Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-12
25 Újabb ígéretek a romáknak Magyar Hírlap 2007.10.12. Roma kulturális központot akar létrehozni Budapesten Demszky Gábor főpolgármester. A Jövőt a jövőben címmel rendezett konferencián elmondta: az intézmény egy a Millenáris parkhoz hasonló létesítmény lenne, amely helyet adna a roma képzőművészetnek, zenének és irodalmi alkotásoknak. A konferencián a Fővárosi Cigány Önkormányzat és a Fővár osi Önkormányzat két szándéknyilatkozatot írt alá a Budapesten élő roma társadalom szociális, egészségügyi és foglalkoztatási helyzetének javítására. Demszky szerint az egyik legfontosabb cél annak elérése, hogy a romák vállalják származásukat, hiszen míg hazánkban körülbelül félmillió roma él, ennek csak körülbelül a fele vallotta magát annak a legutóbbi népszámláláson. Tarlós István, a fővárosi Fidesz – KDNP frakcióvezetője szerint nem elég a retorika szintjén foglalkozni a romahelyzettel és formális intézkedéseket hozni, cselekedni kellene végre. Szerinte a szándéknyilatkozatnál fontosabb, hogy milyen módon és mikor fog m egvalósulni. Hozzátette: ma még az is probléma, hogy húszmillió forintos oktatási támogatást megkapjanak a romák. vissza A Benesdekrétumok és a befejezetlen múlt Magyar Hírlap 2007.10.12. Az Echo Televízió Befejezetle n múlt című műsorának legutóbbi adásában az Edvard Benes nevéhez kötődő dekrétumokról volt szó, amelyek a háború után a kollektív bűnösség elvének alkalmazásával földönfutóvá tették a Csehszlovák Köztársaság több százezer német és magyar állampolgárát. Kun Miklós történész, egyetemi tanár vendége Martonyi János volt külügyminiszter és Duray Miklós szlovákiai parlamenti képviselő volt. Kun Miklós: Edvard Benest sokáig nálunk is idealizálták, mint az antifasiszta küzdelem képviselőjét. Pedig nagyon sokan áld ozatul estek politikájának, amellyel homogén szláv nemzetet akart létrehozni. 1943ban Moszkvában előadta Sztálinnak a nemzetek kollektív büntetésével kapcsolatos elképzeléseit. Duray Miklós: Edvard Benes 1942től adott ki elnöki dekrétumokat, különböző s zintű rendeleteket, noha erre az alkotmány értelmében nem lett volna joga. 1938. október 6án, a szlovák autonómia létrejöttének napján ugyanis Benes lemondott köztársasági elnöki tisztségéről, és külföldre távozott. Noha ekkortól nem volt legitim képvisel ője a csehszlovák államnak, a nagyhatalmak, amelyek nem ismerték el a politikai realitásokat, államfőként tárgyaltak vele. Benes – alkotmányossági és politikai szempontból is aggályos helyzetben – dekrétumokkal kormányozta emigráns környezetét, egészen 194 4es hazatéréséig. Kun Miklós: A kollektív bűnösség fogalmát igazán a náci Németországban és a sztálini Szovjetunióban érvényesítették – az egyik birodalomban a zsidókkal, a másik helyen többek között a lengyelekkel szemben. De hihetetlenül morbid a kauká zusi nemzetek tragédiája is: a második világháború nehéz időszakában, amikor Sztálinnak égetően szüksége lett volna a katonákra, csaknem százezer fegyverest küldött saját hazájának kaukázusi régióiba, és a náci megszállókkal való kollaborálás ürügyén egész népeket deportáltatott, az újszülöttektől az aggastyánokig. De hogy lehet az, hogy Benes, aki a mai európai balliberális értelmiség szerint Masarykkal együtt a demokrácia mintaképe volt, elszánta magát ilyen lépésre? Martonyi János: A német lakosság depo rtálásáról Benes 1943ban Sztálinnal egyezett meg, s csak találgathatunk, mi lett volna, ha a Hitlerellenes koalíció angolszász tagjaival tárgyal erről. Az azonban tény, hogy a döntés nem egyezett sem a korabeli nemzetközi jogelvekkel, sem az erkölcsi tét elekkel. A kisebbségvédelem egyébként bekerült a versaillesi szerződésekbe. Az 1947es párizsiba már nem, de a versaillesi szerződések jelentős kisebbségvédelmi rendelkezéseket tartalmaztak. Kun Miklós: Az atlanti chartában, a náciellenes szövetség alap dokumentumában sem szerepelt a kollektív bűnösség elve. Martonyi János: Ez teljesen egyértelmű. Soha ennek jogi alapja nem volt, és természetesen ma még kevésbé lenne: az Európai Unió egész jogrendszere a hátrányos megkülönböztetés tilalmára épül. Eközben – túl a most született,
