Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-12
43 S. T.: Egy ilyen döntés nemcsak az EUban, de a világ legtöbb országában szalonképtelen, civilizálatlan döntésnek számít, és ezt alighanem Ficóék is nagyon jól tudják. De abban reménykednek - tegyük hozzá, részint okkal , hogy néhány külföldi hivatalosság dorgálása mellett az európai közvélemény szemet huny a dolog felett, mint ahogy tette akkor, amikor 2002ben a cseh parlament erősítette meg a Benešdekrétumokat, s ú gy tekint majd az ügyre, mint két középeurópai nép bonyolult történelmi vitájára. Az a szomorú, hogy ezzel a politikával a jelenlegi szlovák kormánykoalíció, amely a nacionalista indulatok felkorbácsolásával a határain belül már amúgy is roppant népszerűs égre tett szert, további jó pontokat tud szerezni a választóknál. Nem véletlen, hogy még az ottani ellenzék sem mert szembemenni a fő iránnyal, s - egy tartózkodó kereszténydemokrata képviselőt leszámítva - nem akadt senki a százhúsz szlovák kormánypárti é s ellenzéki képviselő között, aki a Benesdekrétumok megerősítése ellen szavazott volna a parlamentben. HVG: De mivel magyarázza, hogy ezúttal - ellentétben például a megvert magyar lány, Malina Hedvig ügyével - még a mértékadó szlovák értelmiség sem halla tta a hangját? S. T.: A szlovák "néplélek" megértéséhez tudni kell, hogy egy nagyon fiatal államról van szó. Eltekintve egy rövid - 19391945 közötti - időszaktól, önálló Szlovákiáról csak 1993, Csehszlovákia felbomlása óta beszélhetünk. Jelenleg a szlová k nemzetkép, nemzettudat kiépítésének időszakát éli az ország, s ebben nagyon jelentős szerepe van a nemzeti mártirológiának. A szlovák történelmet nagyon sokan egyfajta szenvedéstörténetként élik meg, amely arról szólt, hogy a szlovák nép ősi földjén évsz ázadokon keresztül idegenek, nevezetesen a magyarok uralkodtak. Ha meggondoljuk, milyen erős volt például az a dualizmus kori magyarosító politika, amelynek eredményeként a szlovák iskolahálózat egykét évtized leforgása alatt a korábbinak közel ötödére zs ugorodott, érthetőnek is mondható az indulat. Amikor 1918 végén megalakult Csehszlovákia, a történteket megint csak úgy élték meg, hogy az egyik alávetettségből a másikba - a magyarokéból a csehekébe - kerültek. Újabb trauma volt az 1938as bécsi döntés, a mire mi azt mondjuk, visszakaptuk a Felvidék egy részét, ők viszont ezt újabb jog- és területfosztásként élték meg. De irritálja őket már a Felvidék szó használata is. Vagy itt vannak a legújabb kori sérelmek: az 1968as katonai bevonulás, sőt - szlovák tö rténészkollégámtól tudom - így tekintenek a bősnagymarosi vízlépcsőépítés ügyére is, amiben megint csak úgy érzik, ők húzták a rövidebbet. HVG: Annyi viharos évszázad után némi kisebbségi komplexus akár érthetőnek is mondható. De mivel szolgáltat okot Ma gyarország a jelenkori félelmekre? Az itthoni ellenzék például épp azt sérelmezi, hogy a Gyurcsánykormány cserbenhagyta a határon túli magyarokat, megszüntette például önálló hivatalukat, a Teleki Intézetet, összevont számos alapítványt, és nem hívja össz e a Magyar Állandó Értekezletet. S. T.: A Benešdekrétumok minapi megerősítésében nagyon komolyan benne van az a félelem, hogy a schengeni határok kitolódásával, a két ország közötti határok virtuálissá válásával megvalósul az, amiről nálunk is számos pol itikai erő úgy beszél, mint egyfajta történelmi igazságtételről, nemzetegyesítésről. S bár a szlovákok is pontosan tudják, hogy a határok valójában nem tűnnek el, már e gondolattól is borsódzik a hátuk. De azt is látni kell, hogy amikor a kormány - például legutóbb a Magyar Gárda megalakulása kapcsán - a fasiszta veszély növekedéséről beszél Magyarországon, az kétélű fegyver. Itthon talán belpolitikai hasznot hozhat valamelyik politikai tábornak, ám olyan politikai muníciót szolgáltat a kinti szélsőséges, n acionalista erőknek, amelyet azok örömmel használnak fel a magyarok, illetve Magyarország elleni propagandájukban. HVG: Történészi tapasztalatai mit mondanak, milyen megoldás, kimenet várható? S. T.: Rövid távon nem számítok látványos eredményre, megbéké lésre. Meg kell várni, amíg Szlovákia megküzd a nemzetépítés korai stádiumában szinte óhatatlanul jelentkező heves indulatokkal, érzelmekkel. Szembesülniük kell például azzal, hogy a határok virtuálissá válása nem jelenti a határok megszűnését, és meg kell győződniük arról, ami igaz is: Magyarországnak nincsenek agresszív szándékai. A labda most az ő térfelükön pattog. Nekünk türelmesnek kell lennünk, ami persze nem jelenti azt, hogy a véleményünket - például a Benešdekrétumok ügyében - véka alá kellene re jtenünk. De az is biztos, hogy a szlovákok iránti empátia nélkül nem lesz megbékélés, mint ahogy akkor sem, ha északi szomszédainknál nem kerekednek felül az érzelmeken a józan érvek. vissza
