Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-06
7 - Akkor miről van szó? A klasszikus drámaelméletből ismert, ha egy pisztoly megjelenik a színpadon, annak előbbutóbb el kell sülnie. Ha nem sül el, rossz a darab. Ráadásul idén van a szomorú események 60. évfordulója, s tudjuk, milyen fontos szerepet játszanak életünkben bizonyos évfordulók, szimbólumok. Tehát nem tudom elhinni, hogy csak egy „unaloműző” ballépésről volt szó, bár az uborkaszezon is szerepet játszhatott. A legfőbb ok azonban szerintem a Bugár távozása utáni félel em volt a pártszakadástól. Belső kohézió hiányában a legjobb módszer egy külső „ellenséget” találni, amely egybeforrasztja a csapatot. A Benešdekrétumokkal a kohézió is kialakult, hiszen ez a téma minden magyar számára még mindig fájdalmas. A szlovák társ adalom pedig, ahogy az a posztkommunista országok lélektanának nagykönyvében meg van írva, a „bántanak minket a magyarok” jelszó hallatán azonnal összefogott. Erről szólt a parlamenti szavazás. - Ön számos nemzetközi konfliktusban mediátorként próbálta k ibékíteni a szembenálló feleket. Ebben az esetben hogyan fogna hozzá a feladathoz? - A mediátor szerepe akkor működik, ha mindkét oldal meg akarja oldani a konfliktust. Ebben az esetben mindkét fél úgy döntött, nem akarja megoldani, sőt gerjeszteni fogja a viszályt. Itt sajnos ez a dolog megfeneklett. - Ez a politikai szint. Vannak egyéb társadalmi csoportok, amelyek lépni tudnának az ügyben? - Hogyne. Például az értelmiség. - A szlovákiai magyar értelmiségre gondol? - Sokkal izgalmasabb lenne a dolo g, ha közös szlovákmagyar kezdeményezés születne. De a helyi véleményformáló csoportok is fontos szerepet játszhatnának. Lényeg, hogy a konfliktust kiváltó csoportot – a politikai elitet – félre kell tenni, el kell felejteni. Hadd mondjak el egy nagyon id evágó viccet: az öreg Kohn 40 évnyi ügy védi munka után nyugdíjba vonul, és átadja a fiának a jól menő ügyvédi irodáját. A fiú egy hét után boldogan újságolja apjának: Találtam egy ügyet az aktáid közt, amit te 40 évig nem tudtál megoldani, én pedig egy hét alatt megoldottam. Az apa erre ezt vál aszolja: Fiam, ilyen hülyét, mint te vagy, még nem láttam. Én 40 évig ebből az ügyből éltem, te pedig egy hét alatt elrontottad az egészet. A politikai elit hozzáállása nagyon hasonló, ezért ezt a réteget, úgy ahogy van, ki kell hagyni a helyzet megoldásáb ól. - Ez érvényes a magyarországi politikai elitre is? - Teljes mértékben. A történetnek ugyanis van egy magyarországi mellékszála, mozgatórugója is, amely nagy szerepet játszik a konfliktus tudatos gerjesztésében. - Térjünk vissza a megoldáshoz. Kik helyettesíthetnék tehát a politikai elitet? - Azok a csoportok, amelyek ebben motiváltak. Ezek a már felsorolt értelmiségiek és a helyi, vegyes lakosságú területeken élő véleményformáló csoportok: a polgármesterek, az orvosok, a papok, a tanítók, az újságírók és a diákok. - Úgy véli, a szlovákiai ma gyar értelmiség egységesen tudna ebben fellépni? - Igen, mert a helyzet megoldásában motivált. Azt is látni kell, hogy az 1995 – 98as időszakhoz képest, amikor ott volt a közös ellenség, Vladimír Mečiar, most sokkal ritkább a kommunikáció a szlovákmagyar informális csoportok – a nonprofit szervezetek, értelmiségiek, újságírók, polgármesterek között. Kicsit ellustultunk, hiszen azzal, hogy az MKP bekerült a kormányba, a dolgok elrendeződtek, s kicsit pénzcentrikusak is lettünk. Fel kellene újítani a korábbi együttműködést. - Visszatérnék a Benešdekrétumokhoz. Ön szerint nem kellene inkább elfelejteni az egészet, és a jövőbe tekinteni? - Nem, mert bizonyos lélektanilag lezáratlan momentumok évtizedeken át rezonálnak az emberekben. Azt a kétoldalú szimboli kus gesztust, hogy „gyerekek, ne haragudjatok!“ nem lehet megkerülni. - Nem éppen ezt tette az MKP is? Hiszen a Benešdekrétumokkal kapcsolatos kezdeményezés után azonnal kidolgozta a kölcsönös megbékélésre irányuló tervezetét is. - Ha ezt ki lehetne sz akítani a társadalmi környezetéből, és tisztán elméleti közegben vizsgálnám a kérdést, azt mondanám, igen. Csakhogy a kezdeményezésnek megvan a specifikus környezete és cselekvői is. Nyolc éven át, amíg kormányon voltak, minden egyes költségvetési vitánál halkan megsúghatták volna partnereiknek: jó, megszavazzuk a büdzsét, ha ti bocsánatot kértek. És meglett volna a szimbolikus gesztus, mint a zsidók esetében.
