jelképeket, nem vádolt és nem szórt hamut senkinek a fejére: szakmájának jól megha tározott fogalmaival világított rá arra, hogy az eddig feltárt történelmi források alapján egészen pontosan mi is történt azokban az esztendőkben, melyek voltak azok a külső és belső tényezők, amelyek a maguk összefüggő rendszerében alapvető módon befolyás olták a történéseket. Soksok más, az erdélyi tájakon barangoló, magát történésznek, őstörténésznek, középkor- és jelenkorkutatónak, nyelvésznek és ónyelvésznek, régésznek, lovagnak, vitéznek, táltosnak és ki tudja, még minek mondó előadóval szemben itt n em volt sorscsapás, és nem volt átok. Nem volt végzet és nem volt felmagasztosulás. Nem volt világméretű összeesküvés, és még csak az emberi tévedések szomorújátéka sem zajlott Európa színpadának egyik sarkában, hanem ott vonult előttünk a történelem a mag a évszámaiban és adatsoraiban, a maga dokumentumaiban, az egykori döntések és cselekedetek visszafordíthatatlanságában, nem pedig a „mi lett volna, ha...“ típusú képzelgések tömkelegében, amelyekkel jó néhányan olyan szívesen ámítják önmagukat. Az így ért elmezett történelem az önmagunkkal és a világgal való becsületes szembenézés lehetősége. Az önazonosság többek között erre támaszkodik és nem a szüntelen öntömjénezésre. Hanem annak felismerésére, hogy a magunk győzelmeivel és vereségeivel, a magunk helyes és helytelen döntéseivel, sikereivel és kudarcaival egy olyan európai nemzet és nép vagyunk, amelynek a huszonegyedik században ugyanúgy meg kell találnia további fejlődésének és önmegvalósításának útját, ahogyan azt mások is megtették. Ehhez nem elég az t mondani egyszer, kétszer, háromszor vagy végtelen sokszor, hogy magyar vagyok, hogy európai vagyok, hogy hősies történelmi személyiségeimtől eredeztetően csakis én vagyok a legjobb, a legbátrabb, a szabadságot leginkább szomjazó, hanem a világ által is e lismerhető, saját magunk számára pedig egyenesen nélkülözhetetlen értékteremtéssel, a változó időkkel összhangban álló alkalmazkodó képességgel kell mindezt folyamatosan igazolni. Ez jóval nehezebb. De nincs más út. Erdélyben sem. vissza Montenegró aláírta a társulást Világgazdaság 20071016 Zeljko Sturanovic montenegrói kormányfő aláírta az uniós külügyminiszterekkel országa stabilizációs és társulási egyezményét, megtéve az első lépést az EUtagsághoz vezető úton. A sze rződés aláírása azt követően vált lehetővé, hogy Bulgária elállt a vétóval való fenyegetéstől. Szófia azért fenyegetett az egyezmény megkötésének megakadályozásával, mert el akarja érni, hogy cirill betűs ábécéjében továbbra is „evro”ként legyen írható az euró. Mint ismert, az Európai Központi Bank minden tagállamban azonos írásmódot szeretne a közös valutára, így az ékezetes magyar „euró” sincs ínyére. Bulgária most ígéretet kapott arra, hogy az EU a mihamarabb rendezi az ügyet. vissza Göncz Kinga bízik a sikerben Népszava 2007. október 16. Optimistának mondta magát G öncz Kinga külügyminiszter hétfő n Luxembourgban azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unió ta gországainak állam- és kormányfő i még ezen a héten megállapodásra j utnak az EU új szerz ő désér ő l. – Mindenki nyomatékosan jelezte: els ő rend ű érdek, hogy most megállapodás legyen – mondta a magyar diplomácia vezet ő je az uniós külügyminiszterek ülését követő en tartott sajtótájékoztatóján. Elmondta ugyanakkor azt is, hogy töb b kérdést a csütörtöki és pénteki lisszaboni csúcstalálkozón kell véglegesen rendezni. Még mindig nem tartja kielégítő nek Szerbia együttm ű ködését a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bű nöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszékkel Carl a Del Ponte, a z ENSZtestület fő ügyésze. Az európai uniós tagországok külügyminisztereinek luxembourgi ülésén felszólalva Del Ponte azt mondta, hogy az együttm ű ködés
