Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-16
18 még lassú és nem teljes. Hozzátette viszont, hogy az egy évvel ezelő tti helyzethez képest javulást lát. Del Ponte bejelentett e, hogy még a hónap vége elő tt visszatér Belgrádba további tárgyalásokra. Értésre adta, a törvényszék elengedhetetlennek tartja Ratko Mladics volt boszniai szerb hadseregparancsnok Hágába kerülését ahhoz, hogy egyértelmű en pozitívan í télje meg Szerbia együ ttmű ködését. Megismételte azt a véleményét, hogy Belgrádnak megvannak az eszközei ehhez. vissza Koszovó: változás a változatlanságban - Közelebb hozhatja a szerb és az albán lakosságot, hogy mindkét né pcsoport nyomorban él Népszava 2007. október 16. Szerző: Rónay Tamás A koszovói politikusok rendre óriási önbizalommal jelentik ki: történjék bármi, december 9én, ha kell, egyoldalúan hirdetik ki a tartomány függetlenségét. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa ugy anis eddig szabott határid ő t a papíron még Szerbiához tartozó tartomány státusáról való megegyezésre. A függetlenség azonban aligha jelent gyógyírt Koszovó alapvet ő bajaira: a korrupcióra, a társadalmi egyenl ő tlenségekre, a nacionalizmusra. Aknamentesíté s Koszovóban – súlyos örökséggel kell megbirkóznia a tartománynak A Koszovó státusáról szóló eddigi egyeztetések nem sok sikert hoztak. Az álláspontok teljesen megmerevedtek. Amint az várható volt, a hét végi újabb tárgyalási forduló sem hozott áttörést, a melyen nemzetközi szakért ő k bevonásával próbáltak kompromisszumot keresni. Az albánok – az Ahtisaaritervnek megfelel ő en – csak a függetlenséget tartják elfogadhatónak, a szerbek err ő l pedig hallani sem akarnak. Ráadásul egy friss felmérés szerint Szerbia lakosságának többsége már úgy gondolja: fontosabb Koszovó megtartása, mint a köztársaság európai uniós csatlakozása. A szerb médiumok nem sok jó szót vesztegetnek a tartományra. A szervezett b ű nözés fellegvárának írják le, ahol sokan drog, illetve ember kereskedelemb ő l élnek. Mindezt a koszovói ENSZközigazgatás tehetetlenül szemléli. A lakosság nagy része eközben nyomorog. Els ő sorban 2004 óta jelennek meg különösen lesújtó cikkek Koszovóról: a szerbek ekkor menekültek át Szerbiába a feldühödött albánok e lol. A szerb médiumok nyilván elfogultak ugyan, de a tartomány mindennapi életér ő l valóban nem sok jó mondható el. Igaz, valami kedvez ő változás mégiscsak történt. A Szerbiát és Koszovót elválasztó merdarei határátkel ő n például egyre több szerb rendszámú autó bukkan fel, amelyek Koszovó felé haladnak. Sot a tartomány északnyugati részén fekv ő Istokba több szerb család tért vissza otthonába, s renoválták a pravoszláv templomot. Normális hétköznapokról persze korai lenne beszélni. A der ű látóbbak szerint épp en az hozhatja közelebb egymáshoz a két népcsoportot, hogy ugyanazokkal a mindennapi gondokkal kell szembesülniük. A szerbek és az albánok számára is nyilvánvaló, hogy sem az ENSZ, sem pedig az EU nem dolgozott ki semmiféle fejlesztési programot a tartomán y számára. Márpedig miel ő bb tenni kellene valamit, mert Koszovó valóban belesüppedhet a nyomorba. Az áramellátás például még ma sem zavartalan. A környezetet drámaian szennyez ő barnaszénbányák nem jelentettek megoldást: túlságosan kevés energiát termelnek. Koszovónak nincs ipara. A termékek túlnyomó részét importálják. A mez ő gazdaság is rendkívül súlyos bajokkal küzd. Igen gyér az állatállomány, s a csapnivaló infrastruktúra miatt a tejet csak ónos lassúsággal tudják eljuttatni a feldolgozóüzemekbe. Addig nem is számíthatunk nagyobb el ő relépésre, amíg a nemzetközi szervezetek biztosítják a legtöbb munkát, s nem a befektet ő k. Igaz, az ENSZ, az EBESZ és az EU által fenntartott állások igen jól fizetnek. A világszervezet például havi 400800 eurót ad egy kosz ovói tolmácsnak, miközben egy pristinai egyetemi professzor a legjobb esetben is csak 300 euróra tesz szert. Kevéssé közismert, hogy a nemzetközi szervezetek megannyi éttermet tartanak fenn a tartomány több városában. Ám csak a leggazdagabbak engedhetik me g, hogy itt étkezzenek: igencsak megkérik a finomságok árát. Az egyel ő re távolról sem körvonalazódó szerb – albán megbékélés szempontjából mindenesetre kevés der ű látásra ad okot, hogy Albániából szítják a nacionalizmust a szkipetárok körében. Több olyan kön yvet terjesztenek a koszovóiak között, amelyek az albánok fels ő bbrend ű ségét hirdetik. Ezekb en az áltudományos munkákban idő nként egészen elképeszt ő állításokat olvashatunk. Egy albán anyától származó francia „tudó s”, bizonyos Robert D’Angéley mű vében egyen esen arra a következtetésre jutott, hogy a görög mitológia valójában az albánokról szól. Az albán ultranacionalisták el őszeretettel idézik a szakértő i körökben természetesen teljesen ismeretlen Giuseppe
