Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-10
20 pártelnök. – Nem akarom azt ál lítani, hogy bizonyos kérdésekben nincsenek eltérő vélemények, de ezt természetesnek tartom.” Hasonlóan vélekedik Bugár Béla korábbi pártelnök is. „A párton belül vannak eltérő nézetek, ami teljesen természetes és egészséges, amíg nyílt vita folyik, melyne k végén közös álláspont alakul ki” – mondta lapunknak Bugár. – Akkor lesz gond, ha az eltérő állásponton lévőket úgy kezelik, hogy ártani akarnak a pártnak.” Öllős úgy véli, hogy a párt most egységesebb, mint a nyár elején volt, és ez részben a Benešdekr étumokról kialakult vitának, a nyár és az ősz politikai eseményeinek is köszönhető. Nem hiszi azonban, hogy Csáky Pál egységesítési szándékkal vetette fel a kárpótlás témáját júliusban. „Nem volt mögötte világos koncepció, csak nagyot akart mondani” – véli Öllős . Szerinte azonban a jelenlegi egység csak addig tart, amíg személyi kérdések megvitatására nem kerül sor. „Az utolsó ilyen kérdés a pártigazgató személyének a kiválasztása volt, az is kemény vitát eredményezett” – magyarázza a politológus. Éles elle ntétekre azonban csak akkor lehet számítani, ha lesz működőképes, szervezett ellenzék, ha ez nem alakul ki, akkor a jelenleg is létező elégedetlenek tábora morzsolódni fog. A kialakult nyomás csak rövid távon növeli az MKP egységét. „Nem szabad megfeledkez ni arról, hogy a közeljövőben nem lesznek választások – mondta Öllős . – Az kevés, ha hosszú távon csak ez az egy témája marad a pártnak.” Szerinte rövid időn belül a Benešdekrétumok kérdését nem lehet megoldani, feszült szlovák – magyar viszony pedig elsőso rban a Szlovák Nemzeti Pártnak érdeke. Úgy véli, hogy a pártnak szakpolitikai kérdésekre kellene összpontosítania. vissza LAJOS P. JÁNOS Vágyainknak sólyomszárnya Új Szó 2007.10.09. „Három ember van a magyar politikában , akiket ti, határon túliak el tudtok viselni” – válaszolta miértemre az október 6ai pozsonypüspöki ünnepség után budapesti kollégám, tételesen is felsorolva a „kiválasztottakat”: „a” Sólyom László, „az” Orbán Viktor és „a” Szili Katalin. Nomármost, fejt egette tovább, Orbánra, amióta nem közjogi méltóság, csak egyszerű pártelnök, a kutya sem kíváncsi. A köztársasági elnök úr meg, ugye, azt hitte, hogy csak úgy korzózhat Komárom utcáin, mintha a szabad Európa szabad polgára lenne, vagy tudom is én, s lám, ingoványos talajra tévedt. Szóval, nem lett volna szabad úgy járnia s kelnie Komáromban, mintha Magyarország északi részén lenne, hanem a Szlovákia déli részének kijáró alázattal, némi megilletődöttséggel illett volna rónia a kopott macskaköveket, elhelyez ve a kegyelet virágait a duklai hadművelet hatvanötödik évfordulója tiszteletére Szent Cirill és Metód szobránál, utóvégre ők és a szovjetek tették naggyá és szabaddá ezt az országot. Most aztán örülhet, ha a nevét nem írják fel a „vármegyés” Toroczkayé me llé a feketelistára… S így jutunk el az okfejtésben odáig, hogy a jelenlegi áldatlan körülmények közepette Szili Katalin házelnök az egyetlen olyan magyarországi politikus, aki jelenlétével emelni tudja e meghitt ünnepség fényét. S ő, becsületére legyen m ondva, korrektül is viselkedett. Bájosan visszautasította a média közeledését, nem nyilatkozott sem a dekrétumokról, sem egyéb szekrétumokról, s amikor a kopjafa megszentelése után a Szózat eléneklésére került sor, nekem úgy tűnt, csak playbackelt… Amilye n nyughatatlan népség vagyunk, persze ez az ünnepség sem múlhatott el provokáció nélkül, úgy, hogy a többségi nemzet orra alá ne dörgöltünk volna valamit. Mert amikor a II. világháborúban elesett hősök szobrának megkoszorúzására került sor, csak azért is e l kellett énekelnünk, hogy „Kis lak áll a nagy Duna mentében…”; s amikor a dalban odaértünk, hogy „… vágyaimnak sólyomszárnya támadt”, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, mire is megy ki a játék. Most kérdezheti a szlovák fél: miért kellet nekünk felemle getnünk a Sólymot…? vissza LŐRINCZ ADRIÁN
