Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-05
30 ügyészség fog fellebbezni, ha meg az ügyészség álláspontját fogad ják el, akkor mi fogunk fellebbezni, mert a legmesszebbmenőkig fogunk küzdeni azért, hogy igazságot szolgáltassunk Wass Albertnek. - Véleménye szerint meddig húzódhat még el ez a folyamat? Hiszen például nem ön az első ügyvéd, aki az ítélet megsemmisítésé n munkálkodik. - Annak idején nem perről volt szó. Frunda György és Rácz Illés Zoltán, Románia főügyészéhez fordultak egy memorandummal, hogy rendkívüli fellebbezés útján támadja meg az 1946os döntést. A főügyész ezt elutasította, ez ellen nincs apelláta. Én más lehetséges megoldáshoz folyamodtam, mely lehetővé teszi, hogy ne az ügyészség döntsön a kérdésben, hanem a bíróság, ahol nyilvánosság van, másrészt egészen más a hozzáállásuk a bíráknak, mint az ügyészeknek. Az ügyészekben egyfajta buldogeffektus működik, ezért náluk nehezebb eredményt elérni. - Wass Albert képviselete nem mindennapi feladat. Ez jó vagy rossz, az ügy szempontjából? - Szeretném elérni, hogy a perújítási kérelem elbírálásába a politikának semmi beleszólása ne legyen. Amennyiben szig orúan csak a törvényt alkalmazzák, Wass Albertet fel kell mentsék. Hiszen a népbíróság egy egészen lehetetlen helyzetben hozott ítéleteket. A vádirat benyújtása 1946. február 25én történt és bő két hét után, 1946. március 13án már ki is mondták az ítélet et. Valamennyi, ÉszakErdélyben elkövetett magyar honvédségi atrocitást egyetlen egy ügyben tárgyaltak. Ez 16 helyszínt jelentett. A legelső atrocitás 1940. szeptember 7én történt Nagyfaluban, az utolsó kettő pedig 1940. szeptember 23án, Vasasszentgotthá rdon és Omboztelkén. - Ez az a két helyszín, ahol Wass Albertnek és édesapjának Wass Endrének állítólag felbujtó szerepe lett volna. - Elhibázottnak tartom azt az álláspontot, miszerint fel kellett bujtani a magyar honvédséget. Tudniillik a honvédség para ncsba kapta, hogy amennyiben ellenállást tapasztal a román lakosság részéről, akkor azt le kell törni. Sajnos voltak olyan forrófejű tisztek és közlegények, akik ezt úgy értelmezték, hogy akkor lőni kell. Az említett 16 cselekmény különböző körülmények köz ött történt. Olyan is volt, hogy gépfegyverrel fogadták a bevonuló magyar honvédséget, ami egy egészen más helyzet, mint ami Vasasszentgotthárdon vagy Omboztelkén történt. A bíróságnak egyáltalán nem volt módja tisztázni a tényállást, mint ahogy a nyomoza ti eljárás során sem volt erre lehetőség. Ne feledjük el, hogy a tárgyalás és a cselekmények között öt év telt el! Öt év után nagyon nehéz kideríteni egy tényállást. Ezzel szemben azok a dokumentumok, amelyekre a perújítási kérelmet alapozzuk, 1941 tavaszá ról származnak, tehát egészen közeli dokumentumok az atrocitások időpontjához. - Felmerülhet esetleg, hogy a perújítás során tanúkat is beszólítanak? Például Wass Albertet ismerő időseket? - A perrendtartás szerint erre lenne lehetőség, de teljesen fölösl eges, hiszen akik tanúskodhatnának akkor 123 évesek lehettek. Akik pedig felnőtt fejjel érték meg az 1940es bevonulást, már rég kiköltöztek a temetőbe. Egyébként a népbíróság szerintem tisztában volt azzal, hogy nincs kiderítve a tényállás, ezért egyet len egy olyan személyt sem ítélt halálra, akit elő tudtak állítani. Kizárólag a távollétükben ítélték el az embereket, hogy ne érhesse őket az a vád, hogy kesztyűs kézzel bántak a valódi vagy állítólagos háborús bűnösökkel. Érdekes például, hogy az ombozte lki gyilkosságért vád alá helyezett Kőrösi József, később a település polgármestere lett. Kőrösi tolmácsa volt Csordás Gergely hadnagynak, az omboztelki vérengzés elrendelőjének. De a tolmács nyilvánvalóan nem parancskiadó és nem feltétlenül felbujtó. Látv a ezt a helyzetet, a népbíróság Kőrösit felmentette és a vád alá nem helyezett Wass Albertet ítélte el helyette, mert valakinek felelnie kellett az omboztelki halottakért. Ez egészen elképesztő eljárás, ilyet életemben nem hallottam, pedig nem ma kezdtem a szakmát. Az egyik tanú, bizonyos Szakács Alexandru elmondta: Csordás Gyergely hadnagy kijelentette, ő azt bosszúlta meg, hogy 1918ban családja néhány tagját Kecskeméten a román hadsereg meggyilkolta. Tehát ebben az emberben a bosszú dolgozott, egyáltalá n nem volt szüksége arra, hogy felbujtsák. Egyébként egy román tanú elmondása szerint: Csordás kijelentette, hogy minden románt meg kellett volna öljön, de ő megelégedett a pap családjával. Tehát egyértelmű a helyzet: sem Wass Albert, sem Kőrösi, sem senki más nem bujtogatta a hadnagyot, aki eleve azzal a szándékkal jött, hogy megbosszulja a családját ért sérelmeket.
