Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-06
8 A magyarokat éppen az bántja a legjobban, hogy míg az állam bocsánatot kért a németektől, megkövet te a zsidókat, velünk szemben miért nem képes ugyanerre? - Mit kellene ebben a helyzetben cselekednie az MKPnak? - Semmit. Vonuljanak vissza az öltözőbe, zuhanyozzak le, és gondolják át a taktikájukat. Most a párt patthelyzetben van, amelyet saját magá nak okozott. Igaz, hogy a párt összeállt, újra megvan a 10%os támogatottság, s Magyarország is odafigyel ránk, ami nyilván hízeleg nekik. Azzal azonban nem tudnak szembenézni, hogy a magyar társadalom 2004ben, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás on kinyilvánította, mennyire fontos neki a határon túli magyarság – a szavazók 10%a járult az urnákhoz. Tudatosítanunk kell, hogy Magyarországot a külhoni magyarok többé nem érdeklik, kivéve talán Sólyom Lászlót, aki kiscserkész módjára jön, és bizonygatj a saját függetlenségét és felelősségét, ennek azonban nincsen semmilyen politikai súlya. Ezzel szembe kell néznünk, és el kell kezdenünk autonóm emberekként cselekednünk. Ezt pedig nem merjük vállalni sem mi, sem a politikai elit. Duray Miklós úgy képzeli, neki tényleg a budapesti parlamentben kellene ülnie. Ő ilyen, valószínűleg nem lehet már megváltoztatni, de ezen a látásmódon végre túl kell lépnünk. - Hogyan? - A konfliktuskezelésben van egy technika, amelyet úgy hívnak, készíts neki aranyhidat. Lény ege, hogy bármilyen konfliktus megoldásában a legnagyobb gondot nem maga a megegyezés jelenti, hanem az attól való félelem, hogy ha bocsánatot kérünk, elveszítjük az arcunkat. Erre szolgál az említett módszer, amely „aranyhíddá” változtatja a másik felé ve zető utat, úgy, hogy mindkét fél büszkén és győztesként vonulhasson végig rajta. - Mi lehetne ez a bizonyos aranyhíd a szlovák és magyar fél közt? - Gondolkodnék rajta, de senki sem kért föl rá. - Miért kellene megvárnia, hogy bárki felkérje? - Azért , mert csak akkor tudok békíteni, ha mindkét fél kész a megbékélésre. Ha azonban megoldást kellene találnom, azon gondolkodnék, hogyan lehetne ebből a helyzetből mindkét félnek győztesként kikerülnie. Ehhez sok kreativitás, új megoldások kellenek. Az egyik módja például az lehetne, hogy magyarok és szlovákok együtt, modellként ajánlanák fel saját konfliktusukat a polgárháború után tíz évvel még mindig viszálykodó szerbeknek és horvátoknak. Ettől a perctől kezdve már nem presztízsvesztők lennénk, hanem példa ként szolgálnánk egy másik ország számára. vissza Hushegyi: Az MKP felelős a feszült viszonyért - Az esztéta szerint Csáky Pál – rendkívül pragmatikus módon – a Benešdekrétumok kérdését saját elnöki pozíciójának megerősítés ére használta fel Új Szó (Pozsony) 2007. október 5. Szerző: Lajos P. János - Lát esélyt arra, hogy a történelemmel való szembenézés megvalósul? - Úgy érzem, hogy a szlovák részről szakaszonként, akadozva, de visszavisszatérően folyik a szembenézés. Mí g 1990 előtt nem tudtak, vagy nem akartak tudni arról, ami a második világháború után történt, az 1990es években, majd 2002ben és napjainkban újra és újra előkerült a Benešdekrétumok témája. Minden negatívuma, és a felvetések kapcsán kialakult hektikus kül- és belpolitikai viszonyok ellenére úgy látom: ennek köszönhetően egyre többen tudomást szereznek arról, mi történt akkor. A cseh és a szlovák társadalom konfrontálódik ezzel. A téma tehát napirenden van, és ennek lehet egyfajta tisztító hatása. Elég a szlovák sajtót figyelni, már a jegyzetírók is más hangnemet használnak, az elektronikus médiák is máshogy adnak hírt ezekről az ügyekről. - És a magyar fél? - Ugyanez vonatkozik a magyarországi sajtótermékekre. Néhány kivételtől eltekintve kitűnő komme ntárok, elemzések jelentek meg közvetlenül a határozat elfogadása után, melyek elítélik a kollektív bűnösség elvét, de ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy a magyar – szlovák megbékélésnek nincs alternatívája, együtt kell élnünk itt, a Kárpátmedencéb en. Magyarországnak pedig szembe kellene néznie azzal, hogy a történelem megítélése minden nemzet esetében különbözik. Ami az egyiknek sérelem, az a másiknak győzelem, és fordítva. Empátia, türelem és kölcsönös akarat kell ahhoz, hogy ezt közösen meg lehes sen oldani. Semmiképpen sem jó, hogy a teljes magyar politikai paletta a CSUval és az FPÖvel együtt lép fel az európai színtéren. Ez ugyanis a magyar belpolitika radikalizálódását jelenti. Öt évvel ezelőtt még csak az Orbán Viktor vezette Fidesz vetette fel a
